Nyári terveimben megfogadtam, hogy jobban el fogok mélyülni a különböző disztópiák világaiban, és nagy segítséget jelent, hogy a Mini Könyvklub 4 keretében olyan művekre irányul a figyelmem, amiket amúgy nem biztos, hogy kézbe vennék. Júniusban például a Napnak fénye került terítékre, amiről rengeteg pozitív véleményt hallottam ezelőtt, mégis ódzkodtam tőle, hogy beleolvassak. Bevallom: ez kizárólag a borító hibája, ami tagadhatatlanul ügyes munka - mind színeiben, mind a felhasznált szimbólumok tekintetében távol-keleti hangulatot sugároz, az én ízlésemnek mégis túl romantikusra (giccsesre) sikeredett. A fülszöveg azonban sokat javított a külcsín alapján jelentkező előítéleten:
 |
| Delta Vision, Budapest, 2015. |
Természetesen egy újabb világháború - állítja őfelsége, Tien Naga-Hai Huang-Ti, mert a történelem szerint az emberiség rendre elfelejti az atombombázás borzalmait, és mindig jön egy újabb Utolsó Háború.
Az ifjú császárnak, aki negyedik az Új Császárok sorában a Kínai Birodalom élén, rögtön a koronázása után leküzdhetetlennek látszó kihívásokkal kell szembenéznie: a kívülről fenyegető Ausztrál Föderáció mellett minden pillanatban számolnia kell a Birodalmon belüli riválisaival is.
Ticca Min sokáig azt hitte, hogy a jövője semmiben sem fog különbözni a kockanegyedek többi lakójának életétől. Jobb, ha az álmait még magának sem meri bevallani, csak elfogadja az egyetlen lehetséges utat.
Egyetlen pillanat, egyetlen döntés elég, hogy minden megváltozzon körülötte... és ami kezdetben csak izgalmas kalandnak tűnik, az idővel olyan események elindítója lesz, amellyel a Birodalom és a világ békéje is veszélybe kerül, az uralkodó és alattvalói sorsa pedig elválaszthatatlanul összefonódik."
Ami kezdetben szokványos kalandregénynek tűnt, idővel jóval több értéket mutatott fel, mint amire az eddigi olvasmány-élményeim alapján számítottam. Ahogy a legtöbb, manapság népszerű ifjúsági disztópiából, úgy ebből a regényből sem hiányzik a kamasz szerelmi szál, itt viszont nem kap akkora hangsúlyt, hogy akadályozná a történetvezetés gördülékenységét. A cselekmény pontos megértése érdekében fejezetről fejezetre váltakoznak a nézőpontok, és ugyanígy változik a megfogalmazás atmoszférája is: a nyomasztóan feszült hangulattól a pörgős kalandokig terjed a skála, és megfelelő adagokban kapunk ízelítőt az írónő egyedi humorérzékéből is. Mindemellett számomra főleg a karakterek változatos jelleme biztosította, hogy egy percig sem unatkoztam. Az izgalmas, thriller-ízű események sorozata remek alkalmat biztosít a szereplőknek saját határaik feszegetésére, és ezáltal önmaguk és a környezetük pontosabb megértésére - így az olvasó is fokról-fokra ismeri meg a Napnak fénye világát, ami még inkább hozzáad a Birodalom misztikus légköréhez.
 |
| Wu Guanzhong (1919-2010) |
"- Csak azt nem értem, miért kell nekem most attól félnem, hogy pont az ausztrálok küldenek egy bérgyilkost? Nyitni akarok feléjük, eltörölni az igazságtalan embargót és szövetségre lépni velük. Kölcsönösen hasznunkra lenne. Miért kell nekem most félni tőlük?
- A Birodalom már sokat tett ellenük, felség. Okkal óvatosak, félnek, vagy akár gyűlölnek.
- Természetesen ezt én is értem, de engem, konkrétan engem miért gyűlöl a nagykövet?
- Azért gyűlöl, mert most te magad vagy a Birodalom."
(XIV. fejezet, 95-96.o.)
A másik ok pedig, hogy NEM AZ USÁBAN JÁTSZÓDIK. Végre! A Pippa Kenn trilógia, a Hunger Games és A harcos után kezdtem nagyon unni Észak-Amerikát. Abban egyetértek, hogy az USA népe nagyon előnyös helyzetben lesz egy esetleges új háború idején (erőforrásaiknak és a fegyveriparuknak hála sokkal több esélyük van a túlélésre, mint mondjuk Kelet-Európának), a többi nagyhatalommal viszont alig találkozik az olvasó a modern disztópiákban. Pedig ha bármelyik népcsoport, hát a kínaiak biztosan előkelő helyet foglalnak el a jövő túlélői listáján. Mind a technológiai fejlettségük, mind a létszámuk megvan ahhoz, hogy még sok háború és természeti katasztrófa múlva is életben maradjanak. |
| Pan Tianshou (1897-1971) |
Az ősi kínai kultúrába viszont senki sem emiatt a könyv miatt fog beleszeretni, hiszen most egy jövőbeni, az Utolsó Háború miatt alapjaiban felfordult és folyamatosan átalakuló Kínai Birodalommal találkozhatunk, így csak néhány röpke ínyencség teszi távol-keletivé a helyszínt, mint egy-két fesztivál vagy ünnepi ruha, az új Peking tehát inkább a cyberpunk-rajongók szívét melengeti meg. (Aki ettől függetlenül kedvet kap hozzá, hogy jobban megismerje a valódi Kína történelmét és társadalmát, annak bevezetésként Pearl S. Buck műveit ajánlom.)
 |
| Xu Beihong (1895-1953) |
Azért is örülök a kínai helyszínnek, mert a magyar szórakoztató irodalomban gyalázatosan kevés a sajátunktól eltérő etnikumú szereplő, Goldman Júlia pedig most egy teljes garmadányi, érdekesebbnél érdekesebb távol-keleti karakterrel ajándékozott meg minket, akikkel együtt izgulhatunk végig egy remek történetet. Márpedig szerintem igazán pozitív hatással lenne a hétköznapi olvasóra, ha hébe-hóba alkalma nyílna rá, hogy olyan személyek helyzetébe élje bele magát, akik nem a "fehér felső/alsó középosztály" tagjai. Ha már ragaszkodik a magyar oktatási rendszer a kötelező irodalom ötletéhez, nyugodtan a gyerekek kezébe adhatnák ezt a művet, hiszen a szórakoztatás mellett sok értékes gondolatot ültetne el a kölyök fejében a politikai helyzet megértésének fontosságáról, illetve talán a származásbeli különbségeket is sokkal természetesebben tudnák kezelni, mint egyes begyöpösödött, paranoiás sz... személyek.
Hetek óta erős migrén gyötör, ezért most sajnos nem tudok több értelmes gondolatot bepötyögni, de itt hagyom azt a videót, ami a leginkább felkorbácsolta a kíváncsiságomat a regénnyel kapcsolatban. (Egyetértek: Valóban remek rajzfilm-sorozat válna ebből, akár a Stand Alone Complex nagyságát is elérhetné. A tehetség megvan ahhoz, hogy ilyen minőségű alkotások szülessenek itthon is, már csak a kereset hiányzik...)
Igyekezni fogok, hogy a következő bejegyzés összeszedettebbre sikerüljön.
Bye-bye.
Snerg man (a.k.a. Szentinel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése