2020/03/02

4/40 | kemény leckék 3 dalban



Szervusz, kedves Blog-Vándor!


Egy icike-picikét levett a lábamról egy torokkaparós - fejfájós - fülfájós nyavalya, és gőzerőkkel folynak az egyetemi teendők is, ezért csúsztak a bejegyzések. De szerencsére itt lesznek majd a vasárnapok, hogy bepótoljuk őket.

Amíg teljesen fit nem leszek agyilag, íme egy röpke lista arról a 3 dalról, amit a tavaszi szemeszter kezdete óta a leggyakrabban hallgattam, illetve a hozzájuk kapcsolódó, személyes élményekről.





Steppenwolf - The Ostrich




Kellemes lüktetése ellenére ez egy rohadt pesszimista dalocska. Megéri küzdeni azért, ami szerinted "az igazság", ha ez egyet jelent azzal, hogy elveszíted a szabadságodat, az egészségedet és a megélhetésedet? Néha bizony szembe kell néznünk a ténnyel, hogy hosszútávon nem éri meg minden kis igazságtalanság miatt parádét csapni. Saját bőrömön tapasztaltam ezt, amikor nehézségeim adódtak az úgymond "feletteseimmel" az egyetemen. Nem én vagyok az első, aki panaszkodik ezek miatt a személyek miatt, de úgy látom, csak engem érintett a dolog olyan mélyen, hogy kész vagyok változtatni a status quo-n.

Ennek érdekében komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy konkrétan min tudok változtatni. Az egyetem működése nyilván nem fog megváltozni egyetlen személy véleménye miatt, ezek a bizonyos személyek pedig végképp nem tőlem várnak tanácsot arra vonatkozóan, hogy hogyan teremthetnének meg egy egészséges munkahelyi légkört. Maradt hát az önfejlesztés.

Ha ők nem hajlandóak tisztén kommunikálni velem, jó példával fogok előttük járni. Ha nem hajlandóak empátiát gyakorolni, én is tartani fogom a két lépés távolságot. Csökkentsük az érintkezést a minimumra, de az a minimum legyen tartalmas és trauma-mentes. Csak ennyit szeretnék.





Laura Branigan - Gloria




Leírhatatlanul meglepődtem, amikor hosszú évek után újra elővettem a Flashdance c. filmet, meghallottam ezt a dalt és megértettem, miről szól. Nem csupán a szavakat, a mondatszerkezetet, hanem azt is, milyen érzés Gloriának lenni.

Gloria olyan lány, aki mindig gyorsabban futna, mint ahogy a lába bírja, és ezért gyakran orra is bukik - pláne, ha párkapcsolatokról van szó. Ez a dal egyfajta ébresztő, egy kijózanító baráti pofon. Nem tagadom, fáj az elítélő éle, de hiába, az igazságnak van egy ilyen aspektusa is.

Hogy mi a tanulság? Jó dolog a virgonckodás, amíg mértékkel történik. Saját problémám ezzel kapcsolatban csak annyi, hogy az introvertált alaptermészetem miatt nehezemre esik eldönteni, mi több a normálisnál, mivel nálam a normális általában kevesebb a többiek normálisánál... érted. Aztán egy átvirgonckodott éjszaka után úgy elszégyellem magam, hogy hónapokig megvonom magamtól a legártatlanabb szociális összejöveteleket is. Szóval, le kell szoknom róla, hogy végletekben gondolkodjam. Csak lazán, de lady-like. Úgy már tetszenék magamnak.





Bob Seger - Rock'n'Roll Never Forgets




Hogy valami pozitívval zárjuk a bejegyzést, íme ez az ízig-vérig életigenlő klasszikus!

Itt vagyok egy egyetemi képzés alapszakán, lassan 28 évesen a frissen érettségizettek között, és emiatt duplán érzem az öregedés nyomait magamon. Fáradékony vagyok, kevésbé bírom már az alkoholt és kevésbé érdekelnek a szexi fiúcskák (már ha látok egy-két példányt valamerre)... olyan szívesen révbe érnék már, miközben a környezetemben nyüzsgő "kollégák" épp csak most kezdenek élni. Valamilyen rejtélyes oknál fogva mégis megtaláltam a helyemet közöttük. Elfogadó, támogató közösségbe csöppentem, akikkel szívesen kelek útra egy újabb kocsmatúrára - és néha tényleg rám is fér.

 Köszönöm a látogatást, remélem, Neked is hasonlóan derűlátó kedved van ma!

Bye.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése