9/40 | Nagy Tavaszi Olvasmánylista 2018

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Most már hivatalos: a 40 napos blogolás szombatjai a várólistáim összeállításával fognak telni. Ma például Niitaa tavaszi kihívásához szedtem össze az olvasnivalókat. A kihívás március 1-től május 31-ig tart, az itt szereplő 10 könyv az alaplistám, másik 10 pedig egy virtuális cserepolcra kerül (amint kitalálom, kik legyenek a cserebogarak), amiről maximum kettőt cserélhetek fel az alaplistán szereplő könyvekkel - és mivel tavasszal általában olyan bágyadt vagyok, mint egy egyetemista a gólyatábor harmadik napján, most főként a kikapcsolódás volt a célom a lista összeállításánál.

#1 Anne Brontë: Agnes Grey

Európa, Budapest, 1984.
204 oldal, fordította Gy. Horváth László.
Fülszöveg:

Agnes Grey egy észak-angliai lelkészcsaládban, egyszerű, de szerető környezetben nő fel, ahol a szellemi és lelki értékek mindig fontosabbak az anyagiaknál. A féltve dédelgetett legkisebb lány, hogy segítse a szüleit, nevelőnőnek szegődik gazdagabb családokhoz, hogy az otthon megtanult elvekre nevelje a rábízott gyerekeket. Miközben keserű leckéket kap „az oktatás művészetében”, érett, önálló személyiséggé csiszolódik, aki egyre inkább képessé válik arra, hogy a maga kezébe vegye sorsát…

Anne Brontë önéletrajzi ihletésű regényében feltárul a 19. század derekának Angliája, ahol a régi minták és korlátok még fennállnak ugyan, de az emberek már új eszmények felé fordulva siettetik a változás eljövetelét. A méltán híres mű szerzője erről a változó korról és egy bátor, hétköznapian küzdelmes sorsról mesél őszinte érzékenységgel.

Tavaly olvastam a Jane Eyre-t, idén már újraolvastam az Üvöltő szeleket, ezért úgy fair, ha végre sort kerítek a harmadik nővérre is. Lehet, hogy Anne nem a legtöbbet emlegetett Brontë lány, de megbízható youtuberektől egy csomó szépet és jót hallottam az írásairól, szóval miért ne?

#2 Edmundo Desnoes: Havannában egyedül

Európa, Budapest, 1973.
156 oldal, fordította Szekeres Zoltán.
Fülszöveg:

A 'Minden rendben' fiatal kubai szerzőjének új művében egy társadalmi változások sodrába került értelmiségi keresi helyét a világban, vagy inkább önmagát. Tétova önvizsgálatból, családjának, a hasonszőrű barátoknak, a kis látszatlázadásoknak apró emlékmozaikjaiból, a céltalan csatangolásból és suta szerelmi kalandokból egy meddő és válaszútra került élet képe áll össze.

Ebben a filmre kívánkozó, meg is filmesített, és csak látszólag trópusi történetben – amelyben több valóságos személy, még Hemingwaynek az Antillákon oly otthonos, de nekünk kissé szokatlan, szinte tiszteletlenül megfogalmazott alakja is felbukkan – Desnoes hősének függőben a sorsa, és vívódása közben kibontakozik a régi és új Kuba ellentmondásokkal átszőtt társadalma.

Már nem is emlékszem, honnan szereztem ezt a könyvet... talán véletlenszerűen rákerestem az online antikváriumon a kubai szerzőkre, és pont ez jött szembe? (Igen, gyakran szoktam spontán vásárolni egy bizonyos ország íróitól, ha belebotlok egy akcióba.) Mindenesetre ez a kisregény pont jó lesz Arwen 12 hónapos kihívásához is.

#3 Terry Gilliam: Gilliamesque

Trubadúr, Budapest, 2016.
304 oldal, fordította Baló András Márton.
Fülszöveg:

Terry ​Gilliam olyan színes és rendkívüli életet él, mint amilyenek a filmjei. Extráktól mentes gyerekkorát Minnesota jeges pusztaságain töltötte, aztán Hollywood forró talajára tévedt, és részese lett az 1960-70-es évek úttörő ellenkultúrájának is New Yorkban, Los Angelesben és Londonban. Az Időbanditák, a Brazil, a Münchausen báró kalandjai, A Halászkirály legendája, a 12 majom, valamint a Félelem és reszketés Las Vegasban rendezője – és nem mellesleg a Monty Python Repülő Cirkusza egyik alapítója – először mesél eddigi életéről és eleveníti fel az emlékeit. A Gilliamesque, amely tele van eddig ismeretlen rajzokkal, fényképekkel és kommentárokkal, pikáns szellemességgel és lenyűgöző éleslátással vegyíti a képeket a szavakkal.

Gilliam „pre-posztumusz önéletrajza” bámulatos mellékszereplőket vonultat fel – olyanokkal találkozhatunk, mint George Harrison, Robin Williams, Jeff Bridges, Robert De Niro, Brad Pitt, Uma Thurman, Johnny Depp, Heath Ledger és persze az összes többi Python tag –, de egy villanás erejéig felbukkan a kortárs kultúra néhány igen nagy hatású figurája, többek között Woody Allen, Frank Zappa, Gloria Steinem, Robert Crumb, Richard Nixon és Hunter S. Thompson. Gilliam találkozásai a nagyokkal és a kevésbé jókkal mérhetetlenül szórakoztatóak, viccesek, és sok mindenről árulkodnak. A könyv korlátokat nem ismerve nyújt betekintést egy páratlan alkotó elméjébe, miközben egyedülálló módon rajzolódik ki a 20. századik második felének popkultúrája...

A Penguin kiadócsoport decemberben közzé tett egy ingyenesen letölthető olvasói listát (katt ide), ami egyben egész éves projektet / ajánlót nyújt az újdonságra éhes könyvmolyoknak. Áprilisra például olyan könyvet ajánl, ami "segít felfedezni a benned rejlő kreativitást". Nos, rám a fantasztikus életrajzok hatnak a leginspirálóbban, ezért hamarosan beszerzem az egyik kedvenc rendezőm, Terry Gilliam önéletrajzát (most pont akciós).

#4 Caroline Knapp: Pia - Egy lovesztori

Európa, Budapest, 2015.
312 oldal, fordította Nagy Flóra.
Fülszöveg:
Minden ​mozdulat mélyebbre húz, úgyhogy egy idő után feladod, és átengeded magad a tehetetlenségi erőnek.

A művelt, gazdag családból származó, elegáns újságírónő – alkoholista. Memoárja hullámvasút: tűzijátékként elsülő bulik sorozatától, kemény, inspiráló munkával töltött évektől visz a kietlen, reménytelen, üres állapotig. Idegesítő, járulékos időrablókká válnak a teendők és az emberek, csak megnehezítik a következő pohár vagy üveg, vagy bárpult felé vezető utat. 

Az iszákosok nem feltétlenül tántorgó csikkszedők, kéregető szerencsétlenek. Szakmájukban kiválóan teljesítő felső középosztálybeliek is gyakran arra a sorsra jutnak, hogy piával muszáj elnyomniuk valami fájdalmat vagy hiányérzetet. Az önámítás története mindenkinek ismerős lehet; a tragikusan korán elhunyt Caroline Knapp őszinte helyzetértékelései azonban valószínűtlen éleslátással ragadják meg, hogy egyik pillanatban (majdnem) minden rendben, aztán a következőben – derült égből – óriási gáz lesz, amivel végső próbatétel megküzdeni.

A Pia egyedülálló önismereti kört jár be – segít elkerülni, hogy saját kárunkon szerezzük be a legrészletesebb tapasztalatokat.

Visszaugorva egy hónapot, a Penguin lista márciusi témája: "Olvass egy olyan nőről, akiről korábban sosem hallottál" - vagyis egy igazi nőnapi feladatot kaptunk. Caroline Knapp memoárját már a megjelenése napján beszereztem, de azóta sem kezdtem el. Épp ideje változtatni ezen.

#5-7 C. S. Lewis: Narnia Krónikái 2-4

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény
A ló és a kisgazdája
Caspian herceg
Harmat, Budapest, 2013, 2015, 2017.

A fantasy hullámom keretében ideje lesz folytatni a Narnia Krónikáit is, havi egy kötet bőven belefér.

#8 Jack London: Fehér Agyar

Kossuth, Budapest, 2016.
204 oldal, fordította Szász Imre.
Fülszöveg:

2016-ban száz éve, hogy itt hagyta a világot Jack London, az amerikai irodalom nagy alakja, műfajok egész sorának újító zsenije. Bármit írt, állathistóriát, kalóztörténetet, krimit, utópisztikus regényt, westernt, szociográfiát, csavargónaplót – az irodalom művésze volt.

Rendkívül mozgalmas, kalandokkal és szenvedésekkel teli, pazar és elpazarolt írói honoráriumokig jutó négy évtized volt az övé. Bebarangolta a Földet a csendes-óceáni szigetvilágtól az alaszkai jégmezőkig, a londoni nyomornegyedektől az aranyásók telepeiig. Íróként mindenütt kincsre talált. A Kossuth Kiadó 15 kötetben jelenteti meg az életmű legjavát, megtoldva a sorozatot Irving Stone káprázatos Jack London-életrajzával.

Az életműnek összefoglaló jelképe lehet Fehér Agyar, „aki” származását és sorsát tekintve félig farkas, félig kutya. A vadon szabadsága ütközik benne a szolgálat és a szolgaság ellentmondásos törvényeivel. Az 1906-os regény címszereplője hosszú utat jár be, mígnem az engedelmesség helyébe a szeretet léphet, egy emberi mivoltához méltó lénynek köszönhetően: „Weedon Scott vállalta a feladatot, hogy megváltja az emberiséget a Fehér Agyar ellen elkövetett bűneitől”.

Ez lesz a Penguin listám májusi adagja. Mivel a feladat egy olyan könyv elolvasása, ami "közelebb visz a természethez", rögtön Jack London állatos történeteire asszociáltam. Ha minden a terv szerint halad, a születésnapomra beszerzek néhány kötetet az életmű sorozatából - és száz százalék, hogy a Fehér Agyar is köztük lesz.

#9 William Shakespeare: A velencei kalmár

Európa, Budapest, 1982.
174 oldal, fordította Vas István.

Áprilisban ünnepeljük a jó öreg Billy születésnapját, ezért természetesen legalább egy művét el kell olvasnom a hónapban. A velencei kalmár újraolvasás lesz, hogy felfrissítsem az emlékeimet. Ugyanis - ha marad rá időm és energiám - a Shakespeare újra sorozat első kötetét is el akarom már olvasni, ami épp ezt a művet dolgozza fel.

#10 Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Európa, Budapest, 2012.
264 oldal, fordította Tandori Dezső.
Fülszöveg:

Egy ​ötvenes éveiben járó úrinő, Clarissa Dalloway, egy konzervatív politikus felesége London belvárosában sétálgat. Estélyt készül adni, amelyre meghívott jó néhány hírességet, köztük régi barátait, akikkel együtt töltötte vidéki birtokukon az ifjúkorát. – Egy fiatal hivatalnok, Septimus Warren Smith és felesége, Rezia is a belvárosban sétál, de ők sokkal fontosabb: terápiás céllal, Septimus ugyanis idegösszeomlást kapott a harctéren átélt borzalmaktól (nem sokkal az első világháború után vagyunk). – A belvárosban sétál, parkokban üldögélve eleveníti fel a régi időket, s rágódik házaséletének mostani válságán Peter Walsh, Clarissa régi hódolója, aki nemrég tért vissza Indiából. Az ő sorsuk – és még sokaké, ismerősöké, vadidegeneké – kapcsolódik össze ennek az érzésekből, érzékelésekből és emlékekből építkező regénynek sajátos világában, az ő egyéni, vissza-visszatérő s finoman változó dallammotívumuk olvad szinte zenei harmóniába, mire az utolsó mondat is elhangzik. A főtéma azonban Mrs. Dalloway – az ő alakja köré szerveződik a mű, ő az, aki mindenkinek másképp tűnik fel: hol régi reménytelen szerelemként, hol a konvenciók üresfejű rabjaként, hol felejthetetlen, noha sznob barátnőként, hol az életnek értelmet adó, sugárzó középpontként. Hangvilla ő, Clarissa, aki minden érintésre másképp rezeg, s a teljesség vágyva vágyott képzetét kelti az emberekben. Az írónőnek ez a műve ihlette Az órák című nagysikerű filmet.

A NK Bookclubban márciusban a női sorsokra fókuszálunk. A másik jelölt Émile Zola Nana c. regénye, amit hamvas kamaszként már olvastam egyszer, ezért egyelőre Virginia könyvét célzom meg. Úgyis régóta tervben van, hogy adok neki egy második esélyt Az évek után, ami anno igazi kínszenvedés volt (és azóta meg is szabadultam tőle). Aztán, ha marad időm, jöhet Zola is. 


Sajnálom, hogy tegnap kimaradt a bejegyzés, de még nem fejeztem be a kutatómunkát hozzá. Holnap pótlom a hiányt, addig is köszönöm, hogy ismét meglátogattál, szeretettel várlak IDE is, ODA is.

Bye.