Ismét próbálok egy kis rendszerességet csempészni a blogolós szokásaimba, és arra jutottam, hogy ezentúl a hónap első hétfőjén jegyzem le az előző havi költekezésem eredményét. Egyrészt azért, hogy szép emlékekkel kezdődjön a hét, másrészt azért, hogy jobban átlássam a könyvfüggőségem mértékét. A júniusi beszerzések halma természetesen nem olyan sokkoló, mint a születéshavi giga szemlém (lásd ITT), de akadt néhány kellemes meglepetés, amitől a Mennyekben érzem magam.
#1
PHILIP PULLMAN: TIGRIS A KÚTBAN
(a Sally Lockhart sorozat 3. kötete)
Geopen, Budapest, 2002.
558 oldal, fordította Jász István.
Fülszöveg:
1881-et írunk, s nyugodtan mondhatjuk: minden rendben van Sally Lockhart életében. Jóllehet barátai, Jim Taylor és Webster Garland a világot járják, Sally nyugodt boldogságban éldegél kislányával, Harriettel egy Twickenham-beli gyönyörű házban. Ám ahogyan az már lenni szokott, Sally még csak nem is sejti, hogy egyik pillanatról a másikra minden megváltozik az életében. A bajban egyedül marad, nincs kire támaszkodnia. Vajon lesz-e elég ereje és bátorsága ahhoz, hogy szembeszálljon a tigrissel?
*
Kezdjük rögtön a legnagyobb mázlival, ami júniusban ért: Tavaly decemberben kezdtem el gyűjteni Philip Pullman regényeit, így a Sally Lockhart sorozatot is. Első pillantásra egyértelmű volt, hogy a geopenes kiadásban kell megszereznem a könyveket, azok közül viszont csak az első kettőt tudtam megrendelni a Libri egyik antikvár partnerétől.
Őszintén már rég lemondtam róla, hogy bárhol rátalálok a harmadik részre. Aztán június elsején pont elhaladtam a kedvenc antikváriumom előtt, és látom ám, hogy -15% leárazást tartanak, hát hogy ne ugrottam volna be körülnézni? S nézelődésem utolsó perceiben belebotlottam a teljes Sally Lockhart trilógiába -- geopenes kiadásban. Képzelheted, majd' kiugrottam a bőrömből! Viszont marhára bűntudatom volt, hogy valakit megfosztok a teljes trilógia megszerzésétől, és mondtam is az Eladóúrnak, hogy ebből az okból nem ragaszkodom ám a kedvezményhez, de az Eladóúr csak kedvesen kuncogott és megnyugtatott, hogy ebből senkinek sem lesz baja.
Szóval nem elég, hogy most már teljes a készletem, és gyönyörűen néz ki, még kedvezményt is kaptam. Ezt nevezem egy tökéletes napnak.
#2
KAREN ARMSTRONG: A MÍTOSZOK RÖVID TÖRTÉNETE
(a Canongate / Palatinus Mítosz-sorozatának első kötete)
Palatinus, Budapest, 2006.
144 oldal, fordította Árokszállásy Zoltán.
Fülszöveg:
Az Oxfordban irodalom szakon végzett jeles vallástörténész eddigi húsz kötetet publikált, művei több mint negyven nyelven jelentek meg szerte a világon, Magyarországon az elmúlt néhány évben négy írása látott napvilágot. Legújabb kötete a mítoszok szerepét elemzi a múlt közösségeiben és a jelen társadalmában. Armstrong a rá jellemző közérthető stílusban vizsgálja az ember alapvető mítoszteremtő igényét, mely a kőkorszaktól napjainkig formájában és tartalmában rengeteget változott ugyan, de továbbra is elfojthatatlan. Armstrong szerint miután a tudomány és a technika szédítő fejlődésének fantasztikuma mindennapossá vált, a világmagyarázó rendszerek iránti igény ismét felerősödött, és az emberek a globalizálódott világban újból a vallásban vagy más mitikus jellegű eszmékben keresnek magyarázatot, vigaszt.
A mű bevezető kötete a Canongate kiadó által indított Mítosz-sorozatnak, melynek lényege, hogy neves szerzők egyik kedvelt mítoszukat irodalmi formában dolgozzák fel, tetszés szerint regénnyé vagy drámává gyúrva, bármilyen fikciós formába bújtatva. A több évtizedre tervezett, immár ötvennél is több országban kiadott sorozatban már számos nyelven megjelent többek között az orosz Viktor Pelevin, a kanadai Margaret Atwood, az izraeli David Grossman és az angol Jeanette Winterson egy-egy műve, és a következőõ években lát majd napvilágot például a skót Alexander McCall Smith, a német Ingo Shulze, a török Orhan Pamuk és az amerikai Donna Tartt kötete.
*
E különleges sorozat iránti lelkesedésem A rettenet sisakjával kezdődött, és még korántsem fulladt ki. Azt szokták mondani, a Marvel meg DC hősök a modern ember számára ugyanazt jelentik, mint az ókori mítoszok az akkori nép számára. Nos, én leragadtam az ókori hősöknél. Számomra Xena, a harcos hercegnő és haverjai jelentik mindazt, amit egy hősnek jelentenie kellene: egyszerre humoros és tragikus; gyakran szappanoperás, mégis őszinte képet nyújt az ember erejéről és esendőségéről is. Sajnálom, hogy a magyar kiadás hat kötet után befuccsolt, de legalább ezt a hatot igyekszem fokozatosan beszerezgetni. Karen Armstrong művével együtt már háromnál tartok.
#3
JON KRAKAUER: INTO THIN AIR
(magyarul Ég és jég címen jelent meg)
Anchor, New York, 1998.
378 oldal.
Fülszöveg a magyar kiadáshoz:
Amikor Jon Krakauer 1996. május 10-én kora délután fölért a Mount Everest ormára, már ötvenhét órája nem aludt, és szédelgett az agyát eltompító oxigénhiánytól. Miközben visszafordult, hogy megkezdje veszedelmes ereszkedését 8848 méterről, húsz másik hegymászó még elkeseredetten igyekezett a csúcs felé, mit sem sejtve az égen gyülekező felhőkről…
Krakauer beszámolója a Mount Everest minden addiginál több emberéletet követelő mászóidényéről szól. Lépésről lépésre kalauzol Katmandutól a halált hozó hegycsúcsig, lélegzetelállító története hol felvillanyozza, hol rémülettel tölti el az olvasót.
*
Ezt az agyontört gerincű példányt a kedvenc turkálómban találtam, 250 HUF-ért. Oké, távol áll a kifogástalan állapottól, de legalább látszik rajta, hogy olvasták már. Hülye lettem volna ott hagyni.
Krakauer neve az Út a vadonba c. riportkönyv, illetve az azonos című film miatt lehet ismerős. Mellesleg mindkét műért rajongok, kissé eltérő okokból, de nagyjából ugyanolyan lelkesen. Míg az Út a vadonba Chris McCandless (a. k. a. Alexander Supertramp) útját próbálja lenyomozni, ez a könyv teljes mértékig magáról az íróról szól, ezért semmiféle elvárásom nincs azon kívül, hogy többet szeretnék megtudni a hegymászás tudományáról és veszélyeiről, miközben túl gyáva és lusta vagyok saját tapasztalatokat szerezni.
#4
UMBERTO ECO: A JEGYESEK
(a Meséld újra! sorozat 2. kötete)
#5
DAVE EGGERS: NEMO KAPITÁNY
(a Meséld újra! sorozat 5. kötete)
Egyszerűen képtelen vagyok ellenállni a gyönyörűen illusztrált klasszikusoknak, még ha fiataloknak szóló újramesélésről van is szó. Ettől a sorozattól ugyanúgy nem tudtam távol tartani magam, mint a Shakespeare újra könyvektől vagy a Mítosz-sorozattól: mindnél az a cél, hogy új köntösben prezentáljunk valami meghittet, újra felvegyük a kapcsolatot a régi ismerősökkel, hogy aztán rájöjjünk, hogy sokkal közvetlenebbek és sokrétűbbek, mint amire emlékeztünk.
Bye.
(Apropos újramesélés... hamarosan ez is sorra kerül.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése