motiváló gondolatok #9 | szerencsés véletlenek

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Fortuna gyanúsan kegyes volt hozzám az elmúlt két hétben.

Március 29., kedd:

A szászvári nővéremnek két fia született az első házasságából. Amikor a gyerekek még pirinyó babák voltak, egy ideig nálunk laktak a kertes házban, de a nővérem második házassága óta egyre távolabb költöztek, végül a városból is kimenekültek, ezért ritkán látom a fiúkat. Ezen a kedden viszont sikerült beiktatni egy tízperces találkát, mielőtt a nővérem mostani férje hazavitte őket az apjuktól. Azzal a csodagyurmával középcicáztunk, amit húsvétra kaptak.

Később vissza kellett vinnem néhány könyvet a Tudásközpontba. Miközben arra vártam, hogy zöldre váltson a lámpa, a zebra túloldalán megláttam egy kedves szaktársat, akivel aztán az út közepén lepacsiztunk - mint akik átadják egymásnak a stafétabotot. Igazán filmbe illő pillanat volt, vegytiszta klisé, és nagyon jólesett.

Március 30., szerda:

Végre meg tudtam nézni a 2015-ös A kis herceget. Rettegtem, hogy el fogják rontani, de kellemesen csalódtam, aztán bőgtem egy sort, mert a katarzis már csak így működik.

Március 31., csütörtök:

Elblicceltem egy családi látogatást. Vagyis Apuka nem ébresztett fel, amikor átment a nagyanyámhoz.

Gyűlölöm azt a zsarnok picsát.

Április 1., péntek:

Elmentem egy természetgyógyász masszőrhöz, aki kijelentette, hogy többet kéne buliznom.

Aztán nekiálltam kijavítani egy kisregényt, amit még érettségi szünetben írtam, 20 nap alatt, és nagyon fos, de legalább leköti a figyelmemet.

Április 2., szombat:

Könyvtárazás után véletlenül összefutottam Szőlőfürttel a buszmegállóban. Már messziről mosolygott és integetett, ráadásul egy cigivel is megkínált.

Később pedig meglátogattuk a szászvári nővéremet. Van egy kétéves kislánya, aki korábban nagyon félt tőlem, most viszont leültünk rajzolgatni. Virágokat firkáltam egy papírra, amiket aztán Ő színezett ki, de mielőtt elkezdte, hosszan meredt a papírra, majd félénken megkérdezte, hogy ezt tényleg Neki rajzoltam-e, aztán még félénkebben elsuttogott egy köszönömöt, amitől hirtelen hatalmasat dobbant a szívem.

Április 3., vasárnap:

Készítettem egy blogot az írásaimnak (az oldalsávban prózai örömök címen található a link) - erre töltögetem majd fel a fos kisregényem részeit, meg a novelláimat is átköltöztettem, sőt...

Április 4., hétfő:

... rajzoltam. Hónapok óta, sőt talán több mint egy éve nem tudtam ennyi időt és energiát áldozni egyetlen rajzra. (Az eredményt szintén feltöltöttem a prózás blogra.)

Alkotni jó érzés, akkor is, ha szart se ér.

egy csodás pécsi graffiti
(a prózás blog háttere)

Április 5., kedd:

A tavaszi szünet után nagy reményekkel tértem vissza az egyetemre. Most aztán igyekezni fogok, bejárok az összes előadásra, néha még figyelni is fogok, mert nem érek rá hülyeségekre fecsérelni az időmet, mint pl. fos kisregényeket meg piti rajzocskákat gyártani, már így is brutális késésben vagyok, ami a jövőm felépítését illeti... na, ekkor jött Szőlőfürt, és megkérdezte, nem akarok-e végigülni Vele, a Párjával és néhány korsó sörrel egy ingyenes Junkie Jack Flash koncertet a botanikus kertben, merthogy a PécsiBölcsész tavaszi fesztivált rendez vagymiatököm. Nem vallom magam elkötelezett J.J.Flash rajongónak, de amióta gólyatáborban is felléptek, meg szeptemberben a Pécsi Napokon, néha meglesem őket.

ingyenkoncert a csóró falusiaknak
(anno 2015.)

ingyenkoncert a csóró egyetemistáknak egy teljesen random kedden
(copyright a Szenesé.)

Április 6., szerda:

Az esti iszogatás után Bonnie megengedte, hogy Nála aludjak.

Csak úgy mellesleg jelezném, hogy Ő az egyik legvagányabb nő a pszicho szakon. Délután még kávét is kaptam Tőle. Jó dolgom van, na.

Április 7., csütörtök:

Macskalánnyal a Papucsban. Nosztalgia és észrevétlen naplemente.

Április 8., péntek:

Kalandor felvonszolt az alagút feletti kilátóra. Mire végre elfogytak a lépcsők, majd' kiköptem a tüdőmet - önismeret: pipa -, de jó volt csendben bámulni az eső-áztatta tájat.

Néhány óra múlva pedig négyesben röhögcséltünk a Cooltour Café kertjében: Bonnie, Macskalány, Kalandor meg az eva, aki a kisboltból csempészte be a sört. (Szeretem a Cooltour hangulatát, de rühellem az árakat.)

Április 9., szombat:

Életünkben először összeültünk egy majd' két órás beszélgetés erejéig Undead unokaöcsémmel és Kolleginával. A Csinosba mentünk, mert olyan helyen akartam lenni Velük, ahol nem csak egy vékony ajtó választ el a családtagok kíváncsi fülecskéitől. Jó szokásomhoz híven kissé feszült voltam, mint mindig, ha új embereket ismerek meg, egyszer rá is gyújtottam, de remélem, legalább egy icipicit élvezték a társaságomat.

Aztán dohány-vásárlás után véletlenül összefutottam néhány szaktárssal, és leültünk Memi pasa fürdőjének romjaira sörözni. Később még benéztünk a Cooltourba is a többi szaktárs összejövetelére, de túl sok volt az ember és a zaj, ezért hazaiszkoltam, hogy meghallgassam az egyik kedvenc Bob Dylan dalomat.

"I'm ready to go anywhere,

I'm ready for to fade into my own parade"

Április 10., vasárnap:

Ma egyedül vagyok a kutyámmal, Waldoval, még Anyuka sincs itthon, szóval egy szál hálóköntösben nekiálltam pötyögni ezeket az élmény-beszámolókat, és váratlanul támadt egy szórakoztató ötletem: Készítek egy bejegyzést néhány kedvenc zenevideómról. Mindjárt. Jó lesz - mármint a zene.

Byebye.