2019/11/23

asian readathon 2019 | összegzés



Szervusz, kedves Blog-Vándor!


Voltál már úgy, hogy hirtelen felindulásból végigviszel egy régóta hamvában halt projektet? Szerintem mindenképp próbáld ki! Hetek óta ez a legfelemelőbb élményem, hogy végre megírtam azt az ASIAN READATHON maratoni összegző bejegyzést, ami 2019. májusában került megrendezésre, a várólistámat pedig ITT olvashattad. Ahogy látni fogod, ebben az esetben is a spontaneitás győzött a tervezés felett...




YI MUN-YOL: TORZ HŐSÜNK
(dél-koreai)


Pont, Budapest, 2016.
108 oldal, fordította Kim Heung Sick, Osváth Gábor.
Fülszöveg:

A ​regény a diktatúra kialakulásának, működésének majd felszámolásának folyamatát modellálja egy elemi iskola mikrovilágában.

Az ötvenes évek végén játszódó történet főhőse egy kisfiú; ő meséli el felnőttként azokat az élményeit, amelyek harminc év múltán is felkavarják. Sorsában a lényeges fordulatot az hozta, hogy apját váratlanul vidékre helyezik, és ő az egyik szöuli elitiskolából közönséges vidéki iskolába kerül. Ott meglepődve tapasztalja, hogy osztálybizalmi diáktársuk, akire az osztályfőnök kényelemből még a testi fenyítés jogát is átruházza, korlátlan, diktatórikus hatalommal bír hatvan (!) fiú fölött. Érdekfeszítő történet, lélektanilag igen hiteles a szöuli kisfiú betörésének, alattvalóvá züllesztésének rajza.

A haza kettéosztottságával foglalkozó nagyszámú koreai irodalmi alkotást azzal múlja fölül Yi Mun-yol életműve, hogy a tragédia okait nem a külső, nemzetközi körülményekben, hanem a koreai társadalom belső ellentmondásaiban s az egyéni döntésekben keresi.

Yi Mun-yol (1948) a legismertebb kortárs koreai író, műveit sok nyelvre lefordították. Élete is mintha a koreai nép huszadik századi zaklatott sorsát példázná: családja kettészakadt. Édesapjától a koreai háború választotta el: a balos érzelmű apa Északra távozott. Délen az anya a kisfiúval megtapasztalta a szegénységet, a környezet megvetését a kommunista apa miatt, a rendőrségi felügyeletet, hiszen „ilyen rokonnal” hosszú ideig gyanúsak voltak. A Torz hősünk című kisregényben a koreai politikai élet allegorikus ábrázolásának művészi hitelességét üdvözölte a kritika.


Feladat:
#1 Olvass el egy könyvet egy ázsiai írótól!

Ha meghalljuk a "diktatúra" kifejezést, nehéz nem rögtön a koreai helyzetre gondolni. Annál is inkább érdekelt ez a mű, mert a koreai népben némileg saját nemzetem sorstársait látom: mesterséges határok, elszakadt családok, elnyomás és titokzatos eltűnések... mindez nagyon ismerős lehet bármelyik kelet-európai embernek, ha máshonnan nem, hát a történelemkönyveinkből és emlékműveinkből. Ilyen emlékműveknek tekintem az irodalmi alkotásokat is, melyekben az írók egész nemzetük identitásválságát próbálja megfejteni, vagy legalábbis hiteles képet alkotni róla, amiből a későbbi nemzedékek is megértik, min mentek keresztül a felmenőik, és mi vár rájuk, ha nem tanulnak az öregek mulasztásaiból. Igen, a Torz hősünk épp ilyen alkotás, tömör tanmese, és megértem, ha valaki többre vágyik ennél a didaktikus stílusnál, de kétségtelen, hogy Yi Mun-yol szépen összeszedte a lényeget. Egyetlen felesleges mozzanatot sem találunk ebben a műben, ráadásul nagyon gyorsan kiolvasható. Mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek a hatalommal kapcsolatos szociális kísérletek és a tanult tehetetlenség jelensége.




MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS (1-2.)
(iráni)


Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2007-2008.
352 oldal, fordította Rády Krisztina.
Fülszöveg:


Az utóbbi évtizedek legnagyobb hatású és legsikeresebb felnőtt képregénye egyszerű, mégis szívhez szóló képi és nyelvi világgal mutatja be az iszlám forradalom sújtotta Iránt egy kislány szemszögéből. Azt a kort, amikor a fejkendőt kötelezővé tették az országban, és a diktatúra átvette a hatalmat. Satrapi a legtermészetesebb módon ábrázolja az iráni mindennapokat, saját családját és gyermekkori önmagát.


Feladat:
#2 Olvass el egy képregényt egy ázsiai írótól / főszereplővel!

Olyan boldog voltam, amikor végre megérkeztek a képregények is a pécsi Tudásközpont könyvtárba, és naná, hogy elsőként a Persepolis 1-2. kötetét vettem ki közülük! Marjane Satrapi egy egész nemzetség vallomását vetette papírra ebben a történetben; a túlélők bűntudatával vegyített identitáskeresése mindnyájunkat figyelmeztet arra, hogy a legkisebb jóságot is becsüljük meg, amit élethelyzetünknél fogva megengedhetünk magunknak. Teszi mindezt bölcs, karakán és csípős humorú karakterek egész garmadájával, valamint egy egyszerű, de épp egyszerűségénél fogva nagyon hatásos ábrázolási móddal. Nem csak azoknak ajánlom, akiket érdekel a közelmúlt-béli, vagy akár a mai iráni helyzet, hanem mindenkinek, aki egy különleges fejlődésregényre éhes.




YIYUN LI: GILGAMES
(kínai-amerikai)


Kolibri, Budapest, 2017.
100 oldal, fordította Bíró Júlia.
Fülszöveg:


„Ha összekötözünk két csónakot, nehezebb elsüllyeszteni őket; ha összefonunk két kötelet, nehezebb elszakítani, mint egyet. Bátorság, testvérem, bátorság!”

Alessandro Baricco Meséld újra!-sorozata újraértelmezi a klasszikusokat, amelyeket neves kortárs írók mesélnek kamaszoknak.


Feladat:
#3 Olvass el egy könyvet egy interszekcionális írótól

Nos, így néz ki az, amikor az író, az illusztrátor és a feldolgozandó történet tökéletes harmóniát alkotnak, mintha ősidők óta összetartoznának. Még nem olvastam az eredeti Gilgames eposzt, de Yiyun Li - Bíró Júlia tolmácsolásában - úgy meg tudta ragadni a lényeget, hogy a könyvecske tömörsége ellenére is tele van élettel. Ugyanígy Marco Lorenzetti gyönyörű grafikai munkája: egyfajta őserő sugárzik a képekből; az erős színhasználat és a dinamikus pózok életet lehelnek a lapokra. Ez az alkotás tényleg szívvel-lélekkel készült, megéri többször is kézbe venni!




MURAKAMI RJÚ: PIERCING


Libri, Budapest, 2014.
194 oldal, fordította Nagy Gergely.
Fülszöveg:


Minden ​éjjel, miután a felesége elaludt, Kavasima Maszajuki kibújik közös ágyukból és a szoba közepére állva hosszan bámulja bölcsőjében pihenő újszülött kislányukat. Ez azonban nem a megszokott családi idill: a férfi kezében jégvágót szorongat és az egyre erősödő vággyal küszködik, hogy lesújtson vele. Miután úgy dönt, megütközik démonaival, Kavasima olyan események láncolatát indítja el, amelyek látszólag kikerülhetetlenül sodorják egy gyilkosság felé…

A szerző, Murakami Rjú (1952) a posztmodern kor reneszánsz embere: zenész, filmes, tévés személyiség és díjakkal kitüntetett író – akinek művei Japánon kívül is kultstátuszra tettek szert. Első, több millió példányban elkelt regényével elnyerte Japán egyik legrangosabb irodalmi kitüntetését, az Akutagava-díjat. A Piercingben Murakami sajátos stílusában mesél a gyermekkori bántalmazásról és a közöttünk élő, néma áldozatokról, a történet szálait két egymásra találó ember köré gombolyítva, akik a fájdalmas múlttal küszködve lesznek társak és ellenségek, az utolsó vérig. A Piercing egy kényes gyomrúaknak és érzékeny lelkűeknek kevéssé ajánlott olvasmány, ami mesterien vegyíti a kegyetlenül hidegvérű krimik légkörét a váratlanul könnyed, klasszikus humorral. Húsba markoló és lebilincselő élmény ez a könyv, ami nem kategorizálható sem horrorként, sem fekete humorként, mert nem más, mint egy zavarba ejtően szórakoztató regény.



Feladat:
#4 Olvass el egy könyvet, amit az író eredetileg ázsiai nemzete anyanyelvén írt!

A félévzárási pánik bejegyzésemben (ITT) már áradoztam egy sort erről a thrillerről, szóval most rövid leszek: ha szereted az elborult elmék életveszélyes találkozását, és egy jó pörgős regényre vágysz, ahol minden oldalon újabb meglepetés vár, akkor ezt a regényt Neked írták! Az egész cselekménynek olyan a lüktetése, mint az orosz rulettnek. Előbb fokozatosan nő a feszültség, míg már-már elviselhetetlen méreteket ölt, mialatt az első játékos a fejéhez emeli a pisztolyt, hogy aztán KATT! - meghúzza a ravaszt, és olyan hirtelen tör ránk a megkönnyebbülés, hogy levegőt sem merünk venni. De a nyugalmunk csak addig tart, míg a második játékos rá nem szánja magát, hogy kézbe vegye a fegyvert... és az olvasó végig azon izgul, hogy melyik pillanatban dörren el a végső lövés, miközben egyik játékosnak sem tud tiszta szívből szurkolni, mert mindkettő veszélyes a társadalomra nézve. Imádom, imádom, IMÁDOM!



Remélem, akad író, aki legalább ekkor imádatot képes kiváltani Belőled! Nyugodtan mesélj róla odalent kommentben.

Még nem döntöttem el, melyik kihívás-összegzőt írjam meg legközelebb. Series crackdown #7 (EZ)? Reading Rush (EZ)? Meglátjuk... egyelőre köszönöm a figyelmedet, legyen csodás napod!

Bye.



Mai záródalunk pedig az egyik kedvenc japán énekesnőm által feldolgozott
STAYIN' ALIVE!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése