Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Hiszed, vagy sem, elértünk a japános polcom utolsó darabjaihoz. Hosszú és tanulságos utazás volt, legalábbis nekem. A könyvek felsorolása közben észrevettem például, hogy ha magyar kiejtés szerint szerepel az író neve a könyvön, akkor az eredeti sorrendben írják a család- és keresztnevet, ha viszont a Hepburn-átírást alkalmazzák (az angolos kiejtéshez alkalmazkodót), akkor a családnév a keresztnév mögé kerül. Aztán van egy könyvem, amin teljesen összekeverték a két átírási módot... érdekes kis finomságok ezek.
NATSUO KIRINO: JOSHINKI, A HALÁL ISTENNŐJE
Kelly, Budapest, 2011.
254 oldal, fordította Illés Róbert.
Fülszöveg:
Umihebi szigetén szigorú törvények uralkodnak. Mindent a jin és a jang, az éjszaka és a nappal, a holtak és az élők örök egyensúlya határoz meg. A sziget lakói nehezen teremtik elő mindennapi betevőjüket, vallásuk szabályait azonban semmilyen körülmények között nem szegik meg.
Namima és Kamikuu, a két nővér nem sokáig élvezheti a gyerekek gondtalan életét, a sziget szokásainak értelmében ugyanis sorsuk már jóval születésük előtt eldőlt. Kamikuu hatévesen tudja meg, hogy ő lesz Umihebi következő főpapnője. Elszakítják családjától, és megkezdődik hosszú évekig tartó felkészítése a nagy feladatra. Hugára, Namimára még ennél is kegyetlenebb sors vár…
Natsuo Kirino, a magyarul is megjelent, nagy sikerű Kín szerzője, Japán egyik legnépszerűbb írónője. Regényei számtalan elismerésben részesültek világszerte. A halál istennője 2009-ben elnyerte az egyik legrangosabb japán irodalmi díjat. A történet mitikus, ember nem ismerte, meghatározhatatlan időbe röpít, hogy különös események láncolatával összekösse halandók és istenek sorsát. Meghökkentő, különös regény, fordításában is csodás nyelven hangszerelve.
Kapcsolatunk:
A 2000-es évek közepén egy független skót kiadó, a Canongate Books szép kis fába vágta a fejszéjét: elkezdtek publikálni egy sorozatot, melyben híres írók újraálmodták különböző kultúrák mítoszait. Magyarországra sajnos csak a sorozat első pár kötetét jelentette meg a Palatinus egységes stílusban. Sokáig nem tudtam, hogy Natsuo Kirino könyve is az eredeti kiadói sorozat része, de mivel eleve rajongok japán misztikus hitvilágáért, ráadásul az írónő első műve is nagyon bejött, nem lehetett kérdés, hogy megszerzem ezt a regényt is.
NATSUO KIRINO: KÍN
Kelly, Budapest, 2009.
414 oldal, fordította Komáromy Rudolf.
Fülszöveg:
Kirino többszörös díjnyertes regénye egy csendes tokiói kertvárosban elkövetett gyilkossággal kezdődik. Jamamoto, a kisgyermekes anya, aki éjszakai műszakban dolgozik egy gyárban, megfojtja erőszakoskodó férjét, majd kolléganőitől kér segítséget, hogy megszabaduljon a holttesttől, és eltüntesse a gyilkosság nyomait. Az intelligens és hidegvérű Maszako veszi a kezébe az irányítást, de hamar rájön, hogy ez a gyilkosság csupán a kezdete egy félelmetes útnak, amely a japán társadalom legsötétebb bugyraiba vezet…
Kirino regénye egyszerre irodalmi remekmű, mely megindítóan idézi fel a japán társadalomban alávetett szerepre kárhoztatott nőket és a velük szemben támasztott elvárásokat, ugyanakkor oly sötét, oly kegyetlen és oly nyomasztó, hogy szédelegve tesszük le a könyvet. Nincs az a véres amerikai nagyvárosi erőszaktörténet, amely fölvehetné a versenyt a Kín iszonyatával.
Kirino Natsuo 1951-ben született, saját hazájában gyorsan hírnevet szerzett, mint zseniális krimiíró, akinek munkái messze túlmutatnak a szokványos bűnügyi regényeken. Ezt a tényt támasztja alá, hogy nemcsak a Japán Bűnügyiregény-írók Nagydíját nyerte el – 1998-ban a Kínnal –, hanem a rákövetkező évben az ország egyik legrangosabb irodalmi kitüntetését, a Naoki-díjat is a Hamvas arc című regényével.
Kapcsolatunk:
Pontosan emlékszem arra a napra, amikor megvettem ezt a könyvet. Október elseje volt, esőre állt az idő, és ahogy visszafelé ballagtam a könyvesboltból az iskolába, szembejött egy felsőbb éves fiatalember, akivel azelőtt soha egy szót sem váltottam, most mégis rám köszönt... banyek, még mindig elpirulok, ha visszagondolok rá, mennyire meghökkentem ettől az ártalmatlan kis gesztustól. Szerencsétlen fickó viccesen kínok események lavináját váltotta ki ezzel a hellóval, de hát hogy sejthette volna? Mindig is jól titkoltam, mennyire hülye vagyok legbelül... főleg azáltal, hogy senkivel sem beszéltem soha, semmiről. Na mindegy; szóval ha ránézek erre a borítóra, a regény súlyos témája ellenére rögtön kamaszkorom legbugyutább pillanatai jutnak eszembe, és mindig jókedvre derülök tőle.
MISIMA JUKIO: HULLÁMOK SŰRŰJÉBEN
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001.
218 oldal, fordította Zimre Krisztina.
Fülszöveg:
E különösen üde regény a fenyőerdők és a szél, a ködös levegő illata, a heves viharok közepette és a nyugodt tenger ajándékozta békés napok világában játszódik. Az Aranypavilon és a Partra vetett tengerész kegyetlen, könyörtelen tollú, vadállat kegyetlenségű írója Daphnisz és Khloé történetét meséli újra ebben a könyvben – a világ egy távoli táján.
Misima Jukio (eredeti nevén Hiraoka Kimitake) 1925-ben született Tokióban. Életműve éppannyira változatos, mint gazdagon burjánzó: írt esszét, színdarabot, regényt, novellát, úti beszámolót. És írt könnyed, népszerű és nagy példányszámú regényeket a nagy gonddal megalkotott irodalmi művek mellett. Elnyerte a három legjelentősebb japán irodalmi díjat. Fő műve egy négy regényből álló sorozat, amelynek összefoglaló címe a Termékenység tengere. 1970 novemberében meglehetősen látványos módon vetett véget életének egy szeppukuval, amely az egész világot megrendítő, végsőkig elkeseredett politikai tiltakozásnak számított.
Kapcsolatunk:
Sokadszorra bukkan fel ez a regény a blogon, és még mindig nem olvastam el. Szégyen és gyalázat... de egye fene, leírom még egyszer: Cliff (@Better Than Food) ajánlásai vettek rá, hogy érdeklődni kezdjek Misima Jukio életműve iránt, és ez a kötet tehet róla, hogy begyűjtöttem a Szerelmes Világirodalom c. kiadói sorozatot, nehogy egyedül érezze magát a polcomon. A sorozat rusnya borítói különös ékét képzi a gyűjteményemnek, a Napra lehet nézni, de ezek aztán tényleg elvakítanak. Egy ilyen súlyos ízlésficamnak képtelen voltam ellenállni!
RYU MURAKAMI: 69
(német kiadás)
Verlagshaus No. 8, Wetzlar, 2000.
176 oldal, fordította Andrea Viala.
Fülszöveg:
1969-re Japán legtávolibb csücskét is elérte a hippi-mozgalom. A vietnámi háború elérte tetőpontját, Tokióban egymást követik az egyetemista tüntetések, hippik és rockerek bolygatják fel a közhangulatot. Kensuke Yamada először közönyösen áll a dologhoz, sokkal jobban foglalkoztatja a szüzessége - pontosabban annak elvesztése, amiért minden tőle telhetőt megtesz. Megrendezi az első középiskolai lázadást Kjúsúban, filmet forgat, harccsoport-vezetővé válik, és barátaival olyan fergeteges fesztivált tervez, amivel beírják magukat a történelemkönyvekbe, hiszen ahol forradalmárok és filmesek vannak, ott csajok is lesznek...
Ryu Murakami 1952-ben született Szaszeboban, Nagaszaki prefektúrában, egy dekadens amerikai katonai bázis városában. Íróként, forgatókönyvíróként és rendezőként dolgozik. Rendezőként az 1992-es Topazu (ang. Tokyo Decadence) c. filmjével vált ismertté, amivel nagy sikert aratott a Velencei Biennálén is. Murakami Japánban kultírónak számít, és jókora rajongói táborral rendelkezik.
Kapcsolatunk:
Íme az első amazonos rendelésem! Nem, mintha azóta jelentősen nőtt volna az amazonos rendeléseim száma, de mindig is ez a könyvecske lesz az első. Egy külföldön élő rokon rendelte meg nekem és küldte haza hozzám Magyarországra, mert akkoriban még saját bankszámlám sem volt. Az író Casting c. regénye nagyon tetszett (pláne a belőle készült film!), ezért utánanéztem a többi könyvének is, és ez különösen rokonszenvesnek tűnt. Az egyik legizgalmasabb korszakról szól, amit az emberiség a mai nemzetek fennállása óta átélt, és egy olyan visszataszító alak szemszögéből élhetjük át, amilyet még sosem hordott hátán a Föld... el se hinnéd, milyen fantasztikus ez a kombináció! Amikor az egész világ hippi-lázban reméli a szép jövőt, ez az opportunista idióta mindent megtesz, hogy a maga malmára hajtsa a vizet, de valami mindig balul sül el. Gyönyörű komédia, imádtam. Murakami Ryu a kedvenc Murakamim, nincs mese.
RYU MURAKAMI: ALMOST TRANSPARENT BLUE
(angol kiadás)
Flamingo, 1992.
128 oldal, fordította Nancy Andrew.
Fülszöveg:
"A Gépnarancs és Az idegen japán keveréke."
Newsweek
Amikor a rock fesztiválok és lázadások virágkorukat élik a Nyugaton, Tokió utcáit is elárasztja a társadalomtól elidegenedett fiatalok dacos csoportja. Azok között, akik nem hajlandóak megadni magukat a modern kori Japán elnyomásának, találkozunk Ryuval, Lilyvel és barátaik furcsa társaságával, akik a drogok, alkohol, szex és erőszak bűvöletében sodródva töltik napjaikat, egyenes úton az önpusztítás felé...
Kapcsolatunk:
Úgy érzem, ez a kötet a 69 c. regény szöges ellentéte lesz, és már izgatottan várom, mikor lesz hozzá lelki erőm. Murakami sokszínűsége minden újabb elolvasott művével jobban vonz, bármit tálal fel, fenntartások nélkül felfalom. Persze az sem árt, hogy ez a regény hozta meg Murakaminak az Akutagawa-díjat. Éljen soká a pozitív előítélet!
MURAKAMI RJÚ: CASTING
Libri, Budapest, 2012.
268 oldal, fordította Simon Márton.
Fülszöveg:
Aojamának a felesége halála óta nem volt senkije. Ám ez csak akkor válik számára igazán nyomasztóvá, amikor már tinédzser fia is azt javasolja neki, hogy nősüljön újra. Megoldásként barátja egy őrült ötlettel áll elő: szervezzenek meghallgatásokat egy kitalált filmhez, hogy a férfi a jelentkezők közül választhasson új feleséget magának. A castingon megjelenő nők többsége teljesen hidegen hagyja Aojamát, kivéve egy gyönyörű, törékeny, titokzatos teremtést. Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a nehéz sorsú, finom modorú balerina egyre jobban elbűvöli a férfit. Ám a látszat néha végzetesen megtévesztő lehet. Csak az a kérdés, hogy mire a szerelemtől vak Aojama ráébred a rémálomnál is rosszabb valóságra, nem lesz-e túl késő…
A Casting Murakami Rjú eddigi legkifinomultabb, leglenyűgözőbb regénye. Takashi Miike legendás filmfeldolgozásával kiegészülve a szerzőt a japán pszicho-thriller nagymesterévé avatta.
Kapcsolatunk:
Ah, az első olvasmányom Murakamitól! Nagyon rég volt már, sok víz folyt le azóta a Shinano folyón. Egyáltalán nem emlékszem a reakciómra a cselekmény csavarját illetőleg, de biztosan nagy benyomást tett rám, különben nem rendeltem volna meg a 69-et. Mindenképpen újra akarom olvasni egyszer. Ugyanakkor az is igaz, hogy az összes Murakami könyvemet szívesen újraolvasnám. Egyszerűen sosem elég ebből a pasiból!
MURAKAMI RJÚ: PIERCING
Libri, Budapest, 2014.
194 oldal, fordította Nagy Gergely.
Fülszöveg:
Minden éjjel, miután a felesége elaludt, Kavasima Maszajuki kibújik közös ágyukból és a szoba közepére állva hosszan bámulja bölcsőjében pihenő újszülött kislányukat. Ez azonban nem a megszokott családi idill: a férfi kezében jégvágót szorongat és az egyre erősödő vággyal küszködik, hogy lesújtson vele. Miután úgy dönt, megütközik démonaival, Kavasima olyan események láncolatát indítja el, amelyek látszólag kikerülhetetlenül sodorják egy gyilkosság felé…
A szerző, Murakami Rjú (1952) a posztmodern kor reneszánsz embere: zenész, filmes, tévés személyiség és díjakkal kitüntetett író – akinek művei Japánon kívül is kultstátuszra tettek szert. Első, több millió példányban elkelt regényével elnyerte Japán egyik legrangosabb irodalmi kitüntetését, az Akutagava-díjat.
A Piercingben Murakami sajátos stílusában mesél a gyermekkori bántalmazásról és a közöttünk élő, néma áldozatokról, a történet szálait két egymásra találó ember köré gombolyítva, akik a fájdalmas múlttal küszködve lesznek társak és ellenségek, az utolsó vérig. A Piercing egy kényes gyomrúaknak és érzékeny lelkűeknek kevéssé ajánlott olvasmány, ami mesterien vegyíti a kegyetlenül hidegvérű krimik légkörét a váratlanul könnyed, klasszikus humorral. Húsba markoló és lebilincselő élmény ez a könyv, ami nem kategorizálható sem horrorként, sem fekete humorként, mert nem más, mint egy zavarba ejtően szórakoztató regény.
Kapcsolatunk:
NAGAI KAFÚ: SZUMIDA
Európa, Budapest, 1989.
134 oldal, fordította Kolozsvári Papp László.
Fülszöveg:
Az eltűnő, régi Edó fényei. A Szumida folyón úsznak a régi dereglyék, a házakból még szól esténként a samiszen hangja, vándormuzsikusok is járnak az utcákon, hagyományos hajviseletű gésák sürögnek a teaházakban, s a kubaki színházban a nézők lelkes kiáltozása kíséri a játékot.
Nagai Kafú (1879-1959) a századfordulón a japán naturalizmus egyik apostola volt, Zola híve. De az emberi rútság ábrázolását műveiben hamarosan a szépség kultusza váltotta föl. Megjárta Amerikát, évekig élt Párizsban, majd a modern kultúra japáni fellegvárában, a Keio Egyetemen volt az irodalom tanára. Műveinek letisztult, festői modernsége nincs ellentmondásban azzal, hogy kiolthatatlan szenvedéllyel ragaszkodik a hagyomány világához, őrzi szépségét, kedves számára a vigadó negyedek túlérett, dekadens hangulata: szinte valamennyi regényének hősei között akadnak gésák, a legjobb művének tartott Bokutó kidan (A folyó keleti partja) egyenesen egy nyilvánosházban játszódik, rajongója a kabuki színháznak, sok sikeres darab viseli magán az ő keze nyomát is.
A Szumida hősei ott bolyonganak a hanyatló-újjáalakuló Edó-Tokió festői díszletei között, ott élik meg a szívszomorító elválást: O-Ito, a lány gésaként megtalálja önmagát, de Csókicsi, a fiú menekül: iskolakerülésbe, színházba, betegségbe, ki tudja, hová…
Kapcsolatunk:
Pár nappal ezelőtt olvastam ki, ezért még emésztgetem, de a hónap végén / május elején jön majd róla értékelés. A Librin keresztül rendeltem, egy csomagban a Joshinki-vel és a két Banana Yoshimoto kötetemmel, amikről még a legelső japán polcmustrában beszéltem (ITT). Iiiigen, néha elkap a lelkesedés.
TAKAMI KÓSUN: BATTLE ROYALE
Ulpius-ház, Budapest, 2006.
738 oldal, fordította Mayer Ingrid.
Fülszöveg:
Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes.
Takami Kósun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg.
Kapcsolatunk:
Legalább kétszer olvastam már ezt az akciódús kis téglát, és meg is látszik rajta, csak úgy potyognak a lapjai szerte-szét... na igen, örültem volna egy jobb kötésnek, de akkoriban még csak ez a magyar kiadás létezett, és meg kell hagyni, a külseje nagyon ütős. A középiskolás legjobb barátnőim ismertették meg velem a sztorit. Megvettem a könyvet, elolvastam, fülig belezúgtam Kiriyama Kazuo-ba, aztán megnéztem a filmet is (amin jót nevettem), s végül odáig fajult a rajongásom, hogy a középiskolás legjobb pasihaverom is ezt kapta tőlem karácsonyra. Szóval szépen körbejárt közöttünk a Battle Royale láz. Mindig nosztalgikus hangulatba kerülök, amikor eszembe jut, hogy itt csücsül a polcomon. Persze, vannak nagyon gyenge aspektusai, mint például az egyszerű leíró részek, amikor át kellene vezeti egyik jelenetet a másikba, de az erős részek nagyon erősek.
JUNICSI VATANABE: JAPÁN SZERETŐK
Ulpius-ház, Budapest, 2007.
378 oldal, fordította Tótisz András.
Fülszöveg:
Házasságtörés, végzetes szenvedély… Egy különleges erejű regény az „Érzékek birodalmából” – Japánból. Hogyan éget fel minden hidat maga mögött, hogyan adja át testét és lelkét a mindent elsöprő szerelemnek két olyan ember, aki évtizedekig élte az átlagemberek átlagéletét?
A Japán szeretők bepillantást enged egy távoli, különleges ország életébe, filozófiájába. Kendőzetlenül beszél a testi szerelem és a gyönyör ősi titkairól, praktikáiról, szabályairól, egy nagyon is mai pár szenvedélyes viszonyán keresztül. Mintha egy különleges, egzotikus film jelenetei peregnének szemünk előtt: modern irodaházak képei keverednek a cseresznyevirágzást, hófödte japán hegycsúcsokat csodáló alakok képeivel, s közben két egymásnak teremtett ember keresi és találja meg a szerelmet akkor, amikor már egyik sem remélte.
A Madison megye hídjai-hoz hasonlítható regény közel négymillió eladott példánnyal az elmúlt évek legnagyobb sikere volt Japánban. Vatanabe művének különleges erotikája, stílusa, filozófiája lesz akit felháborít, lesz akit értetlenséggel tölt el, de mint a legtöbb országban, úgy nálunk is, leginkább talán elvarázsolja olvasóit.
Kapcsolatunk:
Róla beszéltem a bejegyzés elején; szerencsétlen írónak nagyon elcseszték a nevét. Nem értem, mi történt. Magyaros kiejtés szerint Vatanabe Dzsunicsi, a Hepburn-átírás szerint pedig Junichi Watanabe lenne... szóval, ez mi akar lenni? Ejnye-bejnye, hát így bánunk egy Naoki-díjas íróval? Szégyen, gyalázat! ... Oké, igazából nem zavar, pláne, hogy még el se olvastam. Ezt is csak azért vettem meg anno, mert akkoriban minden japán szerzőre lecsaptam. De azóta láttam a Madison megye hídjai filmfeldolgozását, és ha tényleg arra hasonlít ez a regény, akkor élvezni fogom.
Köszönöm, hogy velem tartottál ezen a csodás utazáson. Ideje elhagyjuk kedvenc szigetországomat, legközelebb pár fokkal nyugatabbra lépünk a térképen. Addig is köszönöm a látogatást, további csodaszép napot kívánok Neked!
Bye.
Ha megjött a kedved Japánhoz, EZEN a csatornán is érdemes körülnézni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése