Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Ismét itt a február, vagyis itt az idő, hogy 29 napon keresztül aktívabban foglalkozzunk az afrikai diaspóra művészeti bravúrjaival - főként pedig az irodalmával -, mint a többi 337 napban. Utoljára 2018-ban vetettem bele magam a BLACK HISTORY MONTH nevet viselő kezdeményezésbe, akkor egy képregény (EZ), illetve három polgárjogi dráma (EZEK) került reflektorfénybe a blogon.
Idén kissé más megközelítésből állok neki a hónapnak, hiszen az évek alatt felgyülemlett pár afroamerikai író műve a polcaimon, amiket jó lenne kiolvasni.
#1 TOMI ADEYEMI:
VÉR ÉS CSONT GYERMEKEI
(Orisha legendája 1.)
Maxim, Szeged, 2018.
510 oldal, fordította Sóvágó Katalin.
Fülszöveg:
Elvették a mágiánkat.
El akartak temetni bennünket.
Itt az ideje a felkelésnek.
Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte. Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől.
A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát.
Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.
Választásom oka:
Tavaly újra felfedeztem a fantasy regények iránti rajongásomat, melyet A végtelen történet első olvasása óta dédelgetek magamban. De zsáner-szenvedély ide vagy oda, igyekszem válogatós maradni a könyvbeszerzések terén, hiszen annyi pitiáner románcot rejtenek manapság fantasy köntösbe, hogy az ember lassan nem győzi lapátolni a cocatrágyát, hogy találjon egy árva gyöngyszemet. Nos, remélem, ezúttal nem csalt meg a jó előérzetem, és egy varázslatosan izgalmas történetet vehetek kézbe.
#2 HEIDI W. DURROW:
A LÁNY AZ ÉGBŐL
Álomgyár, Budapest, 2016.
272 oldal, fordította Galambos Dalma.
Fülszöveg:
Egyedül Rachel, egy dán édesanya és egy fekete édesapa gyermeke éli túl azt a családi tragédiát, amely egy végzetes reggelen következett be chicagói házuk tetején.
A kislány új gyámot kap, az afroamerikai nagyanyjával egy többnyire feketék lakta közösségbe kerül, ahol világosbarna bőre, kék szeme és szépsége miatt folyamatosan a figyelem középpontjába kerül. Ez a figyelem végigkíséri, ahogy cseperedik és próbálja feldolgozni a gyászát, miközben lassan megérti, hogy az anyja titka és tragédiája milyen kapcsolatban áll saját bizonytalan identitásával.
A fiatal félvér lány megrázó és szívbemarkoló története a társadalom rassz- és osztályfelfogását veszi célba, és a Washington Post a megjelenés évében az év regényének választotta a társadalmi igazságossággal kapcsolatos témákkal foglalkozó legjobb irodalmi kéziratért járó Bellwether-díjas írást.
Választásom oka:
2019 októberében megnyílt Szekszárd megyeszékhely második könyvesboltja (igen, jól látod: immár 2 könyvesbolt működik az egész városban, WOW). Naná, hogy benéztem a nyitás napján - és naná, hogy magammal kellett hoznom valamit! Nos, a bolt berendezésekor direkt készítettek egy polcot a hozzám hasonló bibliofiloknak, ahol minden könyv 990,- Forintba került. Erről a polcról A lány az égből fülszövege tetszett meg a legjobban. Talán azért, mert ez volt az egyetlen, ami nem egy égrengető és földhasító szerelmi sztorit írt le... vagy azért, mert az összes közül egyedül ennek a címe hangzott ismerősen. Ő lesz hát a kortárs témákkal foglalkozó olvasmányom februárra.
#3 COLSON WHITEHEAD:
A FÖLD ALATTI VASÚT
XXI. Század, Budapest, 2017.
336 oldal, fordította Gy. Horváth László.
Fülszöveg:
Cora rabszolga egy georgiai ültetvényen, élete maga a pokol – a környezetében talán senki sem szenved annyira, mint ő. Anyja magára hagyta, barátai sincsenek, hiszen a rabszolgákat nem csupán az ültetvényesek sanyargatják, ők maguk is gyötrik társaikat, kegyetlenül, brutálisan. Cora úgy látja, nincs más lehetősége, mint a szökés. Amikor először hall a föld alatti vasútról, a rabszolgákat északra menekítő titkos szervezetről, elhatározza, bármi történjék is, útnak indul. Nem is sejti, milyen hosszú és gyötrelmes út vár rá…
Colson Whitehead fordulatos, megindító regénye, A föld alatti vasút (The Underground Railroad) az 1800-as évek Amerikájába repíti az olvasót, ahol rabszolgatartók és abolicionisták feszülnek egymásnak, s ahol a szökött rabszolgák és segítőik büntetése kínhalál. A kötet az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi szenzációja és egyik leghangosabb könyvsikere. A hírek szerint az Oscar-díjas Holdfény című film rendezője, Barry Jenkins készül sorozatot forgatni.
Választáson oka:
Ugyanazon a napon és helyen szereztem be ezt is, mint az előző jelöltünket. Eddig fel se tűnt, hogy látszólag milyen céltudatosan válogattam aznap... bizonyára megalapoztam a vásárlói hírnevemet. De kérdem én: mi okom lenne rá, hogy ne olvassam el az összes létező Pulitzer-díjas regényt? Hm? Na ugye.
#4 JASON REYNOLDS:
HOSSZÚ AZ ÚT LEFELÉ
Könyvmolyképző, Szeged, 2019.
320 oldal, fordította Benedek Dorottya.
Fülszöveg:
Ha egy szerettedet
megölik,
találd meg
a tettest
és
öld meg!
Tilos sírni!
Tilos besúgni!
Állj bosszút!
A „le az átkozott fegyverekkel” mozgalom ódája. Jason Reynolds New York Times bestsellere egy viharosan sokkoló regény, ami kb. hatvan hatásos másodperc alatt játszódik. Ennyi időbe telik egy fiúnak eldöntenie, hogy bosszút álljon-e a srácon, aki megölte a bátyját.
Stukker.
Célszerszám.
Flinta.
Gyilok.
Csúzli.
Köpködő.
Zsebágyú.
Acélmaris.
Vas.
Eszköz
a 3-as Számú SZABÁLYHOZ.
Vagy hívhatjuk fegyvernek is. Ezt csúsztatta be a tizenötéves Will a farmerjába. A bátyját, Shawnt nemrég meggyilkolták, és Will ismeri a szabályokat. Tilos sírni! Tilos besúgni! Állj bosszút! Ezért indul el a pisztollyal, azzal a fegyverrel, ami még a bátyjáé volt. Dühösen száll be a liftbe a nyolcadikon. Tudja, kit kell keresnie. Vagy mégsem?
A Hosszú az út lefelé rövid, heves, szaggatott, narratív versekkel vet gyors, dühödt, káprázatosan elképesztő pillantást a kamaszok és a fegyveres erőszak témájára, ahogy arra csak Jason Reynolds képes.
Választásom oka:
Ez a helyes kispajtás még kiszállítás alatt van, de valószínűleg azonnal fel fogom falni, amint megérkezik. Akadna még Jason Reynoldsén kívül is elég olvasatlan könyv idehaza, hogy február minden hetére jusson legalább két regény, de mi értelme volna Black History Month-ot tartani, ha pont ebben a hónapban nem támogatnám anyagilag is az afroamerikai szerzőket?
Egyéb terveim a tematikus hónappal kapcsolatban: megnézni pár filmet az elmúlt évtizedből, amiket már rég meg kellett volna néznem, például a Ha a Beale utca mesélni tudna c. regény feldolgozását. Természetesen minden témába vágó élményemről értesíteni foglak útközben instagramon (ITT), és remélhetőleg egy hózáró bejegyzést is összehozok majd.
Addig is csodás februárt kívánok Neked!
Bye.
Amúgy azt hiszem, hivatalosan is Ella a kedvenc jazz-énekesnőm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése