Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Ha jártál már booktube-on, biztos ismerős a 5 STAR PREDICTIONS koncepciója. Magyarul körülbelül úgy lehetne lefordítani, ahogy Virág tette EBBEN a bejegyzésében: 5 csillagos előrejelzések, vagyis olyan várólistás olvasmányok, melyektől a lehető legjobb élményt várjuk el. Nekem is kedvem támadt megosztani Veled 5 ilyen könyvet, amiket még idén el szeretnék olvasni, de mielőtt belevágnánk a lecsóba, tisztáznunk kell valamit: nálam az 5 csillag nem a tökéleteshez legközelebbi állapotot jelenti, ennél összetettebb dologról van szó.
A moly.hu-ról ismert csillagozós rendszer a maga 5 elemes skálájával nagyon kényelmes szolgáltatás annak felméréséhez, hogy milyen a közvélemény egy adott műről. Ha végiggondolod, 1) milyen igényekkel rendelkező olvasók nyúlnak adott műhöz, 2) hogy ez a konkrét csoport milyen könnyedén vagy nehezen értékel valamit jónak, valamint azt, hogy 3) hogyan viszonyulsz saját magad adott mű célközönségéhez, körülbelül fel tudod mérni, mennyire bízhatsz ebben a rendszerben. Jómagam általában 4 csillagokkal dobálózok abban az esetben is, amikor valami nagyon elnyeri a tetszésemet. A 4,5 csillag már azt jelenti, hogy adott olvasmány nélkül kevesebbet érne az életem. Bizony, ezek komoly dolgok ám, nem csak találomra megnyomott gombok. Hogyha valamire hajlandó vagyok 5 csillagot adni, azt mintha rám szabták volna, és biztosan újra fogom olvasni többször is.
Épp ezért a mintha rám szabták volna érzés miatt merem kijelenteni, hogy az alább felsorolt művek nem a világirodalom legtökéletesebb példányai. Viszont tény, hogy kiváló előérzetem van mindegyikkel kapcsolatban. Íme hát öt könyv a polcomról, amit még idén el szeretnék olvasni, és ami remélhetőleg képes lesz annyira megérinteni, hogy nem sajnálom majd tőlük a maximum csillagos értékelést...
ABE KÓBÓ:
A HOMOK ASSZONYA
Európa / Kriterion, Bukarest, 1979.
166 oldal, fordította Csalló Jenő.
Fülszöveg:
A szerzőt A homok asszonya című regénye tette világhírűvé. A homok, az elementáris, pusztító erő – szimbólum is. Az író a látható világ formáival akarja érzékeltetni a közömbösséget, a fásultságot, amely homokként temeti be, bomlasztja szét az emberek életét.
Választásom oka:
Többször is említettem már, mennyire azonosulni tudok a japán irodalomból sugárzó, sajátos világszemlélettel, szóval biztos nem lep meg, hogy most is felbukkant egy japán szerző. Konkrétan ez a regény azért került a listámra, mert a kedvenc youtuberem, a hobbi könyvkritikus Cliff (@Better than Food) is szentelt neki egy videót, és ha valakiében, hát az Ő ízlésében 100%-ig megbízom.
De nyilván Cliff is kézbe vette valami miatt, és ez a valami A homok asszonya hírneve volt. A könyv megjelenésének évében meghozta Abe Kóbónak a Yomiuri irodalmi díjat, 1964-es filmfeldolgozása pedig a cannes-i film fesztiválon nyerte el a zsűri különdíját. Mind a regény magyar fordítása, mind a film feliratos változata sok éve érintetlenül nyugszik a polcaimon, sőt a könyvet egyszer már kölcsön is adtam egy haveromnak, mielőtt egyáltalán belelapoztam volna. Ama haverom is csúnya szemekkel mért végig, amikor kiderült, hogy még nem olvastam a művet, szóval a további átkos pillantások elkerülése végett minél hamarabb neki szeretnék esni a kicsikének.
CHRISTOPHER MOORE:
BOLOND
(Tarsoly I.)
Agave Könyvek, Budapest, 2016.
288 oldal, fordította Pék Zoltán.
Fülszöveg:
BOLOND SEGGLYUKBÓL BOLOND SZÉL FÚJ
Tarsoly jó néhány éve Lear király bolondja, feladata elsősorban a királylányok szórakoztatása alpári – és, ha úgy adódik, altáji – humorral. Amikor azonban az öregség miatt búskomor Lear szétosztja a királyságát, és lányai ravasz terveket szőnek egymás és az apjuk ellen, Tarsoly hirtelen azt sem tudja, kinek az oldalára álljon. Éles eszével, a keserű igazsággal és csilingelő cipővel felfegyverkezve, egy kanos behemót és egy lezüllött lovag segítségével nekilát a királyság megmentésének.
Christopher Moore a Lear király-átiratával sem okoz csalódást a rajongóinak, szokása szerint meghökkentő oldalról fogja meg a közismert történetet, és jól telepakolja fekete humorral, fennkölt monológokkal, zamatos káromkodásokkal és buja fehércselédekkel, miközben Shakespeare szelleme kopasz kobakját karmolva könyörög kegyelemért…
Választásom oka:
Azt gondolnád, hogy csak komoly irodalmi alkotásoknak vagyok hajlandó 5 csillagot adni... pedig nem ez a helyzet, esküszöm. Egy jó komédiáért legalább annyira tudok rajongani, mint a legszebben megfogalmazott fejlődésregényért. A lényeg, hogy a maga zsánerén belül maradandó élményt tudjon nyújtani a könyv, és Christopher Moore pont ilyeneket szokott írni. Remélem, most sem fogta vissza magát! Ezúttal ráadásul a kedvenc Shakespeare drámámat vette alapul, ami sosem negatívum.
FELIX SALTEN:
RENNI
RENNI
K. u. K., Budapest, 2016.
256 oldal, fordította Juhász Vilmos.
Fülszöveg:
RENNI, a farkaskutya egészen apró kölyökként kerül fiatal gazdájához, George-hoz. George alapelve az, hogy verés nélkül is be lehet idomítani a kutyát speciális, és fajtájának megfelelő feladatok végrehajtására. Sok gondossággal és szeretettel sikerül is elérnie, hogy Renni a hadgyakorlaton, majd a háború alatt segít felkutatni a sérülteket, és szinte hősi tetteket hajt végre.
Választásom oka:
Kutyarajongóként sem hagyhattam ott ezt az ifjúsági regényt az antikváriumban, Felix Salten pedig eleve az egyik kedvenc állatregény-íróm. A Bambit feldolgozó rádiójáték gyermekkorom legmeghatározóbb mesekazettája volt, rongyosra hallgattam és hallgatom a mai napig, tehát a legjobbnál nem várhatok kevesebbet ettől a regényétől sem. Arról nem is beszélve, hogy tökéletes olvasmány lesz Lilla molytársunk (@Lilla olvas) kutyás kihívásához.
SÁNTA FERENC:
AZ ÖTÖDIK PECSÉT / HÚSZ ÓRA / AZ ÁRULÓ
Magvető, Budapest, 1979.
530 oldal.
Fülszöveg:
1944 telének utolsó napjaiban,a nyilas terror tobzódásának óráiba viszi el az olvasót Sánta Ferenc regénye: Az ötödik pecsét. Szorgos, becsületes, egyszerű emberek estéit és hétköznapjait, vágyait és életvallomásait fogalmazza meg az író. Hősei estéről estére találkoznak egy kiskocsmában, borozgatnak, beszélgetnek, elméleti vitákat folytatnak az erkölcsről, a házaséletről, az emberi tisztességről, a megalkuvásról. De az idő, a gonoszság uralmának ideje végső próbára teszi őket. Már nem elegendő bizonyos kérdések elméleti megválaszolása, tettekkel, cselekvéssel, magatartással kell felelni. S ezek az egyszerű emberek legyőzik kicsinyességüket, apró meggondolásaikat: kiállják az emberség nehéz próbáját.
Húsz óra eseményeiben húsz év történetét mondja el Sánta regényes krónikája: keserű élmények szórják szét s történelmi igazságok fogják egységbe a falu népét. Tragédiák színhelye: könny-vér, süket-konok gyűlölet színhelye volt nemrégiben a falu. Pedig akik szereplői és okozói voltak a tragédiának, azokat is az igazuk tudata hajtotta, mert az egy fészekalja, a régi közös cselédsors különbözőképpen formálja őket: gerinces-bátrakká az erős szívűeket s félős-puhákká a gyengébbeket. A paraszti – különösen a szegényparaszti – élet keserűségéről, fájdalmáról kevesen vallottak olyan mélységgel, hitelességgel, egyben mesébe hajló költőiséggel, mint Sánta Ferenc. Hangja most szándékoltan visszafogottabb. Önnön belső igazságukban, de közelről, kérlelhetetlen pontossággal vallatja hőseit. Mint a krónikás, aki egész hűséggel szólhat csak, mert a teljes igazságot kell elmondania.
Ki az áruló? Václáv Jásek, a huszita harcos, Jan Zsitomir, az egykori diák, később császári zsoldos, Eusebius püspök, vagy a tábor-hegyi szegény paraszt? Az író őket idézi éjszakai órákon, velük beszélget, vitájukat hallgatja.
Ki az áruló? Vagy kik az árulók? Az olvasónak kell eldöntenie. Segít hozzá az író? Igen. Pedig nem mond ítéletet az árulók felett, de félreérthetetlenül kimondja, kinek van igaza. Nem lehet másé az igazság, csak azé, aki nem is kevés hibával és tévelygéssel, mégis őszintén a népet kívánja szolgálni. Minden más álláspont és magatartás objektívre árulás, legyen az elfordulás a haladás ügyétől, önzés, hedonizmus a szeretet nevében vagy értetlen, belenyugvó passzivitás.
Választásom oka:
Egyszer véletlenül elkaptam Az ötödik pecsét c. filmet a tévében, és csak annyira emlékszem belőle, hogy rendesen kisírtam rajta a szemeimet. Azóta sem láttam magyar filmet, ami ilyen gyönyörű katarzist okozott volna. (Ha ismersz ilyet, kérlek, írd meg hozzászólásban!) Aztán, amikor egy retro könyvvásáron szembejött a cím egy könyv fedelén, ami ráadásul két másik művet is tartalmazott, hogy a búsba ne csaptam volna le rá?
RUTA SEPETYS:
TENGERBE VESZETT KÖNNYEK
Maxim, Szeged, 2016.
382 oldal, fordította Bozai Ágota.
Fülszöveg:
A háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit…
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.
Választásom oka:
Az írónő első regénye, az Árnyalatnyi remény komolyan megérintett, de az 5 csillagot még nem ütötte meg. Azonban már most tudom, hogy Ruta Sepetys oszlopos tagja lesz a magánkönyvtáramnak. Akárhány interjút látok vagy olvasok az írónővel, mindig azon kapom magam, hogy egyenletesen bólogatok minden egyes szavára. Még el kell olvasnom a Kalitkába zárt álmokat, mielőtt ezt a regényt venném a kezembe - mert kiadási sorrendben szeretném bekebelezni a könyveit -, de a Tengerbe veszett könnyekről jobban el tudom képzelni, hogy kiugró élményt jelent majd az életemben.
Így néz ki az agyam, erre éhezem és ezekben az emberekben bízom a legjobban. Szívesen írok majd máskor is ilyen 5 csillagos előrejelzést, de előbb igyekszem kiolvasni a mai bejegyzés sztárjait. Addig is köszönöm a látogatást, csodaszép napot és még csodásabb olvasmányokat kívánok Neked!
Bye.
Előzetest nem találtam, de fogadd szeretettel
Fábri Zoltán filmjének eme hangulatos kis részletét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése