Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Történelmi tanulmányaid során talán már hallottad a "málenkij robot" kifejezést. Talán az is rémlik, mi rejlik a kifejezés mögött: többek között körülbelül 800 ezer kényszermunkára elhurcolt magyar férfi, nő és épphogy serdülő gyerek, akik közül rengetegen életüket vesztették a szovjet "javítótáborokban". Bizony, a szovjetek is rajongtak a minél gyorsabb és olcsóbb népirtási módszerekért. Erről a súlyos csapásról viszont - szerintem - még mindig nem beszélünk eleget. Ezért úgy döntöttem, indítok egy olvasó maratont, hogy én is jobban elmerüljek a témában.
Mivel 2012-ben az Országgyűlés november 25-ét jelölte meg a Szovjetunióba elhurcolt magyar rabok emléknapjaként, ezen a napon mindenképp olvasni akarok valamit. De az is igaz, hogy egy nap kevés egy maratonhoz, így hát arra gondoltam, november utolsó 10 napját fogom a maratonra szánni.
Tehát, a MÁLENKIJ ROBOT EMLÉKMARATON szabályai:
November 21-30 között olvass el legalább 1 könyvet (romantikus regényektől a történelmi könyvekig bármit), mely nagy részben a Gulag rendszerrel és/vagy rabjaival foglalkozik.
Ízelítőnek összeszedtem azt a három művet, amire jómagam mindenképp sort szeretnék keríteni:
SLAVOMIR RAWICZ: A HOSSZÚ MENET
Szökés a Gulagról
Park, Budapest, 2002.
272 oldal, fordította Lukács Laura.
Fülszöveg:
1941 áprilisában hat rab egy lengyel lovassági tiszt, Slavomir Rawicz vezetésével megszökött egy szibériai munkatáborból. Hóval, faggyal, hőséggel, éhséggel és szomjúsággal dacolva meneteltek kilenc hónapon keresztül Szibérián, Mongólián, a Góbi sivatagon és Tibet félelmetes hegyláncain át Indiába. Az 5000 kilométeres út végére mindössze négyen maradtak életben. Hihetetlen történet? Valóban az. Nem csoda, hogy a könyv egyes állításait már megjelenésekor, 1955-ben is erős kétségekkel fogadták.
A 2006-ban megnyílt szovjet archívumok iratai több ponton is megingatják Rawicz állításait: nincs például adat arról, hogy a könyvben szereplő tábor valaha is létezett volna. Hat szökevényről (két lengyel, egy lett, egy litván, egy amerikai, illetve egy jugoszláv) hazájukban semmit se tudnak; Indiában nincs nyoma annak, hogy Rawicz valaha is ott járt volna. Vajon a szerző szándékosan változtatott meg bizonyos tényeket, vagy csupán megcsalta az emlékezete? Netán fontosabb volt számára történetének szimbolikus ereje, mint a valóságtartalma? Soha nem fogjuk megtudni, Rawicz ugyanis 2004-ben elhunyt. Akárhogy legyen is, A hosszú menet a lehetetlennel dacoló emberi akaraterőnek állít megrázó emléket.
A könyvből 2010-ben készült film Peter Weir (Holt költők társasága, Truman Show) rendezésében. A főbb szerepekben olyan sztárokat láthatunk, mint Colin Farrell, Saoirse Ronan, Jim Sturgess és Ed Harris.
Választásom oka:
Lassan, de lelkesen gyűjtöm a Park kiadó Veszélyes Övezet sorozatának köteteit. Még ha ennek a bizonyos könyvnek vitatható is a valóságtartalma, Sławomir Rawicz tényleg eltöltött bizonyos időt hadifogolyként, és simán el tudom képzelni, hogy ebben a művében nem elsősorban a történelmi pontosság, hanem inkább a borzalmas emlékek feldolgozása lebegett a szeme előtt.
RUTA SEPETYS: ÁRNYALATNI REMÉNY
Maxim, Szeged, 2012.
352 oldal, fordította Szűr-Szabó Katalin.
Fülszöveg:
Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.
1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van.
Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?
A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának élére került.
Választásom oka:
Eddig csak jót hallottam az írónőről, és ha már fejest ugrok az életművébe, érdemes az első regényével kezdeni. Külön öröm, hogy találtam egy szépirodalmi művet, melyben női szemszögből láthatom az eseményeket - szeretem a változatosságot.
ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN: IVAN GYENYISZOVICS EGY NAPJA
Helikon, Budapest, 2018.
188 oldal, fordította Wessely László.
Fülszöveg:
Valahol a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban élt az „ismeretlen” Ivan Gyenyiszovics Suhov; az ő egyetlen napjának részletes krónikája az immár világhíres kisregény. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át…
A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Vagyis tengeti a tábor a maga emberlét alatti életét, melynek inkább csak a külsőségeit szabályozza az őrség, valódi törvényeit a sajátos fogolylét alakítja, amely ugyan sokszor kegyetlen, mégis emberarcúbb, mint a személytelen világ, amely ide küldte őket.
A látszatra jelentéktelen, epizódszerűen és időrendben egymásra következő események nem pusztán – epikai értelemben – illusztratív értékűek és funkciójúak, hiszen Szolzsenyicin minden, apró-cseprőséget megjelenítő mondata magában hordozza a műnek is koherenciát adó legnagyobb borzalmat jelentő mondandót: a végeérhetetlen rabságban megáll az idő, egyszerűen nincs is már jelentősége, értelme. S hogy ebben a szigorú időszerkezetű elbeszélésben a túlélésre összpontosító hős és fogolytársai számára ennyire megszűnhet az idő fogalma, ez az ellentmondás hordozza igazán a regény valódi jelentését: a diktatúra embertelenségét, a kegyetlen tekintetnélküliség következményeinek látleletét.
A hétköznapi szenvedés ábrázolásakor az író nem infernális kínokat jelenít meg, „csupán” leírja az ötdekás zabkásaadagokért folyó közelharcot, a darabka szalonnával megvesztegethető brigádparancsnokok részrehajlását, az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételek megannyi részelemét és a túlélés egyéni manővereit, a rabok szívszorítóan leleményes ügyeskedését. Eszköztelen, ám markánsan rideg realizmussal szól tehát az író egyetlen napról, amely magában hordozza az ártatlanokra kiszabott büntetésidő végtelenségét, így mondva ítéletet minden megalázó, személyiséget megnyomorító, életet ellehetetlenítő diktatúrára.
A kisregénynek – tagadhatatlan irodalomesztétikai értékén túl – dokumentumjelentősége is van, hiteles híradás az ötvenes évek szibériai lágereiről.
Választásom oka:
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin életrajza önmagában elég lenne a maratonhoz. Egy Sztálint kritizáló levele miatt 1945-től raboskodott, majd száműzetésben élt, és hiába "rehabilitálták" 1956-ban, a tizennyolc évvel később megjelent A GULAG szigetvilág c. műve miatt megfosztották szovjet állampolgárságától és kiutasították az országból. (Gratulálok, drága Oroszország, kicsit sem kicsinyes húzás.) Mivel Tőle sem olvastam még soha semmit, szintén az először publikált (kis)regényével szeretném kezdeni az ismerkedést, aztán meglátjuk, mikor támad tényleg kedvem valamelyik életrajzához is.
Remélem, akad majd, aki nem retten vissza egy komolyabb emlékolvasástól sem, és szívesen velem tart ezekben a napokban. Talán épp Te lennél ez a bátor lélek? Akkor feltétlenül írd meg hozzászólásban, milyen kiszemeltekkel fogsz részt venni a maratonon!
Addig is köszönöm a látogatást, szép napot kívánok Neked!
Bye.
S hogy ne keserű szájízzel távozzunk, jöjjön egy kis kabaré!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése