Szervusz, kedves Blog-Vándor!
A tegnapi bejegyzés nő-centrikusságát ellensúlyozandó, ma egy olyan bejegyzéssel készültem, ami konkrétan a férfiakra (fiúkra/legényekre) fókuszál. Méghozzá azért, mert a februári legérdekesebb szépirodalmi felfedezésem Guy de Maupassant A szépfiú c. műve volt.
A szemeszter kezdetén egy fárasztó nap után egyedül maradtam a kollégiumi szobánkban, és kedvem támadt egy kellemesen szexi filmhez. Miért pont a 2012-es Bel Ami-ra esett a választásom? Hosszú folyamat volt ez, és elsősorban a Classics Community 2020 kihívás tehet róla, amiről ITT írtam először. Maupassant neve már ott is felbukkant, bár egy teljesen más regényét terveztem elolvasni. Ezen az éjszakán egy szórakoztató filmet akartam látni, és a Bel Ami színészgárdája pontosan ezt sugallta: Szexi, de elmés szórakozást. Az már hab a tortán, hogy végül sokkal többet kaptam a filmtől a vártnál - nem csak érzelmi hatás terén, de inspiráció terén is.
Képtelenség nem észrevenni a hasonlóságot Georges Duroy a. k. a. Bel Ami és mindnyájunk kedvenc elcseszett szépfiúja, Dorian Gray között. Az emelkedésük és hanyatlásuk ritmusa különböző ugyan, de a vészterhes légkör, amit árasztanak; a hatalommal járó gonoszság, ami felfalja a szívüket-lelküket nagyon is hasonló. Ez a felismerés elindított bennem egy folyamatot, amit jóformán kutatómunkának is nevezhetnénk: Meg akarom találni a világirodalom és magyar irodalom legkomplexebb, Dorianhez és Georges-hoz hasonló, elkorcsosult szépfiúit. Minél többet, minél gyorsabban. Ha Te ismersz ilyen fiúkat / férfiakat az alább felsoroltakon kívül, kérlek, ne tartsd magadban! És ezzel el is érkeztünk a bejegyzés lényegéhez...
Végérvényesen összeszedtem azt a 4 regényt, amin (első körben) át akarom rágni magam a Classics Community 2020 kihívás alatt - azok miatt az elcseszett pasik miatt, akik olyan izgalmas főszereplőt alakítanak!
EMILY BRONTË: ÜVÖLTŐ SZELEK
Ulpius-ház, Budapest, 2007.
418 oldal, fordította Feldmár Terézia.
Eredeti megjelenés: 1847.
Fülszöveg:
A korabeli kritika értetlenül fogadta ezt a „rendhagyó” regényt, Emily Brontë egyetlen prózai alkotását. Még nővére, Charlotte is jóformán mentegetni, magyarázni, szépíteni próbálja ezt az elemi erejű, jóformán a semmiből kiszökkent alkotást – az Üvöltő szelek második kiadásához, 1850-ben írt előszavában „primitív műhelyben, egyszerű szerszámokkal” készült, gránittömbből durván faragott szoborhoz hasonlítja immár halott húga regényét.
Ma már a Brontë nővérek közül a kritika is, az olvasói közvélemény is Emilyt tartja a legnagyobbnak, az Üvöltő szelek-et nemcsak jobbnak, mint akár a Jane Eyre-t, hanem világirodalmi rangú műnek, a 19. század egyik reprezentatív nagy regényének. Gyűlölet és szerelem együttélését, egymást erősítő-romboló hatását Emily Brontë előtt talán senki, azóta is csak kevés alkotó érzékeltette ilyen elemi erővel. Emily Brontë – írja Ruttkay Kálmán – „nem moralizál, nem a büntető törvénykönyv paragrafusaiban gondolkozik, nem gondol a társadalom működését szabályozó erkölcsi normákkal, nem hívja segítségül az isteni igazságszolgáltatást, s ő maga sem szolgáltat költői igazságot. Nála, mint minden más, a jó és a rossz is a »lenni vagy nem lenni« nagy alapkérdésének függvénye.”
Választásom oka:
Nos, nem csak pasik tudnak elcseszett pasikat alkotni. Heathcliff kortól és nemtől függetlenül a világirodalom egyik legelkorcsosultabb figurája. Ha nem venném be a buliba, az minimum akkora ballépés lenne, mint amikor Csipkerózsika szülei nem hívták meg a tizenharmadik tündért a lányuk keresztelőjére... és bár elég fáradt vagyok hozzá, hogy akár száz évég is elszundikáljak, ráérek még vele.
GUY DE MAUPASSANT: BEL AMI - A SZÉPFIÚ
Lazi, Szeged, 2012.
336 oldal, fordította Benedek Marcell.
Eredeti megjelenés: 1885.
Fülszöveg:
Georges Duroy leszerelt őrmester mindössze néhány frankkal a zsebében érkezik Párizsba. Egykori bajtársa szerez számára állást egy helyi lapnál. Ifjú hősünknek nincs különösebb tapasztalata a tollforgatás terén, ezért eleinte barátjának felesége, Madeleine segít rajta. Ám nem ő az egyetlen nő, akinek a rendkívül ambíciózus és nem kevésbé vonzó Georges igénybe veszi a segítségét. A férfi hamar felismeri ugyanis, hogy az érvényesülés legegyszerűbb útja Párizsban a női szalonokon – esetenként hálószobákon – keresztül vezet. Ezzel egy nem mindennapi karriertörténet veszi kezdetét, melyet a szerző csípős iróniával és érzéki megjelenítő erővel mutat be.
Sokan úgy tartják, ez Maupassant legteljesebb regénye, melyben leginkább megmutatkozik páratlan társadalom- és lélekábrázoló képessége, éles szatírája. A regényt többször is megfilmesítették már világszerte. A legújabb filmváltozat az Alkonyat-sagával ismertté vált Robert Pattinson főszereplésével készült, és egyes jeleneteit Budapesten forgatták.
Választásom oka:
Már olvasom is, és az a nagy helyzet, hogy Maupassant stílusa most sokkal jobban esik a cappuccinonál is, amit olvasás közben fogyasztok. Pedig tudod, mennyire rajongok egy jó cappuccinoért! Megkockáztatom, hogy új kedvenc írót találtam magamnak, és fanartok várhatók...
MOLNÁR FERENC: AZ ÉHES VÁROS
Móra, Budapest, 2019.
248 oldal.
Eredeti megjelenés: 1901.
Fülszöveg:
Orsovai úr fiatal, pénztelen pesti zsidó. Kisebb gyógykúrára Abbáziába utalják, ahol megismeri egy amerikai milliárdos lányát, fondorlatos módon magába bolondítja, és elveszi, megszerezve ezzel apósa hihetetlen vagyonát.
Az Abbáziából hazatért urak klubjaitól a feleségek szalonjain át a kávéházakig és irodákig mindenhol végigsöpör a hír: friss pénz érkezik Pestre. És a pályaudvaron százak, ezrek tolonganak, persze „minden érdek nélkül"”, hogy fogadják az újdonsült dollármilliárdost.
Eladósodott miniszter, korrupt újságíró, a lipótvárosi zsidó kereskedők maffiája, politikusok, üzletemberek és kis slemilek hada tör rá Orsovai úrra, aki ezt mérhetetlenül élvezi, használja és kihasználja.
Hogy közben mi lesz a naiv, kedves feleséggel? Az életnyi küzdelem után már csak szórakozásra vágyó apóssal? A néppel? Az országgal? Kit érdekel!
Molnár Ferenc, a magyar regény aranykorának egyik legragyogóbb csillaga első bestsellerében a pénzéhes Pest megannyi figurája fosztogatja és kóstolgatja egymást, anyagilag és szexuálisan is. Maró gúnnyal, letehetetlen izgalmakkal fűszerezett, filmszerűen pergő regényét egy éjszaka alatt behabzsolja az ember, és aztán belelapoz a napisajtóba, elolvas pár hírt, majd visszatér Az éhes városhoz, megnézi a megírás évszámát (1912), és nem tudja eldönteni, hogy vajon Molnár Ferenc mégis él, és a mai, friss pénzre vágyó, korrupt és önző Pestről írta-e első bestsellerét, vagy mégis ennyire nem változott volna semmi Magyarországon közel száz év alatt sem?
Választásom oka:
Ideje bővítenem Molnár Ferenc életművével kapcsolatos ismereteimet. A Pál utcai fiúk volt ifjúságom egyik legmeghatározóbb olvasmány-élménye, és ezzel a regénnyel kapcsolatban sincsenek kisebb elvárásaim.
OSCAR WILDE: DORIAN GRAY ARCKÉPE
Ulpius-ház, Budapest, 2012.
216 oldal, fordította Kosztolányi Dezső.
Eredeti megjelenés: 1890.
Fülszöveg:
Oscar Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.
A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain.
Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni…
Választásom oka:
Ez egy sokadszori újraolvasás lesz, szóval ha írok róla külön blogbejegyzés (EZEN kívül), abban valószínűleg inkább a filmes adaptációi kerülnek majd górcső alá.
Zárásként hadd figyelmeztesselek: Akárki akármit mond, nem vagyok hajlandó újraolvasni A nagy Gatsbyt, bármennyire illik is a témához. Minden más ajánlást viszont szíves örömest fogadok.
Köszönöm a látogatást, további csodás napot kívánok!
Bye.
Mit szólsz, lehet ez az elkorcsosult fiaink főcímdala?
Szerintem tetszene nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése