spookathon 2019 | összegzés

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Képzeld, a minap felismert egy könyvtáros a molyos aktivitásom (ill. időszakos in-aktivitásom) miatt. Megkérdezte, hogy ugye blogoni is szoktam - mire eva felöltötte a szokásos kínos vigyorát: Aha, néha... nagyon néha. Ilyenkor nincs mit tenni, valahogy muszáj fenntartani a látszatot, hogy szavahihető felnőtt ember vagy. Következzék hát a 2019-es NEMZETKÖZI SPOOKATHON olvasómaratonon szerzett élményeim bűntudat-szülte lajstroma!

- Amikbe belekóstoltam -

GWENDA BOND: GYANAKVÓ ELMÉK (kb. 70 oldal)

Pár nappal a maraton előtt kezdtem el, és misztikus hangulata miatt folytattam is a maraton hetében. Teljesen váratlanul bukkantam rá a szekszárdi Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtárban, miközben egy Joe Hill kötet után kutattam. Ahogy a Stranger Boxomat bemutató zsákmányszemlében is említettem (ITT), jobban érdekelnek a sorozatot kiegészítő regények, mint a Stranger Things képregény-változata, és ha már ilyen hirtelen megjelent előttem, akár egy csodás látomás, természetesen őt is magammal vittem. Az első fejezetek eddig nem okoztak csalódást, minden van itt, amire vágytam: színes karakterek, feszült hangulat, szépen az Amerikai Egyesült Államok történelmébe ágyazódó cselekmény... egyedül azért nem olvastam még tovább a könyvet, mert más regények prioritást élveznek vele szemben.

BRIAN GARFIELD: BOSSZÚVÁGY (kb. 100 oldal)

Szintén a maratoni hét előtt vettem kézbe, de a spookathon ideje alatt a feléig is eljutottam. A hét közepén még nem volt kérdéses számomra, hogy simán befejezem, de annyira eluntam, hogy a legrövidebb fejezetek végére is kész kínszenvedés volt eljutni. Nem akartam erre pazarolni a szűkös időmet, szóval félretettem, hogy izgalmasabb olvasmány után nézhessek.

SHIRLEY JACKSON: HILL HOUSE SZELLEME (kb. 130 oldal)

Ezt a modern klasszikust majdnem egy ültő helyemben végeztem ki. Kár, hogy a maraton utolsó napján jutottam el idáig, de legalább jól indult a spookathon 3. magyar fordulója, ami pont a nemzetközi változat utolsó napján kezdődött.

- Amiket kiolvastam -

BORIS VIAN: ÉS MINDEZ A NŐK MIATT

(Ki érti a csajokat? címmel is megjelent)

Láng, Budapest, 1992.
208 oldal, fordította Barabás József
Fülszöveg:

Maszkabál a 17 éves Gaya tiszteletére. A vendégek: Washington aranyifjúsága. F(őhős) bő szoknyája redőiből elővillanó epilált lábszáraival, kihívóan ágaskodó gumidudáival megigézi az estély hímjeit. Ő azonban a XV. Lajosnak álcázott Florence-t szemeli ki, akiben szapphói érzelmek gerjedeznek. Gaya büszkén feszít Undok Langyó jobbján, majd mindketten eltűnnek. F. régi, ám ifjú barátnőjére igen megroggyant állapotban talál. Hamvas bőrét tűszúrások nyomai csúfítják. Morfium! F., az alkalmi travesztita, ágaskodó szomorúságától hajtva, Florence karjába menekül...

Feladatok:

#1 Olvass el egy thrillert!

Íme: az egyetlen könyv, ami az eredeti várólistámon is szerepelt (ITT)! Ott is említettem, mekkora elvárásokkal állok neki a regénynek a Köpök a sírotokra! után, és sajnos az És mindez a nők miatt! jócskán el is törpült az elődje árnyékában.

Érdekes, hogy manapság teljesen más okokból sokkoló a történet, mint a megjelenése (1950) idején. Akkoriban tized annyi támogatást sem élveztek a LMBTQ+ személyek az átlagember részéről, mint napjainkban - pedig most sem rózsás a helyzet -, Vian mégis a társadalom peremére szorult alakokat helyezi a középpontba, és nem is akárhogy: kijelenti, hogy a legmagasabb szocioökonómiai státuszban élők között is számtalan egyén képviseli a heteronormatív szemlélettől eltérő életmódot. Csak épp az a bökkenő, hogy ezek az egyének mind perverz, rátarti szemétládák, a velük szembeszálló főhősünk pedig egy elvakult, hímsoviniszta erőszaktevő. Ezáltal máris radikálisan szűkült azon olvasók köre, akik nem adják fel félúton az olvasást. A fekete humor kedvelői talán maradnak az abszurd helyzetek szórakoztató leírása miatt, de nőként külön harcot vívtam magammal, hogy észben tartsam: Vian itt kifigurázza a főszereplőhöz hasonló disznókat, ez csak társadalomkritika, szatíra, hahaha... ha. De gyakran eszembe jutott, hány és hány ember gondolkodik hasonlóan a főszereplőhöz, nemtől függetlenül és minden irónia nélkül.

Egyértelműen komédia az egész cselekmény, mégsem tudtam szabadulni a tragikus valóságtól: Lehet, hogy a XX. század jelentős hányadában még elfogadott volt, hogy elmegyógyintézetben és átnevelő táborokban kínozzák a LMBTQ+ személyeket, de basszuskulcs! Hogyan lehetséges az, hogy már 1950-ben születtek társadalomkritikák a témával kapcsolatban, de még 2019-ben sem jutottunk el odáig, hogy ne az elvakult, hímsoviniszta disznók szemlélete jelentse a normát?

Úristen! A Coca-Cola plakáton egy férfi ráteszi a karját a másik férfi vállára, micsoda botrány! Hogy merészelik bemocskolni az ártatlan gyermekek agyát ezzel a természetellenes propagandával? Azonnal távolítsák el innen!

VS.

Á! Félmeztelen lányokat ábrázoló óriásplakát akciós fehérneműkről! A női test teljes eltárgyiasítása és a "szépség" elérhetetlen keretek közé szorítása - milyen szép hagyomány, mindenképp része a gyermeki lélek egészséges fejlődésének!

... Remélem, érted, hogy ezzel természetesen nem a modelleket akarom támadni. Csupán azt javaslom, hogy néha gondolkodjunk már el azon, hogy a "megszokott" nem szinonimája a "megfelelő"-nek. Talán Vian is épp erre gondolt a sokkolóbb ötletei megvalósítása közben, simán el tudom képzelni. Ezt a regényét viszont biztos, hogy soha többé nem fogom kézbe venni, és tiszta szívből ajánlani sem tudom.

KER DUKEY - K. WEBSTER: ELLOPOTT BABÁCSKÁK

(Csinos játékbabák I.)

Könyvmolyképző, Szeged, 2018.
264 oldal, fordította Sándor Alexandra Valéria
Fülszöveg:

Szép kis babácskáit Benny nagyon szereti,
Mindaddig, míg azok szót fogadnak neki.
Hajukat fésüli, őket szép ruhába bújtatja,
Hogy tökéletességük semmi ne sújthassa.
Ha eljön az éj, velük játszadozni szeret,

Egyikük félénk, de a másik harcol és fenyeget.

Mikor aztán kedvence futásnak ered,
Hiába ígér a másik baba szépeket,
Benny szíve megtört, szeméből könny csorog,
hasztalan küzd, hisz nem férfias dolog.
Kedvence az övé, vissza kell kapnia
vagy a másiknak meg kell lakolnia.

Feladatok:

#1 Olvass el egy thrillert!

#4 Olvass el egy hátborzongató helyszínen játszódó történetet!

#5 Olvass el egy könyvet, amit normál esetben nem olvasnál el!

Történt egy hosszúra nyúló szerdai alkonyon, hogy összefutottam egy szociális tanulmányokból mesterező ismerősömmel, akivel úgy megörültünk egymásnak, hogy üdítő sétára indultunk. Épp könyvtárba tartott, hát hogy ne kísértem volna el? Rögtön el is újságoltam neki, milyen menő thrillereket akarok kikölcsönözni, mire rajongva elkerekedett szemekkel felém fordult, és jóformán kötelezett rá, hogy elolvassam ezt a csinibabát. Ajánlásának része volt egy figyelmeztetés is: hogy Ő aztán sokat látott, ezt a regényt mégis "félig behunyt szemmel" olvasta, olyan durva dolgok vannak benne. Jobb ajánló tényleg nem kell egy thrillerhez, azonnal kikölcsönöztem.

Bár a Vian regény is beleillik az erotikus thriller kategóriába, általában bottal sem nyúlok ilyen könyvekhez, pláne a Könyvmolyképzős kiadásokhoz. Félelmeim most is beigazolódtak: a szexjelenetek többsége röhejes és csak ellaposítja a történetet, a narrátor csaj új pasija pedig túl jó mindenben, és hiába írod le ezerszer, milyen szépen kidolgozott testtel ügyköd rajtad, ettől nem lesz érdekesebb a karaktere. Hogyha mindig a legmegfelelőbb dolgot mondja, és mindig tudja, hogyan vigasztaljon meg, attól csak irreálisabb lesz a fickó. Miért félnek a románcokra specializálódó írók annyira attól, hogy a főszereplő partner-jelöltje esetleg nem gondolatolvasó szexbomba? Miért veszítene a párkapcsolat az értékéből, ha egy kissé átlagosabb emberek szeretnének egymásba? Ejj...  nem nekem valók ezek a vágyteljesítő, "illeszd be magad" típusú románcok.

Szóval, a jó pasi személyisége zéróval egyenlő - de mi a helyzet a főgonoszunkkal? Nos, ez a Benny gyerek tényleg perverz egy állat, de mivel egy sorozat első kötetéről beszélünk, meglehetősen kevés használható információt kapunk arról, mi áll a különös devianciája hátterében. Úgy éreztem, az alkotók leginkább egy Ted Bundy típusú karaktert próbáltak formálni belőle, aki a mindennapokban istenien sármos, segítőkész és tehetséges, de a felszín alatt olyan sátáni alak húzódik meg, aki minden képzeletünket meghaladó ocsmányságokra képes. Most is, ahogy a jó pasi esetében is, hiányoltam az árnyaltabb személyiségjegyeket. Nem szóról szóra a szánkba rágott pszichoanalízist kérek minden egyes szereplőről, épp ellenkezőleg! Szeretem, ha találgatni lehet, mi volt az a pont a gyilkosok életében, ahol minden kisiklott; létezett-e pillanat, amikor még vissza lehetett volna fordítani a folyamatot, ami a gyilkosságokhoz vezetett? Ehhez viszont nem ahhoz kell érteni, mi adható el a piacon, hanem az íráshoz.

( kép by Loui Jover )

Apropó pszichoanalízis! Képzeld, néhány fejezetben terápiás ülések menetét követhetjük nyomon. Nem lőhetem le a poént, szóval legyen elég annyi, hogy ezek a fejezetek teljesen feleslegesek voltak. Csak arra jók, hogy megszakítsák a cselekményt, amitől fölöslegesen döcögőssé válik a történet, plusz a terapeuta minden rezzenésén érződik, hogy ezek mögött a jelenetek mögött is nulla kutatómunka áll.

Ezek után sejtheted, hogy a narrátor csaj sem a legkidolgozottabb karakter. Ugyanakkor sajnos igen közel áll a valósághoz, hogy az ilyesfajta bántalmazás, pláne az évekig tartó rabság után csodálatra méltó, hogy egyáltalán funkcionálni tud a hétköznapokban. Persze, agresszió-kezelési gondjai vannak, ami miatt többször is kirúghatták volna az állásából, és (szerintem) sokkal előrébb tartana, ha hajlandó volna professzionális segítséget keresni a trauma feldolgozáshoz, de hát akkor nem lenne regénysorozat, ugyebár... mindenesetre, még ha a valóságban nem is lennénk haverok, protagonistaként igenis megállja a helyét.

Szerencsére elég eseménydús volt a történet, hogy ne unatkozzak (kivéve ugye a terápiás üléseket), szóval összességében átlagosnak mondanám ezt a könyvet. Folytatni akkor sem fogom, ha kiadják a többi részt magyarul, de ha egyszer belekóstolnál az erotikus thriller zsánerbe, az Ellopott babácskák nem rossz választás.

Köszönöm a figyelmedet, szeretettel várlak máskor is.

Bye!