16/40 | Molyok Miatt #1

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

A mai napom is eseménydúsan telt: 28 sort kötöttem a vállvillantós pulóveremből, 2 könyvtárban is voltam és kitaláltam egy új rovatot, ami néha fel fog bukkanni a blogon. Ahogy a cím is utal rá, ebben a projektben olyan könyveket fogok felsorolni, amik molytársaim miatt kerültek a várólistámra, ami lassan hosszabbra nyúlik, és legalább olyan változatos ökoszisztémával rendelkezik, mint az Amazonas... s mivel ez a hét a nőerő hete, most tapasztalt nőnemű olvasók ajánlásait gyűjtöttem össze.

ÉS jól érzed: ennél lustább bejegyzést még eva is ritkán hoz össze. Ez egy ilyen nap. Váljék egészségünkre!

Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája

Delta Vision, Budapest, 2012.
468 oldal.
Fülszöveg:

Borbíró ​Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?

Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.

Magyar nyakba magyar szemfog!

- RókaLány ajánlása -

Végre újra egy olyan könyvet sikerült kézbe vennem a 7. Mini-könyvklubnak köszönhetően, amely visszaadta a hitemet abban, hogy bizony vannak jó kortárs szerzőink, csak jól kell választani közülük. Alapvetően amúgy egészen biztos vagyok benne, hogy magamtól nem vettem volna kézbe a könyvet, amit már most nagyon bánok. Anélkül vágtam neki ennek a kvázi utazásnak, hogy bármiféle infóim lettek volna magáról a történetről, így aztán nem is vártam sokat. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna…
Mert hogy milyen is ez a könyv? (Azon kívül, hogy nyilvánvalóan szuper??!!) Itt elolvashatod a teljes véleményt: FOLYTATÁS.

Kerstin Gier: Silber-trilógia

Könyvmolyképző, Szeged, 2015.
326 oldal, fordította Szakál Gertrúd.
Fülszöveg:

Ez ​vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

- Arwen ajánlása -

A történet alapja rendkívül érdekfeszítő, mindig is vonzottak az álmok, szeretek álmodni, aztán visszagondolni rájuk (feltéve, ha nem úsznak ki a fejemből). Nem nagyon szoktam elemezgetni őket, csak akkor nézem meg az Álmoskönyvben, hogy mit jelent egy-egy motívum, ha többször felbukkan. Mindenesetre álmomban sem gondoltam volna (hah!), hogy ennyire el fog kapni a történet atmoszférája. Ahogy a folyosót, az ajtókat leírta, no meg magukat az álombéli jeleneteket, az frenetikus volt, nagyon élveztem, és csak úgy faltam a lapokat. Érdekes gondolatmenet, hogy hatalomra tehet szert az ember, ha beleleshet mások álmaiba. Azonban persze ott van az ellenérv, hogy nem túlzottan etikus dolog ez, hiszen mégiscsak az ember intim szférájába hatolnak így be. Mindezek ellenére, ha lehetne, én biztos kipróbálnám, bár utána tuti lenne egy kis lelkiismeret furdalásom, de a kíváncsiságom legyőzné az észérveket. FOLYTATÁS.

Katie McGarry: Pushing the Limits

Könyvmolyképző, Szeged, 2014.
440 oldal, fordította Károlyi Eszter és Neset Adrienn.
Fülszöveg:

ANNYIRA ​ELLENTÉTESEK…
ÉS MÉGIS MILYEN ÖSSZEILLŐK!

Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem emlékszik a teljes igazságra. Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna. Valószínűleg semmi közös nincs bennük. Mindketten olyan titkokat rejtegetnek, melyek lehetetlenné tehetik kettejük kapcsolatát. Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A HÚRT, és mit kockáztatna azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.

- Gothick01 ajánlása -

Már nagyon régóta szemeztem ezzel a könyvvel, így nagyon örültem, amikor sikerült megszereznem és eljutottam odáig, hogy elolvassam. Sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket ^^ Hamar ráhangolódtam a főszereplőkre és az alapszituációra, nem is tudom, hogy melyik főhős szemszögéből szerettem jobban olvasni. Az írónő stílusa nagyon tetszett, a két szemszög, a két szereplő látásmódja között érződött a különbség, részletesen kidolgozta a fontos részeket, de mégsem bonyolította őket túl. Ami pedig a fő elismerés: nem vitt bele semmilyen felesleges, értelmetlen szenvedést „csak teljenek az oldalak és ne legyen felhőtlen a love” indokkal. :) A regény olvastatta magát, nagyon nehezen tettem le. FOLYTATÁS.

Jerzy S. Sito: LSD

Magvető, Budapest, 1978.
166 oldal, fordította Gimes Romána.
Fülszöveg:

A ​fejem szédül. Az ajtónál a földre zuhanok; felkelek, megpróbálok a földre ülni. Körülöttem forog a szoba, végül én magam is forogni kezdek, mint valami tengely körül. Óvatosan, lassan a fekhelyemig vánszorgok. Elaludni. Megpróbálni aludni. Egy pillanatra elveszíteni az öntudatomat. Elcsendesíteni ezt a reménytelen harcot, mely bennem folyik. Már egész testemmel keringek: forog a kezem, a lábam és a fejem. Az izületeim annyira kilazultak, hogy minden pillanatban leszakad hatnak az izmok és az inak. Óriási erőfeszítéssel lassan maga alá húzom a lábamat, meggörnyedek, behajtom. Így könnyebb, sokkal könnyebb. Most már csak arra kell vigyáznom, hogy centrifugális erők ki ne egyenesítsenek; ebben az ebrionális helyzetben érzem magam a legbiztonságosabban. A mozgásban érzem magam a legbiztonságosabban. A mozgás egyébként lassan megszűnik. A mértéktelenül érzem magam a legbiztonságosabban. A mozgás egyébként lassan megszűnik. A mértéktelenül meghosszabbodott végtagok ismét felveszik normális méretüket. Összezsugorodnak. Egyre jobban. Ez már nem is kéz, hanem kezecske, nem ököl, hanem öklöcske, lábacska. Nyugtalanul veszem szemügyre a saját testemet. Iszonyú! A kezemet pikkely fedi! Voltaképpen nem is kéz, hanem valami szárny csökevénye. Vagy uszony, igen, uszony! Nem merem felemelni a fejemet, nem merek a lábamra nézni. Sejtem – nem, biztosan tudom, hogy olyan, mint egy középen elváló, kétfelé meredő halfarok. Nem kapok levegőt. Hal vagyok. Levegőt! Levegőt! Levegőt!

- Sasa ajánlása -

Rengeteg kávé, rengeteg drog, rémisztően valósnak ható életfilozófiák és még annál is rémisztőbb látomások vannak ebben a könyvecskében, valószínűleg átélt események alapján. Sito iszonyatosnak találta az LSD-utazást, az Egyház tevékenységét, de végül is szabad akaratából nyelte le azt a szert. Ha nem áll ellen a hatásának, talán egész más lesz a történet végkifejlete, talán a kávé és a whisky mellett az LSD-nek is rendszeres fogyasztójává válik, ki tudja. Én mindenesetre enyhe iszonyattal és csillapíthatatlan kíváncsisággal állok hozzá az ilyen drogos sztorikhoz, és ez a könyv hiteles forrásnak tűnik, ami a drog hatását illeti. Kicsit zavaros volt és néha hatásvadász, de kellően hátborzongató és groteszk módon humoros. Tetszett.

Arne Svingen: Magas Cé és jobbhorog

Kolibri, Budapest, 2014.
254 oldal, fordította: Petrikovics Edit.
Fülszöveg:

Az Egy törött orr balladája arról szól, hogy üssünk és hogy ne üssünk. És hogy mi a helyzet akkor, ha az ember csak úgy tud énekelni, amikor senki más nem hallja. De leginkább mégiscsak Bartról szól, aki szerint az élet attól egy cseppet sem lesz jobb, ha negatívak vagyunk. Megismerjük a titoktartásra képtelen Adával és Geirrel, aki mindig olyan furcsán áll. Az olyan fontos napok históriája ez a könyv, amelyeken egyszerre történik minden, és semmi sem többé lesz olyan, mint azelőtt volt. Amelyeken egyszerre érezzük magunkat boldognak és egy kissé szomorúnak. Ahogy ez a könyv is megnevetett, miközben néha elszorítja a torkodat.

- AniTiger ajánlása -

Magával ragadó, de iszonyatosan megterhelő történet. Bart miatt mindenképpen ajánlom, hogy olvassátok el – egy cukorfalat a gyerek –, de tényleg eléggé taccsra vágja az olvasót. Izgalmas, lendületes történet, amit nehéz letenni – tulajdonképpen egész könnyedén végigolvasható egy ültő helyünkben.
Újraolvasós. Nagyon szerettem!
Tanulság:
"– Tudod, mi a titka annak, hogy az ember tényleg jól boldoguljon az életben? – szegezi nekem a kérdést váratlanul. 
– Nem.
– Én sem."
FOLYTATÁS.

Ha én ilyen lelkesen tudnék írni, sosem indítok el egy ennyire lusta rovatot. :D
Mindenesetre köszönöm, hogy ismét meglátogattál, holnap már megerőltetem magam, becsszó. Addig is szeretettel várlak IDE meg ODA is.
Mai záróvideónk pedig Sasa slamje, mert olyan szépen kapcsolódik a nőerő hét tematikájához.

Bye.