disztópiahullám | időközben Kínában...

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Nyári terveimben megfogadtam, hogy jobban el fogok mélyülni a különböző disztópiák világaiban, és nagy segítséget jelent, hogy a Mini Könyvklub 4 keretében olyan művekre irányul a figyelmem, amiket amúgy nem biztos, hogy kézbe vennék. Júniusban például a Napnak fénye került terítékre, amiről rengeteg pozitív véleményt hallottam ezelőtt, mégis ódzkodtam tőle, hogy beleolvassak. Bevallom: ez kizárólag a borító hibája, ami tagadhatatlanul ügyes munka - mind színeiben, mind a felhasznált szimbólumok tekintetében távol-keleti hangulatot sugároz, az én ízlésemnek mégis túl romantikusra (giccsesre) sikeredett. A fülszöveg azonban sokat javított a külcsín alapján jelentkező előítéleten:

disztópiahullám | Az emlékek őre és a halálra ítélt közösség

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Ahogy már említettem, kreáltam magamnak egy új olvasós-rendszert, amihez néha vissza tudok nyúlni, ha nagyon elakadok a várólistámmal. A rendszert "nemes egyszerűséggel" NAPIEGY-nek kereszteltem el, mivel az egész célja az, hogy pár napon keresztül ugyanattól az írótól végezzek ki néhány regényt, lehetőleg 24 órán belül. Az én esetemben általában 300 oldalnál rövidebb könyvekről lehet szó, sokkal többre sajnos nem szokott jutni az időmből.

Májusban a Mini Könyvklub 4 keretében Lois Lowryra esett a választásom, és nagyon jólesett, hogy a vizsgatenger közepén megpihenhettem egy kicsit Az emlékek őre sorozat világában. Valószínűleg jó sok SPOILERT le fogok nyomni, hogy pontosan kifejthessem, miért kelt bennem ez a sorozat, főként pedig a kezdő kötet annyira fanatikus érzéseket, hogy még a harmadik-negyedik-faszomseszámoljamár alkalomkor is beleborzongtam a katarzisba olvasás közben.