motiváló gondolatok #17 | némi Bukowski, sok sörrel

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Charles Bukowski születésnapja alkalmából egy teljes hetet szenteltem a kedvenc vén kujonomnak, illetve két közös kedvenc elfoglaltságunknak: az alkotásnak és a sörözésnek.

Augusztus 15., hétfő: zsákmányok.

Meglátogattam a postát. Azért választottam ezt a napot, mert előző héten érkezett egy megrendelésem az Alexandrába, és gondoltam, hazafelé majd oda is benézek. Nos, az Alexandra másképp döntött: Amikor már kezdtem megörülni annak, hogy hamarosan feltűnik az olvasólány logójuk a mozgójárda horizontján, egy ocsmány szürke roló fogadott... merthogy AZ ÜZLET KÖLTÖZKÖDIK, hajdejó.

Ezért zötykölődtem fél órán keresztül a buszon?

Ezért mászkáltam fel-alá a városközpontban a tűző napon?

Ezért hagytam, hogy az új cipőm feltörje a sarkamat? 

NEM ÉN.

Ha befuccsol az Alexandra terv, rögtönözzünk egy Bukowski tervet: Felmásztam a Libribe, és örömmel láttam, hogy bezony ők is akcióznak. Így került a birtokomba egy disztópikus Palahniuk, illetve egy majdnem vadi új Buk kötet, amit szokásomhoz híven egy gyógysör kíséretében kezdtem el lapozgatni. A sarkamon keletkezett, ránézésre kétcentis átmérőjű seben ez vajmi keveset segített, no de mindegy.

Augusztus 16., kedd: versek.

Éjféltájt történt, szóval már a keddhez sorolom, hogy megtudtam valamit valakiről, aki fontos nekem, és kibaszottul üthetnékem-vághatnékom támadt. Ráadásul feléledtek a saját emlékeim is egy bizonyos Gazfickóval kapcsolatban, pedig azt hittem, rég túltettem magam a dolgon. A megoldást két korsónyi sör alján találtam meg, aztán költöttem egy új verset, mert az alkotásnál nincs hatékonyabb feszültség-elhárító mechanizmus...

... és mindezt Bukowski 96. születésnapján műveltem. Ez annyit tesz, hogy az internetet elárasztották az ünnepi cikkek, mintha szándékosan eva háborgó lelkére dörzsöltek volna gyógybalzsamot. Az összes felsorolására kevés lenne itt a hely, ezért csak két kedvencet említek meg: a Cultura azt a költeményt közölte le, melyben Buk meghatározza a varázslat lényegét, aztán a Brain Pickings megosztott egy Buk-vershez készült animációs videót. Amúgy meg ezen a napon már nem csak találomra csaptam fel az új zsákmányomat, hanem rendesen el is kezdtem olvasni, és már az első mondaton jót kacagtam - "Isten a tanúm, nem vagyok hippi." Nincs mese, ez a mondat kell nekem egy pólóra, vagy bögrére, vagy vászontáskára, vagy a bőrömre. A kedvenc idézetem talán mégis ez:

Augusztus 17., szerda: sörök.

RockSzirén ismét nálam töltött egy éjszakát, hogy másnap elérje a gólyatáborba induló járatot, ezért az egész napot takarítással töltöttem, még a balkont is pókháló-mentesítettem, aztán leosontam a spájzba, hogy megigyak egy jól megérdemelt sört, és mit látok? Hát persze, hogy mind elfogyott! - azon a 20 db fos citromoson kívül, amit Apuka csak azért vett meg, mert nem vette észre, hogy "igazi gyümölcslét tartalmaz".

Kiábrándító látvány volt. RockSzirén a pszichós szolidaritás jegyében mégis segített elpusztítani néhányat, hogy Apukának legyen oka RENDES SÖRT szerezni, ha legközelebb hazajön. Amúgy meg ez volt az első alkalom, hogy kettesben beszélgettünk, nagy társaság meg figyelemelterelő filmek nélkül, és annyi témát érintettünk, hogy észre se vettük, mikor ütötte el az óra a hajnali hármat.

Emellett természetesen a szerdai Bukowski-adag sem maradt el: Mielőtt RockSzirén befutott, gyorsan újraolvastam a Shakespeare ilyet nem csinált c. útleírást, aztán átköltöztettem a teljes Buk-gyűjteményemet az új (Hunter S. Thompson rekesz alatti) szexi rezidenciájára.

A polc (korlátozott ideig még bővülő) tartalma:

• A kezdő (Trubadúr, 2015.)
• Egy vén kujon jegyzetei (Trubadúr, 2014.)
• Nők (Cartaphilus, 2007.)
• Posta (Trubadúr könyvek, 2013.)
• Vegyes felvágott (Trubadúr, 2013.)
• Egy vén kujon további feljegyzései (Trubadúr, 2016.)
• Shakespeare ilyet nem csinált (Cartaphilus, 2011.)
• Tótumfaktum (DVD, 2005.)

Augusztus 18., csütörtök: hamvak.

Erre a délutánra a Buk filmeket terveztem be (a már említett Tótumfaktum mellé Barflyt, illetve a kevésbé ismert Tales of Ordinary Madnesst), de előtte felnéztem YTra, hogy végigpörgessem a feliratkozásaim új videóit, és épp korgó gyomorral néztem, hogyan falatozza Szirmai a barcelonai kolbászait, amikor Bonnie üzenetet küldött - vagyis a filmmaratonnak lőttek, helyette Sohnnal hármasban találkoztunk a Pécsi Kávéban, aztán szereztünk "rendes sört" egy dohányboltban, és Sohn felfuvarozott a Niké szoborhoz, ahol megátkoztuk Bonnie ártó ördögeit (magyarán: gyújtogattunk). Jóval holdkelte után pedig Bonnie és Sohn elvezetett a Trójai Falóba, ahol 300 Forintért árulják a világ legínycsiklandóbb sültkrumpliját.

A nap kontra-pillanata: Hiába vettem fel a legkényelmesebb cipőmet, a sarok-sebem ismét felhasadt, de abszolút megérte. Ráadásul az ördögátokról készült felvételek annyira megihlettek, hogy új videó-rovatot készülök indítani a csatornámon. Meglátjuk, mi lesz belőle... majd úgyis szólok facebookon, ha kész lesz az anyag.

Augusztus 19., péntek: hangok.

Ezúttal nem csak a reggeli kávé miatt indult jól a nap, hanem azért is, mert megérkezett Szőlőfürt képeslapja, amit Ausztriából küldött nekem, az alábbi üdvözléssel:

Szia

Sok a tehén.
Remélem, jól vagy!
Olvass sok szép disztópiát! :)
(Ide alpesi füvet nyomkodtam)

Ez a szöveg annyira tipik Szőlőfürt, hogy akárhányszor olvasom el, mindig hallom közben a hangját, és ettől mindig széles mosoly terül el az arcomon.

Apropó hangok: Mivel ezt a napot az új videóm megszerkesztésével töltöttem, alig maradt időm Bukowskira. Mégsem hagyhattam, hogy Buk nélkül maradjak, hát irány a YT, hallgassunk néhány vers-feldolgozást! Például Ute Lemper The Bukowski Project-éből:

Augusztus 20., szombat: fájdalmak.

A szokásos ébredés-utáni mini-torna közben annyira megrándult a vállam, hogy még ma is érzem. Szombaton pedig szinte mozogni se bírtam egész nap. Csak döglődtem az ágyikómban Uhtred és Lajcsi társaságában. Anyuka jóízűt nevetett a kínjaimon (anno tornász volt a lelkem, ezért nem hatja meg az ilyesmi), aztán mégis győztek az anyai ösztönei, és ágyhoz hozott egy adag madártejes jégkrémet (a kedvencemet).

Augusztus 21., vasárnap: nők.

Anyuka rám hagyott pár ruhát, amit Ő vagy Apuka már nem akar hordani. Vagyis van két új blézerem, egy új pulóverem, és HÁROM új nyakkendőm - ezeknek örülök a legjobban. Aztán átküldtem Bonnienak az elkészült videót, és megengedte, hogy nyilvánossá tegyem a garázdálkodásunkat. Végül pedig Anyukával közösen megnéztük a szászvári Nővérkém fényképeit, amiket a család bontovai horgász-kirándulásán készített. Szóval jó nyugis nap volt a mai, és már a sarok-sebem sem fáj annyira mint a vállam.

Ma este még felveszem a hét-záró Bukowski videómat, ami legkésőbb kedden fog felkerülni a netre, de addig is nyugodtan zaklass facebookon vagy instagramon vagy ahol jólesik. (Beszélgethetnénk vén kujonokról meg sörről meg verssírásról meg ilyesmi.)

Bye-bye.