Már egy bő hónapja nem volt ilyen naplós-bejegyzés. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy nem is lesz több, és aztán mélyen elszégyelltem magam, hogy már megint fel akarok adni valamit... merthogy a nyári terveim folyamatosan dugába dőlnek. Egy diákmunkára sem vettek fel, amire jelentkeztem - no para, értem én, hogy nem elég csinos a pofikám, csakis én tehetek róla, hogy nem vagyok hajlandó agyonretusálni magam -, és ez a fene nagy szabadság a motiváció legcsekélyebb szikráját is kiszipojozza belőlem. De legalább rengeteg időm marad olvasásra...
Nos, akkor lássuk, mi történik mostanában eva-lak táján.
Május 22., vasárnap:
Sok-sok-sok születésnapi köszöntőt kaptam. Ha nem kellett volna még mindig a vizsgákra készülnöm, elmentem volna sétálni a Mecsekbe. De ja, ismét elcsesztem az időmet, ezért idén sem volt lehetőségem a tervezett önismereti sétára. Meh.
Kezdem egyre jobban átérezni ezt a dalt... bár az egyéjszakázással még mindig nincs semmi bajom. Meg melóm sincs. Na mindegy.
Május 23., hétfő:
Levágattam a hajamat.Május 24., kedd:
Felfedeztem, hogy szimbiózisban élek egy denevérrel. Úgy áll a dolog, hogy amikor éjszaka kimegyek a balkonra dohányozni, a fény odavonzza a rovarkákat, a rovarhad pedig az éhes kis denevért. Frederiknek neveztem el. Szóval, vacsi tálalva. Legalább valami hasznom is van.
Május 25., szerda:
Életem utolsó B. Kapitányos vizsgáját ötösre írtam meg. Mondjuk az is igaz, hogy B. Kapitány egy igazán lényegre törő kérdéssort állított össze, szóval ez a vizsga amolyan kölcsönös búcsú-ajándékként értelmezhető.
Május 26., csütörtök:
Találtam egy sorozatot, aminek iZombie a címe. Nem nagy durranás, de aranyos, ahogy a főcímdala is, ami a szövege alapján akár a vizsgaidőszak himnusza is lehetne...
Május 27., péntek:
Vagy egy órával hamarabb értem az analitikus fejlődéslélektan vizsga helyszínére, mégis találkoztam egy csomó droogommal, akik ott lazultak az épületek közti kis udvaron. Igaz, mindnyájan azért voltunk ott, hogy átnézzük a hegyomlásnyi anyagot még egyszer, végül mégis bevettük a lesefosom tablettákat, és a padokat festegető önkéntesekkel táncikáltunk a szar rádiózenére.
Május 28., szombat:
Szóval... gyanútlanul olvasgatom A viharszívű Mya Mavist - mellékesen megjegyezném, hogy imádom ezt a címet. A regényt már kevésbé, de na. Viharszívű. Big like -, és egyszer csak szembejön ez a mondat:
Na, vajon melyik szót olvastam félre, és Zsiga tata szerint mit árul ez el rólam?
Bezony, nekem ilyesmi is be tudja aranyozni a napomat.
Május 29., vasárnap:
Szakítottam egy kis időt a How I Live Now c. filmre. Különös rajongást érzek a háború borzalmait boncolgató filmek és könyvek iránt, de ettől nem vártam sokat, ezért kellemes csalódásként ért, hogy korántsem olyan felszínes, mint amire számítottam, sőt. Bár egyértelműen kamasz célközönségnek készült, sokkal komolyabban veszi a nézőket, mint a legtöbb tinidráma, és ez önmagában nagy megbecsülést érdemel.
Május 30., hétfő:
A filmen felbátorodva elmentem a Várkonyi Nándor fiókkönyvtárba - amit errefelé csak "nyugdíjas" könyvtárnak hívunk, vagyis hívok én, mivel rajtam kívül javarészt tényleg csak nyugdíjasok látogatják -, és beszereztem az egyhavi disztópia-adagomat:
- Suzanne Collins: Az éhezők viadala, Futótűz, A kiválasztott
- Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár...
Május 31., kedd:
Az utolsó pillanatban elkészült az első bejegyzés a Mini Könyvklub 4-hez.
Június 1., szerda:
The Nerdwriter barátunk újabb elképesztő videó-esszével örvendeztetett meg.
(Alig vannak benne spoilerek, és azok sem rontanak el semmiféle meglepetést, nyugodtan less bele.)
Június 2., csütörtök:
Készítettem magamnak egy gyalázatosan képlékeny nyári menetrendet. Az ötletek nem rosszak, de szükségem van egy szorosabb időbeosztásra is, hogy tényleg produktívan teljen a következő két hónap - és valahová muszáj lesz beiktatni egy sportolós tevékenységet is, mert ez az egész-éjjel-ülök-a-könyvem-felett című program rettenetesen kikészíti a derekamat.
Június 3., péntek:
Befejeztem a Hunger Games első kötetét, és rögtön utána újranéztem a filmet is, plusz az egyik kedvenc youtube-erem videóját, amiben részletesen összehasonlítja a kettőt, ráadásul az írónőről is megtudunk néhány érdekességet.
The Dom csatornáját itt éred el.
Június 4., szombat:
A moly megajándékozott egy kitüntetéssel, ami nélkül észre se vettem volna, hogy idén már 50 elolvasott könyv körül járok. Juhú.
Június 5., vasárnap:
Megírtam a Bordal Trilógia első kötetének első fejezetét. Azóta sem folytattam, de most már legalább nem kell a kezdőlökés miatt aggódnom.
Június 6., hétfő:
Megírtam a kávés tag-et.
Június 7., kedd:
Bepótoltam az elmaradásomat GoT és Outlander-téren.
Június 8., szerda:
Beszereztem Békefi Dorka első - és remélhetőleg korántsem utolsó - regényét, ami a 10. 32. címet viseli, és akkor még nem tudtam, hogy ez volt életem egyik legjobb döntése... (SWEET JESUS FUCKING CHRIST, hogyhogy nincs ennek nagyobb hype-ja?!!)
Június 9., csütörtök:
Hajnalban, lefekvés előtt megnéztem a Zootopiát, és leesett az állam. Igaz, egy róka az egyik főszereplő, szóval ez várható volt. #foxfetish
Hmm. Majd valamikor összeszedek pár rókás-filmes-ajánlót. Csak el ne felejtsem...
Június 10., péntek:
A vizsgaidőszak utolsó napja. Még egyszer ébren maradhattam 48 órán keresztül, még egyszer megbukhattam egy *azt-se-tudom-már-melyik* tárgyból, és még egyszer kibőghettem magam, aztán kaja és pia és cigi és szunya és eufória.
Június 11., szombat:
A könyvfeszt keretében volt egy "amatőr írók találkoznak és beszélnek" című esemény Bonyhádon, ahol a szászvári nővérem saját készítésű ékszereket árult. Szóval, amíg én ezen az előadáson rostokoltam, Anyuka vigyázott a nővérem picurkáira, aztán vettem magamnak egy csinos kerámiabögrét egy csinos fiúkától.
Hogy miért pont bögrét vettem egy könyvfeszten KÖNYVEK helyett? Egyrészt nem tetszett a felhozatal, másrészt az árak sem voltak kecsegtetőek. Harmadrészt pedig, mint már említettem: az a fiúcska igencsak csinos volt.
Plusz a bögrefétisem. Fanatikusan gyűjtögetem a bögréket, de kézműves kerámiabögrém eddig nem volt. Hát, most már van. Semmi extra, kívül bézs, belül zöld, de legalább kézműves, és hatalmas. Fuck yeah.
Június 12., vasárnap:
Életem legpocsékabb vizsgaidőszakát követően nagy kedvem lett volna visszakúszni az időben a baba-eva-korba, amikor az volt a legnagyobb gondom, hogy milyen ruhát húzzak a színházba, és akkor eszembe jutott a Valahol Európában. Megtaláltam youtube-on két változatban is, és elöntött a nosztalgikus boldogság.
Talán elsős-másodikos koromban láttam utoljára színpadon, a szászvári nővéremnek még CD-je is volt, amit egy időben egész nap bömböltetett, és mit ne mondjak, ennyi év után még mindig megkönnyezem az elejét, meg a végét, és természetesen a közepét is. (Bár Szinetár Dórika előadása kissé ripacs az én ízlésemnek, de szerencsére ott az a másik felvétel is...)
Június 13., hétfő:
Összefutottam a legkedvesebb gimnazista barátaimmal, akik a Lezserben beszélgettek. Később Macskalány is csatlakozott, aztán négyesben átsomfordáltunk a Cooltourba, és órákig beszélgettünk mindenféle viselt dolgainkról. Rég éreztem magam ennyire fergetegesen. Ezek a spontán találkozások igazán élvezetessé teszik az életet.
Június 14., kedd:
Könyvtáraztam egyet, és végre megjavíttattam az olvasókártyámat. Ugyanis eddig nem tudtam otthonról kezelni a hosszabbításokat, mert valamelyik idióta Tudásközpont-dolgozó rosszul pötyögte be a születésnapomat, aminek az online belépő jelszavamnak kellett volna lennie. Szóval, most már ez is rendben van, és még két fantasy-disztópiát is ki tudtam kölcsönözni:
Június 15., szerda:
Június 5., vasárnap:
Megírtam a Bordal Trilógia első kötetének első fejezetét. Azóta sem folytattam, de most már legalább nem kell a kezdőlökés miatt aggódnom.
Június 6., hétfő:
Megírtam a kávés tag-et.
Június 7., kedd:
Bepótoltam az elmaradásomat GoT és Outlander-téren.
Június 8., szerda:
Beszereztem Békefi Dorka első - és remélhetőleg korántsem utolsó - regényét, ami a 10. 32. címet viseli, és akkor még nem tudtam, hogy ez volt életem egyik legjobb döntése... (SWEET JESUS FUCKING CHRIST, hogyhogy nincs ennek nagyobb hype-ja?!!)
Június 9., csütörtök:
Hajnalban, lefekvés előtt megnéztem a Zootopiát, és leesett az állam. Igaz, egy róka az egyik főszereplő, szóval ez várható volt. #foxfetish
Hmm. Majd valamikor összeszedek pár rókás-filmes-ajánlót. Csak el ne felejtsem...
Június 10., péntek:
A vizsgaidőszak utolsó napja. Még egyszer ébren maradhattam 48 órán keresztül, még egyszer megbukhattam egy *azt-se-tudom-már-melyik* tárgyból, és még egyszer kibőghettem magam, aztán kaja és pia és cigi és szunya és eufória.
 |
| szökőkút a bonyhádi Solymár Imre Városi Könyvtár kapui előtt |
A könyvfeszt keretében volt egy "amatőr írók találkoznak és beszélnek" című esemény Bonyhádon, ahol a szászvári nővérem saját készítésű ékszereket árult. Szóval, amíg én ezen az előadáson rostokoltam, Anyuka vigyázott a nővérem picurkáira, aztán vettem magamnak egy csinos kerámiabögrét egy csinos fiúkától.
Hogy miért pont bögrét vettem egy könyvfeszten KÖNYVEK helyett? Egyrészt nem tetszett a felhozatal, másrészt az árak sem voltak kecsegtetőek. Harmadrészt pedig, mint már említettem: az a fiúcska igencsak csinos volt.
Plusz a bögrefétisem. Fanatikusan gyűjtögetem a bögréket, de kézműves kerámiabögrém eddig nem volt. Hát, most már van. Semmi extra, kívül bézs, belül zöld, de legalább kézműves, és hatalmas. Fuck yeah.
Június 12., vasárnap:
Életem legpocsékabb vizsgaidőszakát követően nagy kedvem lett volna visszakúszni az időben a baba-eva-korba, amikor az volt a legnagyobb gondom, hogy milyen ruhát húzzak a színházba, és akkor eszembe jutott a Valahol Európában. Megtaláltam youtube-on két változatban is, és elöntött a nosztalgikus boldogság.
Talán elsős-másodikos koromban láttam utoljára színpadon, a szászvári nővéremnek még CD-je is volt, amit egy időben egész nap bömböltetett, és mit ne mondjak, ennyi év után még mindig megkönnyezem az elejét, meg a végét, és természetesen a közepét is. (Bár Szinetár Dórika előadása kissé ripacs az én ízlésemnek, de szerencsére ott az a másik felvétel is...)
"Néha, mikor végképp szar az élet,
csak szívd a staubot és úgy kibírod."
Összefutottam a legkedvesebb gimnazista barátaimmal, akik a Lezserben beszélgettek. Később Macskalány is csatlakozott, aztán négyesben átsomfordáltunk a Cooltourba, és órákig beszélgettünk mindenféle viselt dolgainkról. Rég éreztem magam ennyire fergetegesen. Ezek a spontán találkozások igazán élvezetessé teszik az életet.
Június 14., kedd:
Könyvtáraztam egyet, és végre megjavíttattam az olvasókártyámat. Ugyanis eddig nem tudtam otthonról kezelni a hosszabbításokat, mert valamelyik idióta Tudásközpont-dolgozó rosszul pötyögte be a születésnapomat, aminek az online belépő jelszavamnak kellett volna lennie. Szóval, most már ez is rendben van, és még két fantasy-disztópiát is ki tudtam kölcsönözni:
- J. Goldenlane: Napnak fénye
- Stephen King: A Setét Torony - A harcos
Június 15., szerda:
Találtam egy BBC dokumentum-sorozatot a kelta kultúráról, aminek hála meglepően részletes ötletem támadt egy saját disztópikus történethez.
Június 16., csütörtök:
Elkezdtem írni a disztópikus történetemet, és közben kerestem youtube-on néhány háttérzenét, aminek hála ráleltem a lenyűgöző Adrian von Ziegler csatornájára. Ez a fickó ritka nagy tehetség, és számos műfajban alkot. Melegen ajánlom, akár kreatív tevékenységek, akár karrier-elősegítő munkálatok aláfestőjeként.
Egy kis ízelítő, a nyugisabbak közül:
Június 17., péntek:
Megszerkesztettem a disztópikus történetem fejlécét, illetve elkészítettem a hozzá tartozó blogot, ami végül a Vérszövetség Krónikák címet kapta. Ha minden jól megy, kéthetente fogok feltölteni egy-egy új fejezetet, a fejezetek közti szünetben pedig néhány rajzot vagy zenét vagy egyéb érdekességet szeretnék megosztani a látogatókkal.
Június 18., szombat:
Befejeztem és feltöltöttem a Vérszövetség Krónikák első részét.
Június 19., vasárnap:
A napom javarészt a Vérszövetség Krónikák egyik narrátorának lerajzolásával telt. Az eredményt másnap hajnalban szintén feltöltöttem a blogra.
Június 20., hétfő:
A hajnali sugarak érkeztével első dolgom volt megnézni a Battle of the Bastards-ot, és AZTAQRVAP*CSÁBA, ezt nevezem ébresztőnek! Egyszerűen minden stimmelt: az ütemezés, a háttérzene vagy épp annak hiánya, a feszültségtől szikrázó beszédek, és persze a színészi játék is mind kiváló volt. Trónok harca-csapat, le a kalappal. Remélem, ezek után glóbusz-szerte senki sem feledkezik meg arról, hogy rendszeresen megetesse a házikedvenceit.
Június 21., kedd:
Megünnepeltük Szőlőfürt születésnapját a Papucsban.
Június 22., szerda:
Találkoztam sasa_writer-rel a Pécsi Kávéban, és addig beszélgettünk, míg majdnem ránk zárták az ajtót. Mit mondjak, vicces volt arra eszmélni, hogy három órán keresztül nyomtuk a sódert szünet nélkül. Remekül éreztem magam, és még egy saját készítésű könyvjelzőt is kaptam tőle, amire különböző nyelveken ráírta, hogy "kávé" - olyan szép, hogy muszáj lesz befóliáznom használat előtt, nehogy kár essen rajta, pl. egy kávéfolt... bár, az még frappáns is lenne, de inkább nem kockáztatok.
Június 23., csütörtök:
Ezt az estét a Futótűzzel töltöttem...
Június 24., péntek:
... ezen az éjszakán pedig újra lángra lobbant egy réges-régi szerelem.
Nick Cave hangját már akkor kedveltem, amikor még nem tudtam angolul, később végzetesen magához láncolt a velőtrázó szövegeivel, most pedig végre kézbe vettem a Bunny Munro halála c. regényét. Oh, Nick... nem bírom ki, muszáj megmutatnom a jelenlegi kedvenc dalomat a bandájától:
"I've been sliding down on rainbows,
I've been swinging from the stars,
Now this wretch in beggar's clothing
Bangs his cup across the bars.
Look, this cup of mine is empty,
Seems I've misplaced my desires,
Seems I'm sweeping up the ashes
Of all my former fires.
So brother, be a brother
And fill this tiny cup of mine,
But please, sir, make it whiskey,
I have no head for wine..."
Június 25., szombat:
Apukával elmentünk vásárolgatni. Kaptam három csinos bögrét, ő pedig vett magának egy teljes kartonnyi dobozos sört, amit a kasszánál én emeltem át a pultról a bevásárlókocsiba. A kasszás csaj eléggé nagy szemeket meresztett rám, és pár munkás-alkatú legényke is füttyentett egyet, apuka pedig a maga csendesen elégedett módján nyugtázta magában, hogy a lánya karizmai még nem satnyultak el a sok egy-helyben-ülős olvasás közben.
Június 26., vasárnap:
Volt egy fürt banánunk, ami már gusztustalanul puhára érett, ezért fogtam magam, és egy hirtelen ötlettől vezérelve bevetettem magam a konyhába. Az eredmény egy epres-banános-mogyorós gyümölcstál és egy banános-csokidarabos milkshake lett. Bár találomra válogattam össze és adagoltam a hozzávalókat, minden meglepően ízletesre sikerült, mást nem is ettem aznap.
Június 27., hétfő:
Befejeztem A kiválasztottat, és így végre én is elmondhatom magamról, hogy elolvastam a Hunger Gamest. Oh yeah.
Június 28., kedd:
Megbeszéltük Bonnieval, hogy elsején nálam tölti az éjszakát. Ezért már érdemes kitakarítani. De előbb kivégzem a Majd újra lesz nyár... c. csodát, valamint sürgősen el kell olvasnom a Napnak fényét a Mini Könyvklub 4-hez.
Kalandra fel!
Bye-bye.
Bye-bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése