2020/04/16

18/40 | polcmustra: japánok pt. 3


Szervusz, kedves Blog-Vándor!


A mai polcmustrán a japán szerzők által írt regényeim első felét vonultatom fel. Vannak itt híres és kevésbé ismert alakok, de szerintem mind több figyelmet érdemelnének, mint amennyit idehaza kapnak. Tudom, tudom, nem lehet mindent lefordítani és sikeresen terjeszteni a magyar könyvpiacon, ha még a saját íróinkat is alig tartjuk életben... de, khmm, na. Mindenkinek vannak heppjei, az enyém a japán próza. Akármennyit kapok belőle, mindig kérni fogok még.




ABE KÓBÓ: A HOMOK ASSZONYA


Európa / Kriterion, Bukarest, 1979.
166 oldal, fordította Csalló Jenő.
Fülszöveg:


A szerzőt A homok asszonya című regénye tette nevét világhírűvé. A homok, az elementáris, pusztító erő – szimbólum is. Az író a látható világ formáival akarja érzékeltetni a közömbösséget, a fásultságot, amely homokként temeti be, bomlasztja szét az emberek életét.

Kapcsolatunk:

Hosszú-hosszú évek óta csücsül a polcomon a könyv és a filmadaptációja is. Már kölcsön is adtam másoknak, én magam viszont sosem néztem bele. Ez is azon regények egyike, amiről előre tudod, hogy életed egyik legkülönlegesebb élményét fogja nyújtani, és talán épp azért halogatod az elolvasását, mert az elvárásaid mértékéhez illő alkalomra vársz. Egy különleges pillanatra, amikor minden porcikádat kizárólag ennek a történetnek tudod szentelni. Nos, így vagyok ezzel a regénnyel. Hogy jutottam el idáig? EBBEN a bejegyzésben írtam róla: főként Cliff (@Better than Food) tehet róla, és hogy bizonyítsam a meggyőzőképességét, itt is hagyom Neked a videóját (ami enyhe spoilereket tartalmaz, de ez ne riasszon el).







AKUTAGAVA RJÚNOSZUKE: VÍZ ALATTI EMBEREK


Magyar Helikon, Budapest, 1975.
84 oldal, fordította Lomb Kató.
lszöveg:


A huszadik század legkiválóbb japán írója, s egyben a modern japán irodalom egyik megalapítója, Akutagava Rjúnoszuke Víz alatti emberek c. kisregényében a korabeli japán társadalom gyilkos szatíráját írta meg.

Történetének hőse, a 23-as számú elmebeteg, mintha az egyetlen józan, épelméjű ember lenne az általa ábrázolt világban: őrültségében rendszer van, tiltakozás és ítélet. Akutagava hősei sokszor lebegnek a valóság és álom határán, és ha követjük az írót a képzelet útjain, a keserű bírálatból megérthetjük a tanulságot.

Akutagava élete is tiltakozás volt a társadalom képmutatása, az elbírhatatlan igazságtalanságok ellen. Az író összeroppant a valóság és a képzelet nyomasztó terhei alatt. Írói hírnevének tetőpontján, önmagával meghasonulva, önkezével vetett véget életének. Egy japán kritikusa élettörténetéről csak ennyit írt: „Megszületett, alkotott és meghalt. Életének története azonos műveinek történetével.”

Kapcsolatunk:

Minden elmebeteg szatíra jó helyen van nálam, és nem győzöm ismételni, mennyire rajongok Akutagawa stílusáért. Nem hiába nevezték el róla Japán egyik legfontosabb irodalmi díját. Nagyon várom már, hogy be tudjam csempészni ezt is valamelyik várólistámba.






CUCUI JASZUTAKA: AZ IDŐ FELETT JÁRÓ LÁNY


Trivium, Budapest, 2015.
190 oldal, fordította Varga Csaba Béla.
Fülszöveg:


A ​regényből készült anime 2007-ben többek között elnyerte az év animéje és a legjobb eredeti történetért járó díjat.

A világhírű japán író mindmáig legnépszerűbb regényének hőse egy tizenöt éves, középiskolás lány. Kazuko egy napon megdöbbenve tapasztalja, hogy képes visszamenni az időben. A fiatal lány életét egy csapásra felborítja ez a megdöbbentő felfedezés. Csupán a legjobb barátai hiszik el, mikor beszámol hátborzongató kalandjairól. Kazuko úgy dönt, megpróbálja kideríteni, hogyan tett szert erre a szuperképességre. Ehhez azonban vissza kell mennie az időben. Az iskola sötét fizikaszertárban akarja tetten érni azt a titokzatos árnyalakot, akivel ez az egész hátborzongató kaland elkezdődött. Időugrásai során nemcsak a tér és az idő korlátjait szakítja át, de egy olyan világban mozog, ahol nincs éles határvonal az álmok és a valóság között.

A kötetben található második kisregény, a Rémálmok fogságában főszereplőnője számos dologtól fél. Maszako nem mert átmenni a régi hidakon, viszont habozás nélkül felmászik az iskolai óratorony tetejére, ha úgy gondolja, hogy ezzel legyőzheti félelmeit. Legjobb barátja segítségével megpróbál rájönni, hogy mitől vannak visszatérő rémálmai. Egyre inkább úgy érzi, hogy múltjában egy nagyon sötét titok rejtőzik. A bátor lány útra kel, hogy szülőfaluja határán, a zubogó hegyi folyó fölött áthidaló hídon szembeszálljon a rémálmokkal.

Cucui Jaszutaka világhírű művét most olvashatják először magyarul a hazai olvasók. A szerzőt nem véletlenül tartják napjaink legnépszerűbb japán tudományos-fantasztikus írójának. Kisregényei azoknak is tetszeni fognak, akik kedvelik a száraz humort és szeretnének többet megtudni a japán középiskolások különös világáról.

Kapcsolatunk:

Egy ezresért vettem valamelyik leárazáson a Lírában, mert épp arra jártam, és volt egy fölös ezresem... és olvasás után is pont akkora lelkesedéssel viszonyulok hozzá, mint előtte: nem sajnálom rá az ezrest, de nem lettem tőle gazdagabb. Egyszerűen nem értem, miért rajonganak érte annyian, pedig én aztán tényleg képes vagyok semmiségekért rajongani. Talán az anime jobban megnyer magának, ha ráveszem magam, hogy megnézzem egyszer. Amúgy a második elbeszélés sokkal jobban tetszett. Az sem nyújt maradandó élményt, de élveztem olvasni - talán azért, mert nagyon is át tudtam élni a főszereplő helyzetét... és sokkal összeszedettebb volt az elsőnél. Összességében egy kifejezetten langymeleg élményt kaptam. Nem tudom sem ajánlani, sem leszólni. Bocsi.





IBUSZE MASZUDZSI: A FEKETE ESŐ


Európa, Budapest, 1978.
340 oldal, fordította Dávid Gábor.
Fülszöveg:


Néhány ​év óta a Kobatake faluban lakó Sidzuma Sigemacu úgy érezte, hogy unokahúga, Jaszukó, súlyos teher a lelkén. S egyre inkább olyan érzése volt, hogy nemcsak ebben a néhány évben, de a jövőben is viselnie kell ezt a már-már kimondhatatlan lelki terhet…

Így kezdődik a világhírű japán író, Ibusze Maszudzsi regénye a fekete esőről, amely Hirosima egéből hullt le azután, hogy az amerikai repülők az atombombát ledobták a városra. Az a zápor, amely a fekete felhőből hullt, és amely ugyanúgy sugárfertőzést okozott, mint maga az atombomba, mint a bomba által elpusztított város romjai, mint a bomba által megnyomorított sebesültek tízezrei, a túlélők, akik csak haladékot kaptak a haláltól, és ezt a haladékot iszonyatos ellenértékkel fizették meg.

Ibusze könyve egy fiatal lány elrontott életének regénye, és egyben egy szörnyű pusztító fegyver, az atombomba hatásának története. Mindarról, ami Hirosimában történt, sokat írtak már, Ibusze könyve azonban az egyszerű emberek életének megsemmisülésével, az emberi boldogság elpusztulásával, az egyszerű szavak intelmet és tanulságot hordó erejével, emberközelben tárja elénk a fekete eső, az atomhalál hétköznapi, és éppen ezért talán mindennél szörnyűségesebb arcát.

Kapcsolatunk:

Az antikvárium.hu szolgáltató minden évben megajándékozza hűséges vásárlóit pár szezonális kedvezménnyel, ezek közül a legszemélyreszabottabb az 500 HUF értékű névnapi kupon. Ezzel vásároltam meg 2019-ben ezt a történelmi regényt. Tudom, hogy a japánok sem voltak szentek a második világháború alatt, sőt félelmetes szörnytettekre voltak képesek, az atombombák okozta pusztítás mégis aránytalanul nagy csapásnak tűnik. Nyilván megadásra kellett kényszeríteni őket valahogy, de ez... hogy lehet egy ilyen traumát feldolgozni? Nos, Japánnak sikerült... talán... kívülről nézve. Egy udvarias távolságot tartó turista óvatos lépteivel szeretném megközelíteni ezt a regényt.





KAIKO TAKESI: ÓSZAKAI ÉJSZAKÁK


Európa, Budapest, 1984.
238 oldal, fordította Kalmár Éva.
Fülszöveg:


Fukuszuke, ​a szerencse fia, így nevezik el társai a regény főhősét, aki valóban a szerencse fiának érezheti magát, mert Oszaka kivilágított utcáin tekergő, éhező csavargóból „apacs" lett belőle, teljes jogú tagja a koreai Kim ócskavas-tolvajlásból élő csapatának. Oszaka közepén, az egymillió-kétszázezer négyzetméternyi lebombázott gyártelep romjai közt keresik éjszakánként nehéz kenyerüket a csapat tagjai. Örökös harcban állnak a rendőrséggel, a rommező őrzésére kirendelt csőszökkel és a Pénzügyi Igazgatóság teát iszogató bürokratáival, akiknek dolguk lenne, hogy kezdjenek valamit a háború idején lebombázott fegyvergyár romjaival, de nem tesznek semmit. Ezért az apacsok – csavargók, börtönt járt mackósok, zsebtolvajok, agyafúrt vagányok – magukénak érzik a romokat, s megpróbálnak pénzt facsarni az ócskavasból. Vas van elég, csak ki kell „bányászni", de jó pénzt érő réz vagy mangán ritkán akad. 

A „jó" kereseti lehetőségnek híre megy egész Japánban, csak úgy áramlanak az apacstelepre a társadalom számkivetettjei az ország minden részéből. A rendőrségi hajszák egyre sűrűsödnek, egyre nehezebb zsákmányhoz jutni. Már-már reménytelennek látszik az apacsok sorsa. De akkor kósza hír kel szárnyra ezüstlemezeket tartalmazó ládákról, melyek a Pénzügyi Igazgatóság raktárában hevernek. Összefog az egész telep a nagy hadjáratra…

Kapcsolatunk:

Kaiko Tasei az első Akutagawa-díjas írónk a listán. Erős Valahol Európában zamatot éreztem a fülszöveg olvasása közben, és mivel az a kedvenc musicalem, kétség sem fér hozzá, hogy ez lesz az egyik kedvenc regényem, ugye? Na persze, minden könyv vásárlásakor az a cél, hogy kincsre leljünk. De ennek esetén tényleg sok elem gyűlt össze, ami közel áll az érdeklődési körömhöz. Utcai bandák, háborús trauma, antihősök minden sarkon? Hogyhogy nem készült még anime ebből? Nagyon szívesen megnézném!





KANEHARA HITOMI: ÖNREGÉNY


Magvető, Budapest, 2010.
238 oldal, fordította Nikolényi Gergely.
Fülszöveg:


Rint, a fiatal és sikeres szerzőt 22 évesen kérik fel arra, hogy írjon egy ,"önregényt". Ez a könyv azután egyszerre lesz hazug és igaz, akárcsak az emlékezés vagy maga az emberi nyelv. Rin élete nihil, a férje – ahogy általában a férfiak – szerinte folyton becsapja, az újságírók, a kiadója és a környezetében lévő emberek pedig egyre csak olyasmiket várnak el tőle, amiket ő nem akar – pontosabban ő mindent és semmit sem akar egyszerre. Mert Rin hisztis és még a saját hisztériája is bosszantja. Az állandó többértelműségek és bizonytalanságok miatt azt kívánja, hogy bárcsak elpusztulna a világ, vagy legalább ő maga.

Az Önregény visszafelé halad az időben, 22 éves korától 15 éves koráig. Rin élete a lelketlen szex és a kusza gondolatok harca, csupa olyan ember fojtásában, akik ugyanúgy saját félelmeik rabszolgái. Közben pedig mániákusan ízekre szed mindent, perverz aktusoktól a szerelmes félreértésekig, mialatt ő maga hullik darabokra.

Kapcsolatunk:

Íme, a második Akutagawa-díjas írónk! Bár Kanehara Hitomi nem emiatt a műve miatt vált szívem titkos berkeinek örök rezidensévé, ezt is élveztem. Sok emlékem nem maradt a történetről, de a hangulata nagyon könnyen elkapott. A nihil, mint életfilozófia tőlem sem állt távol 2010 körül (őszintén, máig szimpatizálok a gondolattal), sokat foglalkoztam a témával, összevetettem az eredeti jelentését a modernnel, és aktívan kerestem a nihillel foglalkozó művészeti alkotásokat. Nem az Önregény lett a kedvencem ezek közül, de szívesen újraolvasnám egyszer.





KANEHARA HITOMI: PIRSZINGET A KÍGYÓNAK


Magvető, Budapest, 2007.
120 oldal, fordította Nagy Mónika.
Fülszöveg:


Egy fiatal lány húsba vágó története, aki alámerészkedik Tokió sötét bugyraiba. A regényben a tizenkilenc éves Luit megbabonázza új barátja, Ama kettévágott kígyónyelve, és révületében nekivág az élet túloldalára vezető útnak. Tokió utcáin a fájdalom átszüremlik az örömbe. Megismeri Ama barátját, Sibát, a tetováló mestert, akinek hideg szemei pusztító titkokat sejtetnek. Mikor Ama és Siba vakmerő viselkedése veszélyes következményekbe torkollik, Lui válaszút előtt találja magát: jó és gonosz, élet és halál, szerelem és gyűlölet között.

A könyv kritikusai és olvasói körében egyaránt osztatlan sikert aratott, csak Japánban több mint egymillió példányban kelt el, számos nyelvre lefordították és Kanehara irodalmi hírességé vált saját hazájában. Pirszinget a kígyónak című műve meghozta húszéves alkotójának az Akutagava-díjat is, Japán legnagyobb irodalmi elismerését, melynek ő volt az egyik legfiatalabb kitüntetettje.

Kapcsolatunk:

Igen. Ez az a kisregény, ami alapjaiban rengette meg a a kamasz éva világszemléletét. Számtalanszor újraolvastam már, és még számtalanszor újra akarom olvasni a jövőben is. Nem ajánlom senkinek, mert kötve hiszem, hogy létezhet két ember, aki ugyanazt fogja leszűrni ebből a történetből. Ahogy a fülszöveg is mondja: ez a sztori húsba vág. A kérdés az, hogy Számodra milyen érzés, ha a húsodba vágnak.





KAVABATA JASZUNARI: KIOTÓI SZERELMESEK


Kozmosz Könyvek, Budapest, 1975.
212 oldal, fordította Jászay Gabriella.
Fülszöveg:


Virágzó cseresznyefák, parkok, ősi szentélyek, színpompás ünnepek egy modern, fejlődő japán nagyvárosban, amely a századok megszentelte hagyományoknak sem akar hátat fordítani – ebben a keretben bomlik ki a nagylány korban egymásra talált két ikertestvér, Csieko és Naeko megindító története. Egyikük famunkások között, a másik jómódú kereskedő házában nevelkedett, de a feltámadó testvéri szeretet ledönti a társadalmi gátakat. A két melegszívű, kedves leány élete egyaránt kiteljesedik, és mindkettő megtalálja a hozzáillő, odaadóan szerető férfitársat is.

Az 1899-ben született, Nobel-díjas japán író finoman szőtt, különös ritmusú regénye egy számunkra szokatlan világba vezet el, mely áhítatos szépségkultuszával, rejtőző, de mély érzéseivel és a mindennapokat átszövő költőiségével végül meghitt ismerősünkké válik.

Kapcsolatunk:

Ez az egyetlen könyv a japános gyűjteményemben, amit nem én magam vettem, és nem is személyesen nekem szánták, hanem úgy örököltem a felmenőimtől. Sajnos nem tudom, pontosan melyiktől, de ez talán nem is lényeges. Igazából Édesanyám akadt rá takarítás közben valamelyik nyáron, amikor már pontosan tudta, mennyire rajongok a japán dolgokért. Alaposan meglepődtem, amikor a kezembe nyomta, és nagyon megörültem neki, de csak évekkel később olvastam el. Sajnos megtévesztett a címe, és azt hittem, valami hagyományos, lágy kis románc története rejlik a lapokon. Aztán utánaolvastam az írónak, és kiderült, hogy nem csak Nobel-díjas, de ráadásul ő magáról is neveztek el irodalmi díjat Japánban. És minél többet olvastam az életéről, kapcsolatairól és stílusáról, annál jobban belezúgtam. Nem a Kiotói szerelmesek lesz a kedvencem tőle, de örülök, hogy találkoztunk.





YASUNARI KAWABATA: SCHÖNHEIT UND TRAUER

magy. Kavabata Jaszunari: Szépség és szomorúság


Volk und Welt, Berlin, 1988.
254 oldal, fordította Heinz Haase.
lszöveg:


Kawabata Yasunari regényének hőse, Oki Toshou, az öregedő regényíró Kyoto-ba utazik, hogy találkozzék ifjúkori szerelmével, a világtól elvonult festőművésznővel, Otokou-val. A szentimentális találkozó azonban vészjósló vendettát indít el. Keiko, a festőnő tanítványa és szerelme, ez a különös és féktelen fiatal lány ugyanis elhatározza, hogy bosszút áll mestere múltbéli megaláztatásáért – még úgy is, ha tulajdon szépségét kell fegyverként használnia. Kegyetlen bosszú kegyetlen következményekkel…

A Nobel-díjas Kawabata e könyvében ismét bizonyságot tesz arról, hogy a regényirodalom kimagasló mestere. Erotikától fűtött alakjaiban – kiváltképp Keiko-ban – a bosszú önjelölt istennőjében – nem csupán a japán ember rögeszmés szépségkeresése és a természettel való azonosulásigénye jelenik meg, hanem a modern kor freudi szorongásai, rémálmai is. És Kawabata ezt megannyi apró részletben, akár egy kimonó övének megkötésében is képes érzékeltetni.

Kapcsolatunk:

Igen, ez ugyanaz az író, mint aki a Kiotói szerelmeseket írta. Nincs különösebb oka, hogy pont németül szereztem be ezt a regényét. Csak megláttam az antikvárium.hu-n, és jobban tetszett a borítója, mint a magyar kiadásé. Vannak ilyen felületes pillanataim, nem is kevés... de ha már tudok idegen nyelveken olvasni, hadd válogassak a legszebb kiadások között!





KAVAGUCSI TOSIKADZU: MIELŐTT A KÁVÉ KIHŰL



Kossuth, Budapest, 2018.
250 oldal, fordította Béresi Csilla.
Fülszöveg:

Különös ​városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg.

Tosikadzu Kavagucsi 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt a kávé kihűl című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.

Kapcsolatunk:

Eleget írtam már erről a könyvről az elmúlt napokban ITT meg ITT, nincs hozzáfűznivalóm. Talán csak annyi, hogy jelenleg pont ezt olvasom. Majd jelentek, ha befejeztem.



Addig is köszönöm a látogatást, csodaszép napot kívánok Neked!

Bye.


S ha még mindig bizonytalan vagy Japán királyságát illetőleg, hagyd magad meggyőzni Kasey (@Kasey Golden) japános videói által!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése