12 napos blogolás #2 | csupa móka és kacagás

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Mélyen csalódtam volna magamban, ha sikerült volna késés nélkül megírni ezt a bejegyzést (a szarkazmus jó hobbi), pláne mivel a laptopom mostanában járja az idegesítő hattyútáncát, és a napokban muszáj lesz beszereznem egy újat. Szerencsére a kihívás megengedi a technikai problémák okozta csúszást, tehát az eredeti menetrend felbomlott ugyan, de a kihívás teljesítése folytatódni fog, juhú!

A ma esti menü: életem 3 legviccesebben kínos eseménye.

#1 Exhibicionizmus felsőfokon.

Kezdjük azzal az esettel, amit minél hamarabb el akarok felejteni, de sajna örökké kísérteni fog a rémálmaimban. Történt egyszer, hogy Apuka hazatért Németországból (kisebb szünetekkel egész évben oda köti a munkája), és elmentünk meglátogatni a nagyanyámat. Az öreglány épp hajat mosott a konyhai csapnál (mert a zuhanyt nem szereti), ezért úgy nyitott ajtót, hogy nem volt rajta felső, nehogy vizes legyen a ruhája. Én nem érzem magam visszamaradottan prűd természetűnek, de az a helyzet, hogy az öreglány felöltözve sem szép látvány, nemhogy pucéran. Még annyi szemérem sem szorult belé, hogy legalább a vállára vetett törülközővel elfedte volna magát kissé...

Körülbelül ez zajlott a fejemben, amikor megjelent az ajtóban:

Megpróbáltam lesütni a szemeimet, de az csak rontott a helyzeten, mert az öreglány legalább egy fejjel kisebb nálam, így minduntalan szembe találtam magam hegyomlásnyi, lottyadt melleivel. Nem, mintha meglepődtem volna. Eddig is tudtam, hogy imádja mutogatni albínó-víziló-idomait. Például amikor lábsérüléssel kórházba került, és az orvos a műtét után meg akarta vizsgálni a vádliját, az öreglány derékig felhúzta a hálóingjét, ami alatt persze nyoma sem volt bugyinak... de ez már egy másik történet.


#2 Amikor nincs zár a klotyón...

... bizony megesik, hogy rád nyitnak. Velem ez háromszor esett meg. Az első alkalom az óvoda közös vécéjén volt, ami ugyan el volt határolva egy fallal a fiúk illemhelyétől, de az egyes vécékagylókat semmi sem választotta el egymástól. Nos, két taknyos kis srác úgy döntött, nekik megteszi a lányok vécéje is, ha már közelebb van a bejárathoz. Ők nem látták, hogy pontosan miben különbözünk egymástól, én viszont jól megfigyelhettem az övükét. Hehehe.

Másodszor is pici kölyök voltam még, és a sógorom volt a tettes, aki már incifinci babakorom óta ismer, szóval az kevésbé volt kínos. A harmadik eset viszont már a serdülőkor közepe táján történt, egy osztálykiránduláson. Valamelyik tanárunk nyaralójában hédereltünk, és mivel privát birtok volt meg minden, nem törődtek igazán a zár megjavításával - és mivel a kis csírák felhajtották a dugipiát meg minden, ők nem igazán törődtek a kopogással.

A fiúk már csak ilyenek: Mindig megtalálnak, még a budin sem vagyok biztonságban.

# 3 Mire jó egy nővér?

Okay, ez nem nekem volt kínos, de attól még szeretem a sztorit. Talán általános iskolás voltam, és akkoriban lényegében még a Nappal keltem, nem napkeltekor dőltem ágyba... mindegy. Nyár volt, hőség volt, szülők a munkahelyükön voltak, a tévében ment a reggeli gyerekhülyítő műsor, amit a nappalink közepén ülve bámultam, és hirtelen egy pucér pasi támolygott ki a nővérem szobájából. Kábán rám meredt, elvakkantott egy sziát, aztán továbbállt a fürdőszobába. Pár másodpercre rá a nővérem egy lepedőbe csavarva rontott ki a hálószobájából, mélyen a szemembe nézett, és kuncogva azt dörmögte: nem láttál semmit - aztán a pasi után eredt.

Ha akkor idősebb lettem volna, valószínűleg azt válaszolom: A semminél azért többet hord a gatyájában... de mivel általános iskolás koromban még jól nevelt, néma mimózaszál voltam, vállat rántva tovább néztem a reggeli gyerekhülyítő műsort.

C'est la vie.

Legközelebb a személyes emlékeim helyett a nyári étrendembe engedek majd belátást. Addig is nyugodtan zaklass facebookon vagy instagramon vagy a vécén vagy ahol jólesik.

Bye-bye.