classics community 2020 | lehetőségek listája

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

A CLASSICS COMMUNITY 2020 nemzetközi olvasós kihívásra Virág (@ A penchant for fantasy) hívta fel a figyelmemet, amikor elkészítette a hozzá tartozó moly.hu-s zónát (melyet ITT találsz), és jóval később azt is megtudtam, hogy Bori88 molytársunk külön molyos kihívást is létrehozott a témában (melyre ITT tudsz jelentkezni). Amennyiben jelen vagy twitteren, instagramon vagy egyéb szociális felületen, a #classicscommunity hashtag használatával tudsz részt venni az eseményen.

Virág a molyos zónában első karcként megosztotta Lucy Powrie (@ LucytheReader) alábbi videóját, melyben ismerteti a kihívás alapjait, szabályait és engedményeit.

Tehát a lényeg: 2020. január 1. és december 31. között olvassunk el annyi klasszikus művet, amennyi belefér - DE minimum 12 darabot, vagyis minden hónapra jusson legalább egy ilyen könyv. Ezen kívül bármilyen személyre szabott feladatokat kitalálhatunk magunknak, és természetesen éltem ezzel a lehetőséggel.

#1 KIZÁRÓLAG SAJÁT KÖNYVEKET OLVASOK!

A 20 elemes "lehetőségek" listámon kifejezetten olyan könyvek szerepelnek, melyek olvasatlan saját példányok.

#2 LEGALÁBB 4 MAGYAR KLASSZIKUST IS SORRA KERÍTEK!

Első mellékágunk a hagyományőrzésre hajlamos énem akaratából született.

#3 LEGALÁBB 4 ÍRÓNŐ MŰVÉT IS SORRA KERÍTEM!

Legnagyobb meglepetésemre alig akad írónő által írt klasszikus a könyvespolcomon, de szerencsére találtam egy-kettőt, amit még nem olvastam el.

#4 BEFEJEZEM, AMIT ÁTHOZTAM 2019-BŐL!

Három kalandregényt is elkezdtem olvasni decemberben, ami klasszikus gyermek/ifjúsági irodalomnak számít. Közülük Dodie Smith regénye az egyetlen, ami nem saját példány.

Hogy egészen pontosak legyünk, a kötelező 12 olvasmány valószínűleg az alábbi 20+3 könyv közül kerül majd ki:

AMBRUS ZOLTÁN: MIDAS KIRÁLY

Kossuth, Budapest, 2007.
460 oldal, fülszöveg:

A ​Midás király: művész-regény. E zsánernek már a magyar irodalomban is vannak előzményei, Justh és Bródy művész-regényei. Az igazi ihlető azonban a közös mester, Zola, aki Claude Lantier sorsában beszélte el a modern művész tragédiáját (L'oeuvre). Zola bátorítja, hogy „filozofikus” regényt írjon, polemizálva a romantikával, Jókainak még virágjában lévő irányával. „A bölcselők századában – fejti ki Ambrus – a magasabb cél érdekében megkövetelt igazságok kizárják maguk közül a fictiot s a képzelmi elemtől teljesen ment regény filozófiainak nevezi magát … S ezek a tudálékos, tanítgató regényírók korántsem a kontárok közül valók, az új elveket a mesterek egész sora testesíti meg, melyek hatása – még az orthodox táborra is – nagyarányú. Voltaképp hát egy általános, bár törvényesen el nem ismert jelenség az, amelyért Zolának annak idején felelnie kellett.”

A Midás király első, nagyobbik fele erőteljesen képviseli a pozitivizmus, a naturalizmus ihletését. Annál feltűnőbb a regény második felének impresszionisztikus, szkeptikus hangulata. Tükre ez annak a hangulatváltozásnak, amely a nyolcvanas évek végén, a pozitivizmus rovására, a tudományban és művészetben egyaránt lezajlott. Ambrusnál ezt a fordulatot megrázó, személyes élmény is motiválja: felesége, Tormássy Gizella 1890-ben meghal, gyermekágyi lázban, egy árva gyermeket hagyva maga után. E motívumot regényébe is beleviszi, s ez a fájdalmas líraiság is okozza, hogy a záró akkordokban a „fölényt felváltja a mélabú, az őszi tompaság”.

JANE AUSTEN: ÉRTELEM ÉS ÉRZELEM

Magyar Könyvklub, Budapest, 2000.
448 oldal, fordította Borbás Mária.
Fülszöveg:

„Könyörgöm, ​könyörgöm, szedd össze magadat, és ne áruld el minden jelenlévőnek, hogy mit érzel!” – szól a józan gondolkodású, higgadt Elinor szenvedélyesen romantikus, impulzív húgára, Marianne-re, akit szerelmi csalódása halálos kétségbeesésbe kerget. A 18.-19. század fordulóján a pénz s az önérdek uralkodik Angliában. A két Dashwood nővérnek, akiknek se vagyona, se rangja, keményen meg kell küzdenie az előítéletekkel és a gazdagság előjogával, hogy elnyerjék a férfit, akire szívük igaz szerelmével vágyódnak. A mások iránt megértő, végtelenül tisztességes Elinor fegyvertelen az olyan szerencsevadászokkal szemben, mint vetélytársnője, Lucy Steele, s Marianne, aki megingathatatlanul hiszi, hogy érzelmei hűek a valósághoz, egy gátlástalan férfi hálójába keveredik.

Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, s természetesen reményről és boldogságról mesél, s közben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat.

A regény végén Elinor és Marianne természetesen révbe ér, a szívek meggyógyulnak, s az élet megy tovább – ám addig a szerző szórakoztató események és figurák végtelen sorát vonultatja fel, s szerez velük az olvasónak felejthetetlen élményt.

HONORÉ DE BALZAC: A SZAMÁRBŐR

Kossuth, Budapest, 2005.
236 oldal, fordította Rónay György.
Fülszöveg:

Ki ne ábrándozott volna még arról, hogy milyen jó lenne egy bűvös tárgy, amely valóra váltja minden kívánságát? Raphaël de Valentinnak szerencséje van. Utolsó fillérjét is eljátszotta a Palais Royal játékbarlangjában, s nem lát más kiutat, csak az öngyilkosságot. Ekkor egy régiségkereskedőtől különös ajándékot kap – egy bűvös bőrt, amely tulajdonosa minden kívánságát teljesíti, de minden kívánságára összezsugorodik. És fogyásával együtt fogy hősünk élete is.

ANNE BRONTË: AGNES GREY

Európa, Budapest, 1984.
204 oldal, fordította Gy, Horváth László.
Fülszöveg:

Agnes Grey egy észak-angliai lelkészcsaládban, egyszerű, de szerető környezetben nő fel, ahol a szellemi és lelki értékek mindig fontosabbak az anyagiaknál. A féltve dédelgetett legkisebb lány, hogy segítse a szüleit, nevelőnőnek szegődik gazdagabb családokhoz, hogy az otthon megtanult elvekre nevelje a rábízott gyerekeket. Miközben keserű leckéket kap „az oktatás művészetében”, érett, önálló személyiséggé csiszolódik, aki egyre inkább képessé válik arra, hogy a maga kezébe vegye sorsát… – Anne Brontë önéletrajzi ihletésű regényében feltárul a 19. század derekának Angliája, ahol a régi minták és korlátok még fennállnak ugyan, de az emberek már új eszmények felé fordulva siettetik a változás eljövetelét. A méltán híres mű szerzője erről a változó korról és egy bátor, hétköznapian küzdelmes sorsról mesél őszinte érzékenységgel.

CHARLES DICKENS: TWIST OLIVÉR

Kossuth, Budapest, 2005.
448 oldal, fordította Szentkuthy Miklós.
Fülszöveg:

Dickens egyik leghíresebb regényének gyerekhőse, a kis Olivér árvaházban nevelkedik, ahonnan megszökik, és egy tolvajbanda veszi védőszárnyai alá. Rengeteg viszontagság és hányattatás után végre örökbefogadja egy jószívű család, és véget vet a kisfiú testi és lelki szenvedéseinek. A regényből már számos film, sőt musical is készült, ám egyik sem pótolhatja az igazi olvasmányélményt, az érzelmektől fűtött író tárgyilagos leírását London XIX. század eleji dologházairól, a kisemmizettek és vámszedőik életéről.

THEODOR FONTANE: EFFI BRIEST

Kossuth, Budapest, 2006.
254 oldal, fordította Hessky Orsolya.
Fülszöveg:

Fontane ​ebben a regényében éri el jellemábrázoló ereje csúcsát. Teljes jellemrajzot ad, teljes élettörténetet beszélve el. A kislányfővel férjhezadott hősnőt nem a szenvedélyes szerelem sodorja házasságtörésbe, hanem a kibírhatatlan házasság a porosz főhivatalnok, Innstetten báró oldalán. Effi Briest embertelen házassági konvenciók bezártságában vergődik. Házasságtörése kitörési próbálkozás a magányból. Az író nagy erővel festi le a porosz junkenség természetellenes merevségét, alattvalószemléletét. Effi Briest, akiben volt „természetes okosság, nagy életvidámság és szívbéli jóság”, meg az átlagosnál több féktelenség, Anna Karenina és Madame Bovary mellett annak az asszonyi hűtlenségnek a jelképe, amely nemcsak megbocsátható, de szinte fölmagasztosul.

ANATOLE FRANCE: A VÖRÖS LILIOM

Kossuth, Budapest, 2006.
224 oldal, fordította Bárdos Miklós.
Fülszöveg:

A vörös liliom France életművében szinte egyedülálló helyet foglal el. Talán épp ezért váltott ki már több mint egy fél évszázada oly sokoldalú és szenvedélyes vitákat. Vajon az író csupán egy túlfinomult szellemi életet élő szobrász és egy gyönyörű, boldogságot kereső asszony balvégzetű szenvedélyeinek történetét írja meg? Vagy több ennél: a múlt század végi társadalom, politika és művészeti áramlatok mesteri tükörképét? Ma már bizonyos: Kevés író eleveníti meg számunkra ilyen fölényes könnyedséggel a párizsi szalonokban hivalkodó „előkelő” társaságot. A nagy író, az emberek barátja és a szépség szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad. A Firenze kék ege alatt és a francia főváros nagyvilági környezetében szövődő szerelem csak még plasztikusabbá teszi Anatole France immár klasszikusá vált írását.

THOMAS HARDY: A WEYDONI ASSZONYVÁSÁR

Magyar Helikon, Budapest, 1968.
354 oldal, fordította Bartos Tibor.
Fülszöveg:

Thomas Hardy (1840-1928) angol regényíró, novellista és költő, a falusi élet, az iparosodástól érintetlen környezet egyik legihletettebb ábrázolója. Regényeiben – Hazatérés, Egy tiszta nő, Lidércfény – döntő szerepet juttat a véletlennek, a váratlan fordulatokat előidéző félreértéseknek, az embertől független külső erőknek. A weydoni asszonyvásár főhőse, Michael Henchard sorsát azonban nemcsak ezek befolyásolják, pályáját sokkal inkább gazdag, ellentmondásos jellemének szélsőséges vonásai, idulatai, érzelmi kedélyhullámzásai alakítják.

VICTOR HUGO: A PÁRIZSI NOTRE-DAME

Kossuth, Budapest, 2006.
462 oldal, fordította Vázsonyi Endre.
Fülszöveg:

Victor Hugo, aki össze tudta egyeztetni a képzelet szilaj szárnyalását a valóság aprólékos leírásával, aki titáni erővel ötvözte egybe az emberit az emberfelettivel, a démonit az istenivel, A párizsi Notre-Dame-ban, a francia romantika legnagyobb történelemidéző vállalkozásában a középkor alkonyának Párizsát varázsolja elénk festői tarkaságával, csőcselékével, korhely koldusok, csepűrágók siserahadával, a gótikus templom nagyszerű, sejtelmes építőművészeti látomásával. Ebben a háttérben bonyolódik a végzetes szépségű cigánylánynak, Esmeraldának szomorú szerelme a daliás kapitánnyal és Quasimodo, a szörnyeteg harangozó megindító emberi tragédiája. A remény igazi főszereplője maga a kőcsipkés Notre-Dame, az ősi székesegyház, amely úgy emelkedik ki a környező sikátorok összevisszaságából, mint a modern Franciaország a viharosan vajúdó középkorból.

JÓKAI MÓR: NINCSEN ÖRDÖG

Szépirodalmi, Budapest, 1976.
230 oldal, fülszöveg:

Hogyan lesz Dumány Kornélból Mr. Du Many, másképpen Silver-King, azaz amerikai ezüstkirály? A magyarországi képviselő-választásokon csúffá tett, szégyenletes házassági komédiába kevert nemes jellemű férfi – aki még egy mesés értékű örökség átvételének is ellenáll – kalandos életét meséli el Jókai.

JACK LONDON: ARANYÁSÓK ALASZKÁBAN

Kossuth, Budapest, 2015.
238 oldal, fordította Bart István.
Fülszöveg:

Az arany és az ármány szétválaszthatalan sziámi ikrek. Az ármány, a gyilok, a csapda az arany megszerzéséért és birtoklásáért születtek és tökéletesedtek az emberek között. Jack London történetei – legyen a főhős szánhúzó kutya, szabadon vándorló farkas, ökölvívó vagy aranyásó – mindig arról szólnak hogy az emberek tekintélyes része miképp szédül meg a pénz, az arany,a gazdagság megszerzésének puszta lehetőségétől is – hogyan válik az ember vérszomjas farkassá, hogy aranyat szerezzen, olyan vérszomjassá, hogy emellett az igazi szürke farkas ártatlan báránynak hat. Az emberfarkasokkal való kegyetlen küzdelemről szól a szerzőnek ez a műve is – mit sem öregedve 150 év alatt.

JACK LONDON: WHITE FANG
(Fehér Agyar)

Fülszöveg:

„Nézd, kutyáink nem érnek semmit. Nem vastag bundájúak, és nem erősek már, és elpusztulnak a fagyban és hámban. Menjünk a faluba, és öljük meg őket, a farkasfajták kivételével, azokat meg kössük ki éjszakára, hogy párosodjanak a vad erdei farkassal” – tanácsolta valamikor réges-régen egy bölcs indián. Tanácsát megfogadták és attól kezdve a fehérhal törzs tagjai messze földön híresek lettek kutyáikról…"

Alighanem így született a regény főhőse, Fehér Agyar, a farkasból kutyává szelídült csodálatosan okos, hűséges, erős és bátor állat, akinek történetét néhány évvel eredménytelenül végződött alaszkai aranyásó-kalandja után, 1906-ban írta meg Jack London.

MÁRAI SÁNDOR: ESZTER HAGYATÉKA

Helikon, Budapest, 2017.
122 oldal, fülszöveg:

Az élet oly csodálatosan megajándékozott, és oly tökéletesen kirabolt, mit várhatok még?

Az 1939-ben írt kitűnő regény egy beteljesületlen szerelem története. A mindig fellegekben élő, jellemgyenge, de szeretni valóan kedves Lajos és Eszter húsz esztendővel korábban bontakozott szerelmét rombolta szét, amikor a férfi Eszter nővérét, Vilmát vette feleségül. Felesége halála után, gyermekeivel látogatóba érkezik az asszonyhoz, aki még mindig szereti.

A találkozás oka igencsak prózai: Lajos, aki már mindenétől megfosztotta Esztert, most végső menedékét készül elrabolni, a családi otthon eladására kéri. Eszter ekkor tudja meg, hogy a férfi nősülése előtt végső elkeseredésében levelekben könyörgött Eszternek, hogy szökjenek meg együtt, mert szüksége van rá.

Eszter azonban sohasem kapta meg a leveleket.

GUY DE MAUPASSANT: EGY ASSZONY ÉLETE

Kossuth, Budapest, 2005.
206 oldal, fordította Illés Endre.
Fülszöveg:

Mi fér bele „egy asszony életébe”? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: „Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”

LUCY MAUD MONTGOMERY: ANNE ÚJ VIZEKRE EVEZ

Könyvmolyképző, Szeged, 2011.
308 oldal, fordította Szűr-Szabó Katalin.
Fülszöveg:

A népszerű Anne-sorozat legújabb, sorrendben negyedik kötete, Anne Shirley életének újabb állomására kalauzolja az olvasót. Hősnőnk elfoglalja élete első igazi állását: igazgatónő a summerside-i középiskolában – és ahogy azt a különlegesen fejlett beszédkészségű, élénk képzelőerejű kislánytól megszoktuk már, felnőttként is mindent megtesz, hogy színt, izgalmat vigyen a városka életébe.

FELIX SALTEN: BAMBI GYERMEKEI

Mladé Letá / Móra, Budapest, 1968.
282 oldal, fordította György Ferenc.
Fülszöveg:

Ahogy ​hajdanán Bambi, a népszerű állatregény hőse bársonyos bundájú kis őzgidából erős és okos bakká nőtt, úgy érik felnőtté a szemünk láttára két gyermeke, Genó és Gurri egyetlen év leforgása alatt. Anyjuk, a szelíd Falina oltalmazza őket, miközben fajtájuk életének szabályait tanulják a gyönyörű és könyörtelen természet ölén. Ám életüket vérengző vadak fenyegetik, és náluk is veszélyesebb Ő, az ember, aki néha távolról öl a Dörgőkézzel, máskor viszont a jóságos gondviselés szerepében lép fel. Nehéz volna e rejtelmek közt eligazodni, de Bambi, aki az erdei őzek fejedelme lett, messziről figyelemmel kíséri gyermekei életét, védi, neveli és oktatja őket. Mire letelik az esztendő, a félénk és túl óvatos Genóból bátor bak, a kis család elismert feje lesz, aki így vidám és vállalkozó szellemű kis húgával, Gurrival együtt végre önálló életet kezdhet.

DODIE SMITH: SZÁZ MEG EGY KISKUTYA

Eri / G&A, Budapest, 1997.
200 oldal, fordította Szentmiklósi Tamás és Bokor Klára.
Fülszöveg:

Aligha létezik közismertebb rajzfilm Magyarországon, mint a legendás 101 kiskutya. Így aztán az élő kutyákkal és színészekkel készült legújabb változat is hasonló sikerre számíthat.

Nem mindenki tudja, hogy a filmek forgatókönyve ebből a bensőséges hangulatú, csodálatos meseregényből készült, amely most az eredeti rajzokkal illusztrálva kerül az olvasók kezébe. A filmeknél gazdagabb, meglepetéseket tartogató történet inkább a nagyobb gyermekekhez, sőt az érzékeny szívű felnőttekhez szól, s jóval több szereplőt ismerhetünk meg belőle.

A nemrég elhunyt angol írónő mind a kutyákra, mind az emberekre jellemző tulajdonságokkal fölruházott kutyahősei örökre az olvasók szívébe lopják magukat.

STENDHAL: VÖRÖS ÉS FEKETE

Kossuth, Budapest, 2005.
394 oldal, fordította Illés Endre.
Fülszöveg:

Életében ​kevesen méltányolták ezt a különös-kalandos életű, zárkózott írót. Maga is csak arra számított, hogy majd ennek a regényének a megjelenése után ötven esztendő múlva, 1880-ban lesz része megértésben és elismertetésben. Jóslata beteljesedett, sőt Stendhal, a művész és az ember ma érdekesebb és népszerűbb, mint valaha. Palástolt érzelmességében és értelmi fegyelmében két világ, a XVIII. és a XIX. század munkál, és talán ez a – korunktól sem idegen -kettősség teszi, hogy ez az éles szemű katonatiszt és precíz tisztviselő, szenvedélyes-olaszos műkedvelő és gyanakvó diplomata olyan mélyen átéli, de egyszersmind kívülről szemléli, és művészetében hitelesen jeleníti meg kora emberi-társadalmi élményét.

A Vörös és fekete többszörös szín-jelképrendszere azt fejezi ki, hogy a XIX. századelő Franciaországában az egyszerű ember gyereke csak a vörös katonadolmányban vagy a fekete reverendában érvényesülhetett, de a vörös és fekete, a rulett két színe, azt is felidézi, hogy minden ilyen vakmerő törekvés mögött egy szerencsejáték kockázata borong.

SZABÓ MAGDA: MONDJÁK MEG ZSÓFIKÁNAK

Magvető, Budapest, 1975.
306 oldal, fülszöveg:

„Mit jelent az, ha egy gyerek nem stimmel? Hogy rossz?” Zsófika, a regény főszereplője nem tartozik az eminens tanulók közé, látszólag mindig bajt okoz, esetlenül csetlik-botlik a világban. Egyetlen ember volt, aki mindig megértette őt, az apja. „Élete utolsó percében is rá gondolt… miután rosszul lett, csak egyetlenegyszer szólalt meg már, azt mondta: „Mondják meg Zsófikának.” Valamit üzenni akart neki, de mit? Már nem tudta befejezni a mondatot.”

Zsófika egyedül kell hogy megkeresse, „mit csináljon, ha stimmelni akar ”. És Zsófika nemhogy kitűnőre vizsgázik emberségből, helytállásból, de ösztönös gyermeki ráérzéssél „beleszól” a felnőttek életébe…

És ami a legfontosabb, közben igazi társakra, barátokra lel a felnőttek között.

SZERB ANTAL: A PENDRAGON LEGENDA

Helikon, Budapest, 2016.
324 oldal, fülszöveg:

Egy ​fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal.

Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.

A Pendragon legenda Szerb Antal sokoldalú tehetségének sajátos kifejezője. A homo ludens, a játékos ember, aki kirándul saját szférájából a tudománytól legtávolabbra eső könnyű, szórakoztató irodalom műfajába, és megtölti azt szellemének fényével, bebizonyítja, hogy fantasztikus és bűnügyi regényt is tud írni, sőt jobbat, mint ennek a műfajnak az iparosai. Mert ő közben magas színvonalú irodalmat is közöl, és bírálja, kinevetteti azt a sznob angol úri társaságot, mely oly nagyon fogékony a misztikumra. S ezzel tulajdonképpen ezeknek a műfajoknak a paródiáját adja.

TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ: LEGENDA A NYÚLPAPRIKÁSRÓL

Magvető, Budapest, 1961.
274 oldal, fülszöveg:

Hőse Gazsi, afféle megöregedett, faluvégre rugdalt, mindenki szolgája, valójában egyszerű, gyermeteg, tisztalelkű öregember. Egyetlen vágya, szinte már rögeszméje: egyszer nyúlpaprikást enni. Már-már hozzájuthat óhajtott tárgyához, ám a sors közbeszól. Megbetegszik, nem szerezheti meg a nyulat. És innen kezdődik a „legenda”: maga a nyúl jön el hozzá, de Gazsi megszánja, minden kísértésnek ellenállva életben hagyja, megszelidíti, magához emeli. Ezzel válik azután méltóvá a csodára: arra, hogy a grófkisasszony alászálljon érte a kastélyból, nyulastól magához vigye a „paradicsomba”, uradalmi kanásszá tegye.

A kisregény a már érett szerző alkotása, „állattörténetei” közül a legjobb.

WILLIAM MAKEPEACE THACKERAY: HIÚSÁG VÁSÁRA (I-II.)

Kossuth, Budapest, 2006.
778 oldal, fordította Vas István.
Fülszöveg:

A ​Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva – az éjszaka kellős közepén – ötlött fel benne a végleges cím. „Kiugrottam az ágyból – írja Thackeray –, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!” A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a „toll- és ceruzavázlatok” laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett.

Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének – talán, mert átérezzük a mű „örök érvényű” mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg: „Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?…”

LEV TOLSZTOJ: FELTÁMADÁS

Kossuth, Budapest, 2006.
476 oldal, fordította Szőllősy Klára.
Fülszöveg:

A regény alapgondolatát egy valóságban megtörtént bírói eset adta, amelyet az író ügyvéd barátjától hallott. A regény hőse Nyehljudov herceg, egy előkelő úr, akiben felébred a lelkiismeret, hogy egykori kedvesét, Katyusa Maszlovát a prostitúció fertőjébe kergette. A lányt gyilkossággal vádolják. Ártatlansága kiderül, ám formai hibák miatt mégis négyévi kényszermunkára ítélik. Nyehljudov, hogy jóvátegye bűnét, hajlandó lenne Katyusát feleségül venni, és hogy megossza vele büntetését, utánamegy Szibériába vezekelni.

A századvégi orosz élet szörnyűségeit Tolsztoj a fogolykaraván szibériai útja során mutatja be. A társadalmi igazságtalanság bemutatása ellenére a regény mégsem nyomasztó olvasmány. Alaphangját az ember erkölcsi értékeibe, az egyszerű emberek jóságába vetett hit adja meg, s az, hogy a gonosz elleni harc egyetlen eszköze az erkölcsi tökéletesedés.

*

Ezek lennének hát jelenleg a lehetséges kiszemeltjeim. Kíváncsi vagyok, mennyit bírok majd elolvasni erről a listáról. Igyekszem majd folyamatosan hírt adni a haladásról, addig is köszönöm a látogatást és további csodás napot kívánok Neked!

Bye.