12 napos blogolás #6 | idegtépés

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

A kihívás következő lépése, hogy be kell számolnom néhány dologról, amitől a falra mászok. Tehát a mai bejegyzést a potenciális kínzóimnak ajánlom.
(A sorrend teljesen véletlenszerű, a lista összes eleme ugyanolyan intenzitással hoz ki a sodromból.)

#1 A kereskedelmi rádió/TV csatornák.
Nem csak azért, mert a műsorok kizárólag arra valók, hogy kitöltsék a reklámok közti szüneteket, hanem azért is, mert egyszerűen halálra untatnak - és az unatkozásnál semmi sem öldökli jobban a kicsi lelkemet.

# 2 Az Árkád/Pláza/stb. nagyáruházak.
Nem elég, hogy minden üzletből más konzervzene szól, de ráadásul a vásárlók teljesen kiszámíthatatlanul mozognak. Néha minden előjel nélkül behúzzák a kéziféket, máskor öt-hat ember sétál egymás mellett, és az istennek sem hajlandóak félrehúzódni, hogy mások is elférjenek a folyosón... nem is beszélve a barlangrendszer legszánalmasabb ragadozóiról: a tejfölös szájú kamaszokról, akik csak unalomból tengenek-lengenek a tömegben, és szívfájdító jövőképpel fertőzik az ember agyát.

#3 Ha egy könyv borítóján feltűnik Karafiáth Orsolya neve.
Ez a nő a legjobb esetben is csak ártalmatlanul középszerű írásokat produkál, a legrosszabb esetben viszont egyenesen felháborít a vegytiszta (?) infantilizmusával.

#4 Werner Herzog filmjei.

(üdv Sanyitól)

Tudom, hogy ezen az ipsén csak röhögni szabad, de én erre is képtelen vagyok. Nem. Fúj. Hagyj békén.

#5 A hipokriták.
Tudod, akik vizet prédikálnak, miközben bort isznak. Szerintem a legborzasztóbb fajtájuk azok, akik látnak/hallanak egy absztrakt művészeti alkotást, aztán lenézően kijelentik, hogy "Ilyet én is tudnék csinálni" - pedig sosem próbálták (igen, én ezt a szűklátókörű emberfajt is a hipokritákhoz sorolom, mert megérdemlik). A hétköznapi idiótákkal semmi bajom, az ignoráns idióták viszont ki tudnak kergetni a világból.

#6 Hízelgés.
Értem én, hogy ez bevett módszer, ha valakit ágyba akarsz terelni, de engem eddig senki sem nyert meg azzal, hogy a biológiai adottságaimat dicsérte, sőt olyankor inkább megakad a beszélgetés, és kívül mosolygok ugyan, de belül fortyogok a dühtől. Pláne, ha előzőleg igazán érdekes témákat feszegettünk az illetővel. Legszívesebben az arcába ordítanám, hogy TUDOM HOGY NÉZEK KI BAZMEG. Sajnos hiányzik belőlem a túléléshez szükséges hiúság ahhoz, hogy egy vadidegen elismerő szavai megfelelően hassanak rám. Annak örülök, ha olyasvalakitől kapok pozitív visszajelzést, akit már a barátommá fogadtam, mert a barátaim megítélésében megbízok. Az új prédáimnak viszont azt üzenem: Jobban tennék, ha nem azzal akarnák felhívni és megtartani a figyelmemet, hogy felsorolják a testrészeimet, mert azokat már jól ismerem, az adott pasi gondolatvilágát viszont még nem, szóval az érdekesebb lenne, köszi, puszi.

Elismerem: teljesen defektes vagyok, de egy kis zakkantság még senkinek sem ártott.

(attitude by Joan Jett & the Blackhearts)

Okay, szerintem ennyi info elég lesz egyszerre. Rohanok olvasni, mert még egy darab betűt sem olvastam el a BTAT várólistámról (a vágás sajnos tovább tartott a tervezettnél), és ez elszomorít. Viszont holnap megmutatom, milyen zenét hallgatok a kereskedelmi rádió slágerei helyett, juhú.

Bye-bye.