motiváló gondolatok #8 | hopp! egy kis pipázás vacsorára

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

A kihívás folytatódik, és most kivételesen időben írok hozzá bejegyzést... fene se tudja, hova lett a halogatási kényszer. Talán jövő héten visszajön. De nem ígérhetek semmit.

Március 19., szombat:

Van ez a booktuber, akinek támadt egy ragyogó ötlete: mielőtt elkezd netezni, minden nap elolvas 100 oldalt. Megtetszett a kezdeményezés. A terv az, hogy HÉTVÉGENKÉNT igyekszem követni a példáját.

Március 20., vasárnap:

Apuka Németországban dolgozik, és általában csak az ünnepek idején tud hazajönni. Újév óta csak skype-on tudtunk beszélni, de most végre megjött (hajnali 3 körül), ráadásul még Toffifee-t is hozott magával, amiből ugyebár sosemelég.

Március 21., hétfő:

Itthon meghalt a net, ezért jó sokat tudtam olvasni egy nagyon groteszk és szürrealista észt regényből. Nem akadt olyan oldal, ahol ne vonogattam volna a szemöldökömet az elképedéstől/tanácstalanságtól/visszafojtott kacajok miatt. Nem ajánlom mindenkinek, de ha esetleg egy misztikus és akasztófa-humoros kalandra fáj a fogad, ne a kezelőorvosodat keresd fel, hanem halászd elő Andrus Kivirähk Ördöngös idők c. regényét a legközelebbi könyvtár legporosabb polcáról.

Március 22., kedd:

Khm (kucc-kucc). A most következő jelenet a helyszínek miatt legfeljebb pécsi lakosoknak mond valamit. Sorry. C'est la vie.

Bókemberrel vonulunk az Árkád felé a 130-assal. A busz motorja vészjósló hangokat kezd kiadni, erre a Főpályán bejelenti a sofőr, hogy most minden kedves utas legyen szíves leszállni, mert innentől egy másik busz visz tovább, ugyanazzal a jelzéssel. Tehát, a banyatankos, megszeppent hölgyikékből és kába egyetemistákból álló tömeg szitkozódva kivonul a rideg megállóba, majd a defektes csuklós busz segge mögé szegezi morcos tekintetét, ahova hirtelen begurul egy bámulatosan ép állapotú, bámulatosan tiszta és aranyos, de QRV@ KEVÉS FÉRŐHELYŰ buszocska, 130-as jelzéssel. Annyira brutális volt a két jármű közti kontraszt, hogy képtelen voltam visszafojtani egy kürtként zengő kacagást. Tüke Busz Zrt., I love you.

Március 23., szerda:

19 órától szaktársak zenéltek a Szenesben, aztán mindenféle kábító hatóanyagú szer került a szervezetembe, fogalmam sincs, hogyan - és emiatt elkezdtem csocsózni meg közös használatú könyveket lenyúlni meg új embereket megismerni meg úgy amblokk Szociális Életet élni. Ezek közül a kijelentések közül egyedül a csocsózás szokatlan elem, és hát ja. Megsemmisítő vereséget szenvedtem, de várható volt. Túl sok volt a felfedezésre váró (kölcsönzésre alkalmas) könyv a körülöttünk lévő picurka polcokon, elvonták a figyelmemet.

Március 24., csütörtök:

Kisírtam magamból az elmúlt hónapokban felgyülemlett salakot. Üdítő élmény volt, és remélhetőleg egy ideig nyugtom lesz, akárhány tükörrel (sz)állok szembe.

(#csakaszokásos)

Március 25., péntek:

Ezen a napon esett meg először, hogy hosszabbítás nélkül sikerült visszaszolgáltatnom egy regényt a könyvtárba. Fuck yeah.

Z, avagy
egy politikai gyilkosság anatómiája
Francia-algériai
bűnügyi dráma, 1969.

Március 26., szombat:

Teljesen véletlenül találtam egy teljesen jó filmet.

Úgy esett a nagy eset, hogy Kalandor (könyvdílerem) elkezdett beszélni egy görög író, Vaszilisz Vaszilikosz könyvéről (ha jól sejtem, erről), amit majd egyszer csak kölcsön fog adni valamikor. Rákerestem erre a fickóra, és kiderült, hogy egy politikai thrilleréből filmet is forgattak, Z címmel - ami amúgy a kedvenc betűm.

Több se kellett: kifeszítettem kalózhajóm vitorláit, és felkutattam a filmet online. Tetszett. Nem korosodott túl jól, de történetvezetés szempontjából elég érdekfeszítő ahhoz, hogy ne nézd percenként az órádat.

Ezek után persze nagyon várom ám, hogy kivégezzem az összes könyvtári regényt, ami nálam van, és belekezdhessek a V. V. könyvbe, ami majd egyszer csak valamikor az ölembe fog pottyanni. Egyébként sem olvastam még görög szerzőtől, ezt a hiányosságot nem tűrhetem sokáig. (Homérosz és társai nem számítanak, mert azt a viszonyt a kényszer szülte, nem a kíváncsiság.)

Március 27., vasárnap:

Kaptam pénzt húsvétra, amit halált megvető bátorsággal még aznap elköltöttem, vagyis kihasználtam az Alexandra és az Antikvárium ünnepi kedvezményeit. Őket szereztem be (első körben):

• Jack London: A beszélő kutya + Országúton/A mélység lakói
  Johnny az egyik kedvenc mesélőm. Izgalmas kalandokról ír, a karakterei érdekes gondolatokat táplálnak és a kutyákat is szeretem.
• Jacqueline Wilson: Szerelmes lányok + Lányok késésben
  J. W. a gyerekkorom egyik legfontosabb formálója, rögtön Michael Ende és Lucy Maud Montgomery között. Több mint 10 évbe telt, de végre megszereztem a teljes Lányok sorozatot. Fuck yeah, dude. Childhood rocks!
• Pierre La Mure: Moulin Rouge
  Létezik ember a világon, akit nem csigáz fel Henri de Toulouse-Lautrec élete? Ugye.

Március 28., hétfő:

Ma meglátogattak minket pécsi nővéremék. Undead unokaöcsém megtanított a kalózos-kockás játékra, aztán alkalomhoz illően megnéztük Pacsi unokaöcsémmel az Egyiptom hercegét, miközben elfogyasztottam a húsvétra kapott pászka maradékát. (Nyami-nyami.)

Amúgy arra is rájöttem, hogy a fene nagy lustaságomat legyűrve képes vagyok finoman variálni a blog kinézetén, vagyis mától fogva oda oldalra tekintve megtalálod az összes linket, ami evához vezet + láthatod, mit olvasok jelenleg + ott virít egy csodás idézet a Harold and Maud c. filmből, amit most azonnal meg akarsz nézni. Ha nem láttad, azért, ha mégis, akkor meg tudod, miért. Vagányság van, dude.

Ennyi.

Bye-bye.