Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Üdvözöllek a 2019-es The Reading Rush maraton első napjának személyes összegzőjén!
Ma egy teljes, önálló könyvértékeléssel készültem Neked, és akár rögtön lejjebb is görgethetsz hozzá, ha akarsz. Ha viszont a teljes élményemre kíváncsi vagy, röviden vázolom, mi minden miatt kellett megszakítanom az olvasást ezen a verőfényes, izzasztó keddi napon.
Reggeli közben rögtön folytattam az Én, Claudius c. sorozatot. Egyszerűen képtelen vagyok lekattanni róla, de egyéb teendőim sajnos hamar elszólítottak a monitor mellől, mivel már 10-re a Doktornőmnél kellett lennem, akivel havi egyszer, fél órában körbejárjuk, hogyan tudom a leghatékonyabban kordában tartani a szorongási zavarom keltette tüneteket.
Ezúttal házi feladatot is kaptam: Jelenleg enyhe testkép-zavarral szórakoztatom magam, ami most, visszatekintve valamikor tavaly október környékén szökkent szárba. Azóta próbáltam tudomást sem venni róla, de tudom, hogy ezzel csak tápanyagot szolgáltatok neki, szóval ideje volt foglalkozni a témával. Ennek eredményeképpen Doktornőm azt javasolta, menjek el egy ruhapróba-körútra. Méghozzá egyedül, hogy senki véleménye ne befolyásoljon tudattalan szinten sem. A gyakorlat lényege, hogy megpróbáljak külső szemlélőként tekinteni a megjelenésemre. Így remélhetőleg meglátok valamit (jobb esetben több valamit), ami tetszik magamon, és ezáltal a saját testem is jobban fog tetszeni... na, érted. Rettegek ettől a feladattól, mert eleve utálok ruhákat vásárolni, az a rengetek vetkőzés-öltözés a próbafülkében, miközben a lehető legleleplezőbb fényviszonyokban bámulhatom az összes kifogásolnivaló porcikámat... fúj.
Gondolhatod, hogy nem rohantam azonnal teljesíteni a feladatot, helyette a könyvesboltba szaladtam egy Líra hőségakciós rendelésemért, mely az alábbi köteteket tartalmazta:
JUNOT DÍAZ: OSCAR WAO RÖVID, DE CSODÁLATOS ÉLETE
330 oldal, fordította Pék Zoltán.
Fülszöveg:
Oscar aranyos, de súlyos személyiség: egy elhízott, sci-fi imádó, könyvmoly fiú. Ráadásul New Jersey-i gettóba szakadt dominikai család sarja, ami hátrányos helyzet a köbön. Az álma, hogy a dominikai Tolkien legyen, és persze, hogy megtalálja az igaz szerelmet.
Sajnos Oscarnak a saját egyéniségén kívül egy komoly akadály állja útját: a fukú, vagyis az átok, amely nemzedékek óta sújtja családját, azóta, hogy nagyapja nemet mondott Trujillónak, a véreskezű és véresszájú diktátronak, amiért súlyos árat fizetett.
A regény több idősíkon és több mesélőn keresztül követi nemcsak egy család történetét, de Dominika modern történelmét is, érdekes és megkapó szereplőkön keresztül ábrázolja az életet egy olyan véres diktatúrában, amely embertelen és emberellenes volt. Junot Díaz regénye egyedi hangjával, az irodalmi stílusok ötvözésével derűsen előadott, de szívszorító történetével rengeteg díjat és elismerést begyűjtött, többek között a Pulitzer-díjat is.
ANDRZEJ STASIUK: ÁT A FOLYÓN
328 oldal, fordította Körner Gábor.
Fülszöveg:
A mai lengyel irodalom egyik legegyénibb hangú szerzőjének regényei és esszéi után ezúttal novelláiból kaphatunk válogatást. Az írói pálya különböző szakaszaiban született három novelláskötet akarva-akaratlanul az életút állomásait rajzolja fel.
Az Át a folyón (1996) sötét tónusú novellái a varsói fiatalkorba és az érzéki tapasztalatszerzés idejébe vezetnek vissza; a Tél (2001) riportszerű pillanatképeinek fókuszában az anyag bomlása áll a szerző választott otthona, a Beszkidek kis falvaiban; a Grochów (2012) megrendítő visszaemlékezéseiben a halálhoz, az elmúláshoz való viszonyunkat vizsgálja az író. Ebben az egyszerre szikár és lírai prózában minden kis tárgynak, emléknek, értéktelen részletnek helye van, mint egyfajta Noé bárkájában, amely átmenteni próbálja mindazt, aminek részesei voltunk.
Ezekkel a szépségekkel a hónom alatt már sokkal jobban éreztem magam, hazaérve jóízűen ebédeltem a szüleimmel a hátsó teraszunkon. Anyuka rászokott arra, hogy ebben a melegben inkább a szabadban sütöget, mint egy szauna-hangulatú konyhába zárva, és ha már ott a kerti bútor, ki is használjuk szépen. A terasz magasított alapon áll és a biztonság kedvéért körülbelül másfél méteres kerítéssel is körbe lett kerítve, nehogy a rosszcsont kutyusunk lebontsa az egészet, de Luna kisasszony persze minduntalan felugrált és megtámaszkodott azon a kerítésen, és kíváncsian kémlelte, vajon Neki is jut-e egy-két jó falat. Jelentem: nem jutott, mert nem szeretném, hogy elrontsa a gyomrát.
Röviddel ebéd után aztán eldöcögtünk a szászvári Nővérkémhez, aki épp maga is ebédet készített négy csemetéjének a megérkezésünkkor, ezért csak rövid ideig maradtunk. Jobban belegondolva maga az oda-vissza út hosszabb volt, mint a keddi ott-tartózkodásunk, de szerintem kihoztuk belőle a legtöbbet: Anyuka és Apuka redőnyt javítottak a nagyfiúk szobájában (mert mindenkinek kell egy hobbi), én meg ezalatt a kicsikkel memória-kártyáztam, majd szerepjátékoztunk is egy keveset. Nem szívesen hagytam ott őket, de a szüleimnek hiányzott valami alkatrész, ami nélkül nem tudták folytatni a redőny-javítást, ezért gyorsan leléptünk, amíg a család ebédelt.
Előre tudtam, hogy a kedd ilyen pattogós lesz, ezért a Jacqueline Wilson regényt terveztem be erre a napra, hiszen egy pár óra alatt kivégezhető ifjúsági regényről van szó. Íme a fülszövege:
JACQUELINE WILSON: TÜNDÉREK ÉS TITKOK
Animus, Budapest, 2006.
198 oldal, fordította Pálfalvi Ilona.
Violet nem tud kitörni mindenkit elbűvölő, és őt is örökké irányítgató bátyja bűvköréből. Amikor Will valamit megtud a saját múltjáról, Violet helyzete még rosszabbra fordul. A kislány egy álomvilágba menekül, melyet legkedvesebb írója, Casper Dream figurái népesítenek be. Úgy tűnik azonban, hogy egy új barátság segítségére lehet Violetnek. De hogyan lehet képes Jázmin, az új barátnő megtörni Will „varázserejét”?
The Reading Rush feladatok, melyeket teljesítettem vele:
#1 Olvass el egy lila borítós könyvet!
#2 Olvass el egy könyvet ugyanazon a helyen!
Irodalmi élvezetek terén Lois Lowry mellett Jacqueline Wilson volt korai kamaszkorom legmeghatározóbb felfedezése, de igazán csak az utóbbi 2-3 évben kezdtem el gyűjteni a regényeit. Részben sajnálom a dolgot, mivel csak most jövök rá, mennyi szép pillanattól fosztottam meg zsenge önmagamat, másfelől viszont imádom, hogy az írónő életműve még tartogat meglepetéseket számomra. A Tündérek és titkok pedig az egyik legkellemesebb -- ill. legkísértetiesebb -- meglepetés mind közül.
Kellemes, mert Wilson stílusa és történetvezetési praktikái pont eltalálják, mi rezonál leginkább a testalkati-agykémiai változástól annyira érzékeny egyensúlyú (egy szóval: kamaszodó) lélek hullámaival. Ezzel a regényével ismét igényes és érett alkotással ajándékozta meg a fiatalságot, akik könnyen elveszhetnek a könnyen elérhető és könnyen fogyasztható történetek dzsungelében, melyet korunk médiája "mesének" merészel nevezni. Ez itt valódi mese. Nem egyszerűen modern, hanem kortalan, amilyenek a legjobb tündérmesék.
Aztán kissé kísérteties is volt az olvasmány-élményem, hiszen a szereplők mintha egytől-egyig a saját életemből szöktek volna a könyv lapjaira. Nem csak arra gondolok, hogy magam is ismerek veszekedő házaspárokat, undok anyósokat és az egésztől menekülni vágyó, undok gyerekeket. Most nem ilyen egyszerű a dolog, mivel narrátorunk, Viola és testvére, Will kapcsolata kísértetiesen hasonlít a szászvári Nővérkém és jómagam gyerekkori kapcsolatára. Hét évvel idősebb nálam, és lenyűgözően kreatív -- imádtam a Vele töltött időt, néha viszont irtó nehezen értettem meg magam vele. Olyasmi volt ez, amit Violet mesélt új barátnőjének, Jázminnak:
"Amikor Willnek jó kedve volt, meséltem, a kis gyurma emberkék a hátsó kert füves dzsungelében kalandoztak; a
hableányok hatalmas arany bálnákkal lubickoltak együtt az óceánban, és a
szellemlány a kezemnél fogva vezetett át a saját árnyékországába. (...)
De amikor Willnek rossz kedve volt, folytattam,
összenyomta a gyurma emberkéket egyetlen színes csomóba, a hableányok leúsztak
a vécécsészében, engem meg bezárt a szellemlány mellé a sötét
ruhásszekrénybe."
(101. oldal)
Mielőtt Jázmin felbukkanna, a regény oldalai tele vannak vészjósló jelenetekkel. Will egyértelműen egy elhanyagolt, és ahogy később kiderül: verbálisan bántalmazott gyermek viselkedését mutatja, még Violettel szemben is, az egyetlen személlyel, aki komolyan támaszt akar nyújtani neki. Will szeszélyeinek köszönhetően az első pár fejezetet tiszta pszicho-thriller hangulat lengi körül. A feszültség csak olyankor enyhül, amikor Violet visszavonul kedvenc könyvei, a gyönyörűen illusztrált tündéres történetek társaságába. Ilyenkor az olvasó is fellélegezhet. Akár szégyelli Violet, hogy tizenhárom évesen még mindig rajong a tündérekért, akár nem, ezek a pillanatok kulcsfontosságúak annak érdekében, hogy teljesen kirajzolódjon a gyermeki lélek finomsága. Hiszen bárhová és bármibe menekülünk a valóság elől, az mindig sejteti a kimondatlan igényünket.
Violet például igazi barátra vágyik, akivel az élet minden szépségét és csúfságát meg tudja vitatni, és akit végül Jázmin személyében talál meg. Ez a barátság az egyik kedvencem a J. Wilson könyvek tengerében, mivel mindkét lány nagyon kreatív a maga módján, és képesek a legjobbat kihozni egymásból: Violet gyönyörű tündérfigurát varr Jázminnak, talán élete legszebb művét. Mindez persze nem csökkenti Violet családi gondjait, de mindenképp erőt ad a lánynak ahhoz, hogy hamarosan a saját kezébe vegye a dolgokat, és ne tűrje tovább tétlenül a mérgező légkört, melyből sem a szüleik, sem Will nem tudnak maguktól kikerülni.
Tisztelem az írónőt azért, hogy bízik a gyermekek erejében; hogy tudja: nem azzal teszünk jót, ha minden titkot a szőnyeg alá söprünk, ha a széltől is óvjuk a fiatalokat, miközben a saját gondjaink szemellenzőként feszülnek ránk, amiktől észre sem vesszük, milyen nyomasztó gondolatokkal küzdenek Ők. J. Wilson cselekvésre ösztönzi ezeket a gyermekeket, hogy merjenek kezdeményezni -- és meg kell mondanom, nekem is sokkal könnyebb lett volna a korai kamasz korom, ha ilyen bátorítást kaptam volna.
Összességében csak ajánlani tudom ezt a regényt, gyermekeknek, kamaszoknak, szülőknek, nagyszülőknek, nagynéniknek, nagybácsiknak, kis- és nagy testvéreknek egyaránt.
Köszönöm, hogy ismét meglátogattál, szeretettel várlak máskor is.
Bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése