Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Üdvözöllek a 2019-es The Reading Rush maraton első napjának személyes összegzőjén!
Annyira ráizgultam erre a maratonra, hogy már a hivatalos kezdés előtt meghazudtoltam antiszociális hírnevemet. Kezdésként a Virág (@A penchant for fantasy) által indított moly.hu-s zónán (vagyis EZEN) kívül feljelentkeztem a hivatalos közösségi oldalra is (ITT vagyok), és mintha ez nem lenne bőőőőven elég, ráadásul létrehoztam egy fórumot, melybe szeretettel várunk minden magyarul olvasó, ill. a magyar diaspórába tartozó résztvevőt.
A fórum neve nemes egyszerűséggel Hungarian Readers lett (ITT találod), és a startot megelőző hétvégén össze is ismerkedtünk egy ausztrál lánnyal, Josie-val, akinek a nagyapja az 1950-es években emigrált kis hazánkból a földi Paradicsomba. Nem mondhatnám, hogy különösebben összehaverkodtunk volna Josie-val -- követjük egymást instán, azt' cső --, de ez már eggyel több külföldi "e-haver", akivel kicsit gyakorolhatom az angolt, mint eddig volt.
Szóval, most igyekszem a magyar és a nemzetközi közösségi térben is aktívan jelen lenni, már amennyi aktivitás tőlem telik. Nagyban megnehezíti a dolgot, hogy szegény angol nyelvű honlap folyamatosan lefagy vagy nem is tudom betölteni a túltöltöttség miatt -- komolyan, tiszta Neptun! De nem gond, addig sem törődöm mással, mint az olvasással.
Azt előre eldöntöttem, hogy twitter sprinteken nem fogok részt venni, mert utálom az egész szolgáltatás koncepcióját. Az instás kihívások már érdekesebbek, pláne, ha nem kell velük sokat bíbelődni, ezért tervben van, hogy teljesítek pár feladatot. Nem is a nyereményekért, csak azért, hogy legyen valami nyoma a tevékenységemnek azon a felületen is. Bloggerként a videós nyereményjátékokból szintén kivonom magam. Bár a hétfői feladat pont beletrafált az érdeklődési körömbe: rajzolni kellett volna egy könyvszereplőt. Csakhogy nem szeretek a szabályok szerint játszani, ha kreativitásról van szó. Rajzolok én Neked, ne aggódj, de az nem egy 30 másodpercben összecsapott firka lesz, hehehe.
🖤 Az első 🖤
Ami a napi olvasmányomat illeti, hallgattam a megérzésemre, és a Poison of Love c. magyar ifjúsági regénnyel kezdtem a maratont. Nem az írónő tehet róla, hogy hétfőn csak 120 oldalon tudtam végigsuhanni. Gallay-Nagy Krisztina, egy veterán NaNoWriMo résztvevőhöz méltó stílusával és hús-vérnek ható karaktereivel azonnal magával rántott erre a kis nosztalgikus időutazásra... csakhogy még én sem vagyok annyira elvetemült remetelány, hogy ellenálljak a majdnem egy éves szomszéd kisbaba csábításának.
Az a helyzet, hogy a Kislegény édesanyját beszámíthatatlannak, és ezzel a gyámságra alkalmatlannak ítélték a hatóságok, most az édesapjával, apai nagyanyjával és egy ugribugri, de nagyon cukker fekete kutyussal élnek csendes békességben. Mivel saját szüleim jó baráti kapcsolatot ápolnak Velük, ráadásul Anyuka annak idején csecsemőgondozóként kezdte felnőtt életét, gyakran átsuhanunk baba-csőszködni.
Ezen a hétfőn különösen akaratos volt a Kislegény... felfedezte ugyanis, hogy a tévéjük képernyője alatt található egy ki-bekapcsoló, és akármivel próbáltam elvonni róla a figyelmét, egyre azt akarta nyomogatni. Értem én, hogy miért, de a szabály, az szabály: erre a játékra nem fecsérelhetünk áramot. Hiába szólt rá a nagyanyja is ezerszer, hiába gügyögtem Neki és dobáltam elé különböző színes-gombos játékokat, Kislegényt persze csak a tiltott gyümölcs érdekelte... remélem, felnőve nem marad meg eme jó szokása, hehehe.
Este már annyira kipurcantam, hogy eredetileg hamar el akartam szenderedni egy YT videó társasága mellett, de épp nem úgy álltak a csillagok. Szembe jött ugyanis egy ősi brit sorozat, az Én, Claudius c. történelmi regény feldolgozása, és a helyenként botrányos kamerakezelés ellenére késő éjjelig ébren tartotta a figyelmemet.
Mind a könyvről, mind a sorozatról írok majd bővebb beszámolót, amint végzek velük. Egyelőre ennyit akartam mondani. Köszönöm az idődet, és további jó olvasást!
Bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése