15/40 | polcmustra: japánok pt. 1

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Az ausztrálok után kissé északabbra utazunk, és körbenézünk a japánjaim között. Ez kissé hosszabb procedúra lesz, hiszen örök életemben rajongtam a japán irodalomért, és ez meg is látszik a folyamatosan gyarapodó gyűjteményemen. Egy bejegyzés nem is lesz elég arra, hogy hiteles képet adjon a fanatizmusom mértékéről, sőt valószínűleg másról sem fog szólni az egész áprilisunk, hihihi.

24/40 | három vers Latinovits Zoltánnal

Szervusz kedves Blog-Vándor!

Teljesen kipurcantam és tele vagyok szénporral, mivel ma házat építettünk Anyukával a hamarosan hozzánk költöző új lakónak... Róla szombaton mesélek majd többet, ma pedig itt hagyok Neked párat a kedvenc magyar verseimből. Olyanokat válogattam ki, amikhez hanganyagot is találtam, ha netán épp annyira fáradt vagy mindenhez, mint én...

Latinovits Zoltán nem a kedvenc előadóművészem, de úgy látszik, Ő tényleg mindent elszavalt már, ezért esett rá a választásom. Jó szórakozást!

motiváló gondolatok #17 | némi Bukowski, sok sörrel

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Charles Bukowski születésnapja alkalmából egy teljes hetet szenteltem a kedvenc vén kujonomnak, illetve két közös kedvenc elfoglaltságunknak: az alkotásnak és a sörözésnek.

közösülés | vers a modern Ikaroszoknak

Sir Peter Paul Rubens:
The Fall of Icarus
(1636)

Egy kifejlett cápa kíváncsisága
égeti a gyomromat.
Szagot fogott, és harapni akar.
Vakon követem az izgató illatot,
tűzön-whiskyn át és annál is tovább,
míg Mary vérébe gyalogolok.

Van itt egy kikötő, de a tutajok
rég kifutottak. Az én csónakomat
sem látják már szívesen.
A búcsúcsók íztelen és száraz.
Hiába tudtuk, milyen veszélyes a Nap,
örömmel ugrottunk fejest a lángjaiba.
Azóta is Ikarosz csontjain őrlődünk.

Ez lett a jussunk: Két idegen
közös tragédiája, egy közös ülés
a szakadékba száguldó gyorsvonaton.
Lényegtelen, mi vár a mélyben.
Ott úgyis túl sötét van ahhoz, hogy
viszontlássuk egymást.

graffiti Evdilos közelében

félperces | dühkkitörés

12 napos blogolás #8 | életcélok

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Ideje belátni, hogy ezt a kihívást is elbuktam - már ami a határidők betartását illeti. Ettől függetlenül (már csak színtiszta dacból is) teljesítem a hátralévő feladatokat, ha törik, ha szakad. Ma például a képzeletbeli bakancslistámon lévő tevékenységekről írok egy kis felsorolást, a legegyszerűbben kivitelezhetőtől a legköltségesebbig.

rögtönzés | vers Bonnienak

Nos, újra itt tartunk: Aurora főbe kólint,
és nincs nálunk napszemüveg. Mégis
kiszakadunk a csikkbokrok és
túl kicsi korsók kollázsából, hogy
ma is kihagyott ütemek legyünk
a munkába igyekvő léptek kottáján.
Egyikünknek sem hiányzik a harmónia.
Túl rég láttunk napkeltét ahhoz, hogy
a megszokott menetrend szerint
búcsúztassuk el. Inkább kimászunk a tetőre,
és cukormentes káosszal öblítjük le
a hajnalmúzsa morzsáit.
Ugye, milyen tápláló ez a rögtönzött reggeli?
A te fejedben fészkelő írógép is
absztrakt ábrákat köp az aggodalmak sírjára?
Talán nem kell minden napot megragadni.
Talán elég, ha a nap ragad meg minket.
(Tudom, nem ezt beszéltük meg,
de most így alakult.)

booktube-a-thon 2016 | plágium

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Tudod, mi a gáz? A BookTube-A-Thon szervezői idén olyan izgalmas kihívásokat találtak ki, hogy a fél napomat - avagy éjszakámat - azok teljesítésével töltöm olvasás helyett, ráadásul tök fölöslegesen töröm magam, mert a feladatok javát csak magyar nyelven tudom kivitelezni, és akármennyire internacionális az esemény, a szervezők nem tartanak profi fordítókat a szekrényükben, akik elmagyaráznák a munkám lényegét, én meg túl lusta vagyok ilyesmihez... na, ez van, ezt kell szeretni. Remélem, legalább Téged elszórakoztathatlak egy kicsit az agymenéseimmel, ha már idetévedtél.

booktube-a-thon 2016 | egy nekem való kihívás

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Egy korábbi bejegyzésben futólag említettem, hogy a BookTube-A-Thon keretein belül mindenféle izgalmas kihívással is megörvendeztetik a résztvevőket.

A harmadik nap kihívása különösen megtetszett. Az a lényege, hogy kitalálsz egy összefüggő szöveget, amibe belecsempészel néhány könyvcímet is, minél többet, annál jobb. Ezt persze videó formájában kellene teljesíteni, de mivel már így is alaposan elmaradtam az olvasással, semmi kedvem a felvételre meg a vágásra pazarolni az időmet, ha egyszer ez a blogfelület is teljesen megfelel az újabb agymenésem publikálására.

egy felejthetetlen éjszaka | poetry&youtube

Ők jobban fejezik ki magukat nálam:

motiváló gondolatok #11 | visszaszámlálás a vizsgaidőszakig

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Megígértem Anyukának, hogy végignézem a Eurovision Song Contestet (miért is ne, amúgy is ébren maradok napkeltéig), és holnap beszámolok róla , hogyan szerepelt a magyar jelentkező (Anyukának nagyon tetszik Freddie dala, vagy maga a Freddie kölyök, nem tudom biztosan), de már nagyon unom az egészet, förtelmesen egyhangú zenével és közhelyes szövegekkel kínozzák a tüszős mandulagyulladástól szenvedő dobhártyáimat, szóval lenémítottam a tévét, beraktam youtube-on egy kis Coltrane-t, és gondoltam, arra hasznosítom ezt az időt, hogy bepótoljam az elmaradásomat LianneHide kihívásával kapcsolatban.

motiváló gondolatok #6 | idézeteső

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Kezdem unni magam, ezért most az eddigieknél kissé másként közelítem meg ezt a kihívást (hisz minden szabályzatban vannak kiskapuk) - ebben a bejegyzésben az elmúlt héten hallott/olvasott kedvenc idézeteimet fogom megosztani.

kályha | vers Sylviával

Sylvia Plath: Purple Thristle
(bíbor aszat)

Csábítóan ég a tűzhely.
Elfújhatod a lángot, a látványt, a meleget,
de a hang megmarad,
a sistergés, mint a súrlódás télen
a szántalp és a hegyoldal között.
Minden ajtót bereteszeltél,
a fáradt levegő is kint rekedt,
hiába kopogtat,
a kályha dala elnyomja a szavakat.

Néha megpróbálod
elhessegetni a tényeket, az ötletet,
de a súlya visszahúzza,
élesen koccan a padlón.
Nem törik össze, csak a lábadhoz gurul
és vár, akár a gáz,
türelmesebb nálad,

és alig múlt tegnap, máris itt a pirkadat.
Vékony bőrként hasad fel a horizont,
elmeként bomlik az idő.