motiváló gondolatok #20 | az eltűnt ősz nyomában pt. 2

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Ma szeptember második felére tekintünk vissza. A Pécsi Napok keretében rendezett koncertek ezekben a hetekben is bőven adtak okot a csatangolásra, de igyekeztem, hogy ne essek túlzásba...

Szeptember 15., csütörtök: ennek a videónak hála rátaláltam a Better than Food: Book Reviews-ra, ami azóta az abszolút kedvenc könyvértékelős youtube csatornám (no, no; nem booktube csatorna, mert Cliff ki nem állhatja ezt a kifejezést).

Szeptember 16., péntek: tegnap említettem ugye, hogy már első héten írtunk egy zh-t Lovely egyik tárgyából. Nos, nagyon féltem megnézni az eredményeket, mert ugyanazok a kifejtős feladatok voltak, mint a tavasz végi eredeti vizsgán, és most szinte szó szerint ugyanazt írtam, szóval arra számítottam, hogy ismét megbuktat, de most hármast adott. Nem tudom, miben különbözött ez a teljesítményem az előzőtől (avagy miért nem tudott átengedni már az első alkalommal), de már nem is számít, ezt a fejezetet is sikeresen lezártuk, punktum.

Szeptember 17., szombat: Anyuka nagybevásárlást rendezett, és kérés nélkül hozott nekem kávét. Ekkor ébredtem rá, hogy megjegyezte a kedvenc kávémárkámat. Mert Anyuka fantasztikus. Csíz.

Szeptember 18., vasárnap: még be se fejeztem a buborékos vállkendőmet, máris találtam új mintát. Ave Internet!

Szeptember 19., hétfő: a spanyol oktatónk megemlítette az Y Tu Mamá También c. filmet, amiről eszembe jutott Gael García Bernal, akiről eszembe jutott a Mozart in the Jungle, aminek most egy délután alatt végignéztem a második évadát, és megtanultam azt a spanyol káromkodást, ami miatt Latin-Amerikában halálos verekedések törnek ki - épp ezért inkább le se írom... ha kíváncsi vagy rá, nézd meg a sorozatot, jópofa cucc. Ráadásul ennek hála Malcolm McDowell végre újra sziporkázhat. (*fülsértő fangirl sikolyok*)

Szeptember 20., kedd: beiratkoztam az egyetem germanisztikai szakkönyvtárába is, és ezzel már négy könyvtárat fosztogathatok. Persze, hogy erről is Cliff tehet, miért is kell annyi ellenállhatatlan könyvcsemegét ajánlania, mint például Thomas Bernhard A menthetetlen c. regénye... amit azóta sem sikerült elolvasnom, de ami késik, nem múlik, vagy valami ilyesmi.

Szeptember 21., szerda: a spanyol oktatónk a filmek mellett könyvcímekkel is szeretett bombázni minket, ezen a napon például a Megkóstoltuk Magyarországot-ról kaptunk egy mini-ismertetőt, amit múlt héten végre ki is kölcsönöztem. Remek olvasmány lesz a holiday booktube-a-thonra.

Szeptember 22., csütörtök: közszemlére tették az októberi Helikon ZsebKönyvek borítóterveit, (JAJ DE ÉDES NYUSZIFÜL!!) Imádnivaló cucc, és rettentően addiktív.

   

Szeptember 23., péntek: elérkezett a hagyományos, ingyenes Junkie Jack Flash koncert ideje, amire idén Bókemberrel látogattam el.

(első sorban, mert miért ne)

Szeptember 24., szombat: újabb ingyen koncert, ezúttal Bonnieval, Sohnnal és Bonnie kedvenc Borijával. Ez a nő egyszerűen bámulatos. Először még gimnazistaként láttam élőben, karácsony vagy újév táján. Akkor sajnos halomra gyűltek a technikai gondok, többször is elszállt a hangosítás, ami annyira kiidegelte Borit, hogy rágyújtott a színpadon. Most viszont a banda teljesen kiélhette magát, és hatalmas műsort csaptak. Látszott rajtuk, hogy imádnak "kommunikálni" a közönséggel. Nem csoda, hogy Bonnie már-már példaképként tekint Borira. Feledhetetlen élmény volt.

Szeptember 25., vasárnap: Kyle ezen a napon egy Orson Welles filmet vett górcső alá, aminek eva mindig nagyon, nagyon, nagggyon örül. (Nem véletlenül hívják a laptopomat Sophia ROSEBUDnak. Rettenetes sznob vagyok, tudom.)

Szeptember 26., hétfő: elkaptam valami csúnya frászfenét, szóval kihagytam a spanyolt, és helyette végignéztem az Orange utolsó részeit. (Erről még érdemes lesz beszélgetni.)

Szeptember 27., kedd: az egyik kedves szaktársam, akit épp csak annyira ismerek, hogy bámulatos erejű Harcoslányként él a tudatomban, szintén felvette a spanyol nyelvi kurzust, és nem tudom, miért hozta magával a fénymásolatait ezen a kedden, de készségesen kölcsönadta, hogy a nap egyetlen előadása során lemásolhassam az előző napon átvett anyagrészt.

Yup, így igaz: Nem mindig figyelek az előadásokra, boo-hoo, förtelmes vagyok. Ha egyszer halálra untatnak, egyszerűen szertefoszlik a figyelmem. Sorry.

Szeptember 28., szerda: MEGJELENT A GILLIAMESQUE SWEET JESUS FUCKIN' CHRIST YEEEEEEEEEEEY!! Örök hála, Trubadúr!

Szeptember 29., csütörtök: beültem humángenetikára, ahol az oktató bá kijelentette, hogy ő nem fog emberekről beszélni, mert az unalmas, és végig a kutyák meg macskák génöröklődéséről szövegelt. Mert egy pszichológus hallgató számára elengedhetetlen tudás az ilyesmi. Of course. Mindenesetre remekül szórakoztunk a hátsó sorokban a droogjaimmal. Amikor például a kopasz kutyák kerültek szóba, Metállánynak azonnal felcsillantak a szemei. Hozzám fordult, és várakozva benyögte, hogy "Kopaszkutyaaaaaaa" - mire eva felkuncogott: "HARAPJ MEG!" A többiek meg csak értetlenül bámultak. Hihihi.

Szeptember 30., péntek: Anyuka palacsintát sütött. Ez egyrészt az ősz beálltát is jelzi, mert nyáron nem szeret órákig álldogálni a forró kályha mellett, másrészt ez a kedvenc tészta alapú kajám, szóval határtalan boldogságban lebegtem.

Hmmm. Magamhoz képest elég szépen haladok mostanában. Éljen a decemberi véghajrá, hehe.
Kösz, hogy ismét meglátogattál, szeretettel várlak a csevegőbe is.

Bye-bye, szép napot!