közösülés | vers a modern Ikaroszoknak

Sir Peter Paul Rubens:
The Fall of Icarus
(1636)

Egy kifejlett cápa kíváncsisága
égeti a gyomromat.
Szagot fogott, és harapni akar.
Vakon követem az izgató illatot,
tűzön-whiskyn át és annál is tovább,
míg Mary vérébe gyalogolok.

Van itt egy kikötő, de a tutajok
rég kifutottak. Az én csónakomat
sem látják már szívesen.
A búcsúcsók íztelen és száraz.
Hiába tudtuk, milyen veszélyes a Nap,
örömmel ugrottunk fejest a lángjaiba.
Azóta is Ikarosz csontjain őrlődünk.

Ez lett a jussunk: Két idegen
közös tragédiája, egy közös ülés
a szakadékba száguldó gyorsvonaton.
Lényegtelen, mi vár a mélyben.
Ott úgyis túl sötét van ahhoz, hogy
viszontlássuk egymást.

graffiti Evdilos közelében