A mai napom fénypontja, hogy összegyűjtöttem néhány zenevideót, amik ilyen-olyan okok miatt belopták magukat a szívembe. Ez nem egy toplistához hasonló felsorolás, csak egy csipetnyi rész evából.
Fiona Apple: Every Single Night
rendező: Joseph Cahill
A dal hitelesen bemutatja, milyen érzés minden egyes kibaszott éjjel megküzdeni a saját elméd pusmogásával, a videó pedig szépen illeszkedik az irracionális, bensőséges hangulathoz. Szürreális utazás egy nyomasztó álomba - és mégis ott az a játékos mosoly a végén, aminél elbűvölőbbet ritkán lát az ember.
Bob Dylan: Duquesne Whistle
rendező: Nash Edgerton
Imádom, ahogy kifigurázzák a romantikus lelkek irreális elvárásait, és még jobban imádom, hogy bármi történik a pasival, eszébe se jut kiábrándulni, tovább kergeti a kis téveszméit az eszméletlenségig. A kedvenc részem az, amikor Dylan csapata csak úgy elhalad mellette, mintha mi sem történt volna. Zseniális.
John Lee Hooker: One Bourbon, One Scotch, One Beer
rendező: David Dobkin
A videónak tulajdonképpen nincs sok köze a dalhoz, de remekül megjeleníti azt az életérzést, ami nélkül ilyen dalok nem jönnének létre. Egy fotel élethistóriája... Egy nyakkendő, ami illik a zoknijaidhoz... A lazaság netovábbja.
Nadéah: At the Moment
rendező: na, ez az egymilliós kérdés...
Azon túl, hogy csodás színeket használnak fekete háttér előtt (ami általában nyerő esztétikai fogás), az énekesnő arcjátéka teszi igazán dinamikussá a videót. Vicces, gúnyos, összezavarodott, flegma, dühös (nem feltétlenül ebben a sorrendben) - ettől kapja meg a videó a kellő feszültséget, ami a történet elmeséléséhez kell.
Nirvana: In Bloom
rendező: Kevin Kerslake
Fun fact: ehhez a dalhoz két zenevideó készült. Az elsőben a banda Manhattanban ökörködik, továbbá van benne néhány fancy effect, és Krist a felvételek közben leborotválta a fejét egyfajta bűnbánó-akcióként egy balul elsült koncert után - vagyis az eredeti változatból hiányoznak azok a gunyoros elemek, amik olyan jól illenek a dalhoz. Ez viszont paródia a javából, ezért szeretjük annyira.
The Rolling Stones: Love is Strong
rendező: David Fincher (igen, jól látod)
Vannak emberek, akikből egyszerűen sugárzik a SZEX. Nos, párat összegyűjtöttek ehhez a videóhoz, és ahogy Keith mozog - megfizethetetlen. Önmagában megtestesíti a "cool" fogalmát. Kár, hogy ilyen keveset látunk belőle, de ennyi is elég a szaporább szívveréshez.
WellBad: A Little Pain
rendező: három nyelven kerestem rá, sehol sem találom, sorry.
Hófehér háttér, lágy dallam, egy nosztalgikusan vigyorgó pofa... aztán a videó 2/3-ánál bevillan. Ez a mosoly talán nem is olyan békés... és ettől kezdve csak egyre durvább lesz.
Amy Winehouse: Fuck Me Pumps
rendező: Marlene Rhein
Nagyon bírom, ahogy Amy lazán sétálgat az utcán és boldogan osztja a népet. Minek zavartassa magát a sértődött ribancoktól és kangörcsös kis pöcsöktől? Vidáman a pofájukba nyomja az egyetlen tükröt, amiben az ilyen emberek nem nézegetik magukat szívesen.
Tom Waits: Hell Broke Luce
rendező: Matt Mahurin
Ennek a videónak köszönhetően ismertem meg Tom Waits mestert. Hetekig naponta megnéztem youtube-on, és még hónapokig a Bad as Me album kísért haza az iskolából, ezért persze nagyon a szívemhez nőtt. A vérlázító szöveg mellé gyönyörű animáció társul (akár nyomasztónak is nevezhetjük), főleg a cápa-tengeralattjárók és a piros-fehér-kék színű hóesés nyert meg magának.
+ I Don't Wanna Grow Up
rendező: (az utánozhatatlan) Jim Jarmusch
Valljuk be, Tom Waits zenevideói mind nagyon betegek, de ez számomra mindent überel, nem hagyhattam ki a felsorolásból. A dalt bezony sokan feldolgozták már, köztük a Ramones, Holly Cole, de még Scarlett Johansson is, ezért talán ismerős, csak nem ilyen bizarr tálalásban.
Köszönöm a figyelmet.
Byebye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése