Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Alig ért véget a nemzetközi spookathon, Lala (@Books and Lala) máris új olvasós maratonnal készül nekünk: november 18-24 között rendezi ugyanis a BUZZWORDATHON 5-dik fordulóját.
A buzzword (magyarul: divatos frázis) maraton rendszertelen időközönként kerül megrendezésre, és mindig más hívószó nyomán választhatunk az olvasmányaink közül. A könyvek nyelve, zsánere, hosszúsága és mennyisége a résztvevőkre van bízva, az egyetlen kikötés, hogy az adott forduló szava vagy témaköre megtalálható legyen a könyvünk címében. Lala ezúttal a számokra helyezte a fókuszt, és mivel jól tudom, hogy most is több a kiszemeltem annál, amit reálisan nézve el bírnék olvasni egy hét alatt, segítségül szeretnélek hívni Téged.
Mai bejegyzésemben összegyűjtöttem azt az 5 regényt, amit a legszívesebben elolvasnék a maraton alatt. Téged pedig arra szeretnélek kérni, hogy válassz ki ezek közül kettőt, ami Számodra a legszimpatikusabb, amiről szívesen hallanád mások véleményét. Előre is köszönöm a segítségedet!
Jöjjön hát az a bizonyos lista...
---
RAY BRADBURY: FAHRENHEIT 451 ÉS MÁS TÖRTÉNETEK
Agave Könyvek, Budapest, 2018.
256 oldal, fordította Lóránd Imre, Pék Zoltán, Török Kriszta.
Fülszöveg:
Több mint hatvan évvel a megjelenése után Ray Bradbury világszerte elismert regénye, a Fahrenheit 451 igazi klasszikusként hat a világirodalomban a zord, disztópikus jövőábrázolásával. A könyv üzenete soha nem volt aktuálisabb, mint napjainkban.
Guy Montag tűzőrként dolgozik. Az a munkája, hogy elégesse a könyveket… a házakkal együtt, ahol eldugták azokat. Montag soha nem kérdőjelezi meg a pusztítást, amit a munkájával végez, az estéi pedig unalmasan telnek a feleségével, Mildreddel, aki az egész napját a televízió bűvöletében tölti. Aztán egy nap Montag találkozik a különc szomszéd lánnyal, Clarisse-szal, aki egy olyan múltról mesél neki, amelyben az emberek még nem féltek, és bemutat neki egy olyan jelent, amelyben az emberek a könyvekben rejlő ötleteket felhasználva gondolkodnak. És akkor Guy Montag hirtelen megkérdőjelez mindent, amit addig igaznak hitt.
Választásom oka:
Sosem lesz olyan korszak, amikor a könyv üzenete ne lenne aktuális. Akár szégyellhetném is magam, hogy elhivatott könyvmolyként még bele se kukkantottam ebbe a finom klasszikusba, de inkább örülök, hogy most plusz ösztönzést kaptam az elolvasásához.
---
JOE HILL: NOS4A2
Gabo, Budapest, 2019.
760 oldal, fordította Uram Tamás.
Fülszöveg:
Victoria McQueen sok mindent képes megtalálni: elhányt karkötőt, eltűnt fényképet, megválaszolhatatlan kérdésekre adandó válaszokat. Amikor ugyanis kedvenc biciklijével átteker egy különleges, rozoga hídon, pillanatokon belül ott terem a céljánál, legyen az akár Massachusetts-ben, akár az ország másik felén.
A lány egy nap összeakad a vénember Charles Talent Manxszel, aki 1938-as gyártmányú, NOS4A2 rendszámtáblával ellátott Rolls-Royce Wraith-jével gyerekeket rabol el: kiszakítja őket a hétköznapi valóságból, és rejtett utakon közlekedve elviszi őket az egyszerre lenyűgöző és hátborzongató „Karácsonyország”-ba, hogy ott örökre boldogok legyenek.
Victoria az egyetlen gyerek, akinek sikerült megmenekülnie a szörnyeteg karmaiból, és felnőttként legszívesebben elfelejtené mindazt, ami régen történt. Manx azonban képtelen kiverni a fejéből, és ismét útnak indul, legújabb utasa pedig nem más, mint Victoria kisfia.
Választásom oka:
Bevallom becsülettel, ha nem Stephen King fiáról lenne szó, nem került volna fel a listára. Ugyanis idén ősszel nagyon rákaptam King életművére, és ez magával hozta a kíváncsiságot az utódaira is. Elsőként Joe eddigi könyvein szeretném átrágni magam, aztán meglátjuk, mikor unom meg – ha megunom egyáltalán.
---
TAYLOR JENKINS REID: EVELYN HÉT FÉRJE
Lettero, Budapest, 2017.
456 oldal, fordította Csáki Judit.
Fülszöveg:
Egy szédítő hollywoodi karrier. Egy mélyen eltemetett titok. A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz. Miért pont neki jut ez az álomlehetőség? Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva. Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.
Szerelmek, végzetek, barátságok és árulások, aztán egy elképesztő csavar – ez a szenvedély és az életbölcsesség letehetetlen regénye.
Választásom oka:
Már Virág (@A penchant for fantasy) ajánlója óta várólistás a kicsike, és a sok komor pasi mellé kellett egy belevaló írónő is a listámra. Fő a változatosság!
---
TOM ROB SMITH: A 44. GYERMEK
Európa, Budapest, 2009.
524 oldal, fordította Saliga Zsuzsanna.
Fülszöveg:
Amikor a félelem egy egész népet elhallgattat, egy embernek kell kimondania az igazat! A Szovjetunió, 1953-ban… Sztálin még él, vasmarkában tartja az országot, s ezt a vasmarkot az Állambiztonsági Minisztérium, az MGB vagyis a titkosrendőrség testesíti meg, amelynek éppen csak a brutalitása nem titkos, s ha azt mondja, a szovjet társadalomban bűnözés nem létezik, akkor az úgy is van. Vagy talán mégsem. Amikor Moszkvában, a vasúti sínek mellett megtalálják egy kisfiú borzalmasan megcsonkított hulláját, Lev Gyemidov, korábbi háborús hős, most az MGB nyomozója csodálkozva hallja, hogy a család szerint nem gázolás, hanem gyilkosság történt.
Eleinte engedelmeskedik feletteseinek, eltussolná az ügyet, de addig növekszik benne a kétely, míg végül feleségével együtt egy uráli koszfészekbe száműzik, egyszerű közrendőrnek. És ráébred, hogy az a fajta bűntény, amelyet a fővárosban segített eltitkolni, itt is megismétlődött: Újabb gyermeket gyilkoltak és csonkítottak meg. Lev és felesége, Raisza mindent kockára tesz, hogy a vérengző fenevadat megállítsa – még ha ezzel az Állam ellenségeivé válnak is. És a holtak száma egyre szaporodik…
A 44. gyermek valós eseményekre alapozott, hátborzongató thriller – és megrázó irodalmi mű arról, hogyan terrorizálhatja egy kormány a saját népét, hogyan lehet túlélni egy diktatúrát, és mi történik, ha egy magányos ember elhatározza, hogy visszavág.
Választásom oka:
Mindig is élveztem a sorozat-/tömeg-/mezei gyilkosokkal kapcsolatos dokumentum filmeket, sorozatokat, youtube videókat. Igen: az "élvezem" a legjobb kifejezés erre a szokásra, ahogy például a háborúval kapcsolatos műveket is élvezem, mert igazi, zsigeri érzéseket váltanak ki belőlem, legyen az félelem, undor vagy könnyáztatta elképedés. Élvezem, hogy megmozgatják az agytekervényeimet, hogy szembesítenek az élet valódi szörnyűségeivel, amik mellett a saját nyavalyáim hangyányira törpülnek. Szeretném, ha ez a regény is hasonló érzéseket váltana ki belőlem.
---
KURT VONNEGUT: AZ ÖTÖS SZÁMÚ VÁGÓHÍD
Helikon, Budapest, 2017.
232 oldal, fordította Szántó György Tibor.
Fülszöveg:
Vonnegut regénye a második világháború rendkívül gazdag irodalmában is kiemelkedő helyet foglal el. Az író tudatos mítoszromboló indulattal írta ezt az ízig-vérig antiregényt, melynek ízig-vérig antihőse: Billy, a közlegény, az amerikai középszerűség csetlő-botló megtestesítője, velejéig manipulált, de paradox módon velejéig ártatlan polgár, aki világirodalmi rokonaival ellentétben még túlélő sem akar lenni. Csodával határos életbenmaradása is csak megtörténik vele, amerikai hadifogolyként éli át Drezda szőnyegbombázását, miként néhány évvel később azt a repülőszerencsétlenséget is, melynek traumájából felépülve megkezdi fantázia-utazásait az időben, valamint Tralfemador bolygó és a Föld között.
Vonnegut elfogulatlan író: egyedül a humanizmus elkötelezettje. Kifinomult öniróniával jeleníti meg a „dicsőséges” amerikai partraszállókat, akik a frontra, a hadifogolytáborba is magukkal viszik egy végletekig manipulált társadalom értékeit, egy képregény-romantikán és másodrangú science-fiction irodalmon nevelkedett generáció kultúráját. E ponton lépi túl az író a hagyományos háborús regény tematikai korlátait, s válik a könyve a jelenkori amerikai társadalom árnyaltan hiteles tablójává.
Választásom oka:
Modern klasszikussal kezdtük, modern klasszikussal zárunk. De míg a Fahrenheit 451-et még sosem vettem kézbe, ezt a csinos példányt egyszer már elkezdtem és félbehagytam. Nem emlékszem, miért. Tetszett a stílusa, a témája is érdekes, ráadásul viszonylag rövid műről van szó, szóval valószínűleg csak extra lusta voltam azokban a napokban. Szívesen megpróbálkoznék vele újra.
---
Remélem, találtál olyan regényeket a listán, amikről érdekelne a véleményem / amikről Te pozitív véleménnyel vagy, és szívesen dobsz rá egy szavazatot. Jövő héten találkozunk, addig is köszönöm a látogatást!
Bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése