zsákmány szemle | ünnepi Libri leárazások

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

A jómúltkorjában megszavaztattam instagramon (ITT), hogy milyen zsákmány szemle bejegyzés érdekli jobban az ottani követőimet, és a meghatározó többség a Libri leárazásokon beszerzett szépségeimre volt kíváncsi. Azóta ismét bűnbe estem, így kicsit gyarapodott az új könyveim száma, sőt! Erősen töröm a fejemet, bevállalhatok-e még egy utolsó csomagot újév előtt... de ez már a jövő zenéje. Egyelőre íme azoknak a finomságoknak a listája, amik már a polcomon sorakoznak.

#1 LIBRI 3+1 AKCIÓ

NAOMI ALDERMAN:

ENGEDETLENSÉG

XXI. Század, Budapest, 2018.
302 oldal, fordította Feig András.
Fülszöveg:

Ronit ​Krushka harminckét éves, New Yorkban él, és leszbikus létére főnökével, egy nős férfival folytat viszonyt. Apja halála után visszatér szülővárosába, Londonba. Ortodox zsidó családból származik, de nem gyakorolja a vallást, és rég elhidegült apjától is, aki befolyásos rabbi volt. Hazatérése nem mentes a konfliktusoktól: a hagyománytisztelő közösségben, ahol felnőtt, már Ronit puszta lénye is hajmeresztő provokáció.

De a sokkhatás kölcsönös. Ronit viszontlátja unokatestvérét, Dovidot, akiből rabbi lett, ráadásul Ronit régi szerelmét vette feleségül. Ronit nem tér magához: unokatestvére és régi szerelme is egész más, mint annak idején. Ronitot friss tapasztalatai arra kényszerítik, hogy mindent átértékeljen, amit az életről gondolt.

Naomi Alderman 1974-ben született Londonban. Rendszeresen ír a Guardianbe, a Bath-i egyetem oktatója. Az Engedetlenség az első regénye – az ebből készült amerikai filmet Magyarországon A rabbi meg a lánya címmel vetítették, két főszereplője Rachel Weisz és Rachel McAdams. A hatalom című disztópiájával 2016-ban robbant be a világ könyvpiacaira: több tucat nyelvre lefordították, díjak sokaságát söpörte be, regénye egyszeriben a feminista mozgalmak megkerülhetetlen hivatkozási pontjává vált.

Választásom oka:

Bevallom becsülettel, amikor először hallottam A hatalomról, eleresztettem egy cinikus szemforgatással társított sóhajt. Hiába foglalkoztat az egyenjogúság kérdése, félek, hogy néhány írót inkább a felkapottsága miatt foglalkoztat a téma, semhogy komolyabb érveket tudnának felhozni az álláspontjukkal kapcsolatban. Persze a remény hal meg utoljára, de ha már itt az Engedetlenség, inkább ezzel kezdem az ismerkedést az írónővel, hogy eldönthessem, mennyire ízlik a stílusa.

LYNNE BARRETT-LEE - MARINA CHAPMAN - VANESSA JAMES:

A LÁNY, AKINEK NEM VOLT NEVE

XXI. Század, Budapest, 2019.
336 oldal, fordította Kallai Nóra.
Fülszöveg:

Megdöbbentő ​történet az elveszett gyermekről, aki túljutott a megpróbáltatásokon akár a dzsungelben, akár az utcán nyomorogva, hogy aztán visszatérjen a korábbi életébe.

1954-ben egy távoli, dél-amerikai faluból elraboltak egy négyéves kislányt. Marina Chapmant az otthonából ragadták el, aztán sorsára hagyták a kolumbiai dzsungel mélyén. Csoda, hogy életben maradt. Két nappal később a rettegő és éhező kislány ráakadt egy csapat csuklyásmajomra, és ösztönösen utánozni kezdte a viselkedésüket. Ugyanazt ette, amit a majmok, ugyanúgy viselkedett, mint furcsa barátai.

Marina öt évig élt a majmok között, ezalatt állatias vonásokat vett fel: nem beszélt, levetkőzte gátlásait, nem tekintette embernek önmagát, és az emberi közösség szabályai helyett a majomcsalád normáit követte. De ez még csak a kezdet volt szenvedéseinek és kalandjainak sorában…

Marina Chapman jelenleg Angliában él férjével. Két felnőtt lánya van. Az élettörténetéből befolyó jövedelmet a gyermekmunka és az emberkereskedelem megfékezésére fordítja.

Választásom oka:

Részben azért választottam az óvodapedagógusi pályát, mert különösen érdekel az emberi faj szociális fejlődésének folyamata (talán azért, mert én magam annyira béna vagyok e téren... ki tudja?), és hogy ez hogyan kapcsolódik a kognitív képességekhez - és ezt legintenzívebben az óvodás / kisiskolás korú gyermekeken lehet megfigyelni, hiszen hihetetlenül rövid idő alatt rengeteget képesek fejlődni. Senkinek sem kívánom azt a sorsot, amit Marina Chapman élt át, de vitathatatlan, hogy a hozzá hasonló "vad gyermekek" izgalmas vizsgálati alanyokat jelentenek a témában. Bár sokan vitatják Chapman történetének hitelességét, egyszerűen képtelen voltam ellenállni a csábításnak.

CSABAI MÁRK:

ÍGY ÖLTEK ŐK

Álomgyár, Budapest, 2019.
160 oldal.
Fülszöveg:

Tudta, hogy sorozatgyilkosok nem csak az Egyesült Államokban élnek, és nem is torz, hollywoodi agyszülemények? Tisztában van azzal, hogy hazánk számtalan hírhedt halálosztót adott a világnak, akik közül többen is világhírnévre tettek szert? Nem túlzás azt állítani, hogy a sorozatgyilkosok most is köztünk járnak, lesben állnak, és várják a lehetőséget „mesterművük elkészítésére”.

Csabai Márk, a közkedvelt krimiíró, hosszas kutatómunka után ebben a lebilincselő albumban gyűjtötte össze Magyarország tíz leghírhedtebb tömeg- és sorozatgyilkosának történetét az 1900-as évektől egészen napjainkig, fényképekkel és korhű tudósításokkal. A könyv megmutatja, hogyan vélekedett a kor embere és az akkori sajtó a bádoghordóba zárt női holttestekről, vagy éppen a tiszazugi arzénes asszonyokról, a hurkos-, esetleg a martfűi rémről…

Mindez megtudható ebből a vérfagyasztóan izgalmas albumból!

Választásom oka:

Hogyne tudtam volna, hogy léteznek magyar sorozatgyilkosok? Kicsit lekezelően hangzik ez a fülszöveg, és nem is vagyok nagy Álomgyár rajongó, de most az egyszer szemet hunytam mindezek felett, hiszen mindenképpen támogatni akartam a kezdeményezést, melyből megismerhetjük Magyarország történelmének újabb sötét bugyrait. Nem, mintha nem lennénk hozzászokva a brutalitásokhoz, de a történelemórákon általában csak szenvedő alanyként tűnik fel kis hazánk. Ritka az, amikor cselekvőképes entitásokként jellemzik a hétköznapi magyar embert, még ha ilyen negatív értelemben is. Szóval, hogyne érdekelne ez a könyvecske?

SZLUKOVÁNYI KATALIN (szerk.):

MAGYAR MESÉK LÁZADÓ LÁNYOKNAK

Móra, Budapest, 2018.
118 oldal.
Fülszöveg:

Hősnőink némelyike Magyarországon született, más úgy költözött ide. Nagy részük magyar anyanyelvű volt, mások nem. Családi hátterük, hitük és mesterségük szerint is hatalmas változatosságot mutatnak. Éppolyan sokszínűek, mint mi, mai nők. Ami közös bennük, az az elszántság és a lelkiismeretes tettvágy, amely szeretettel és alkalmazkodással mindig eléri célját.

Szerzők: Kiss Judit Ágnes, Mesterházi Mónika, Miklya Luzsányi Mónika, Molnár Krisztina Rita, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina.

Illusztrátorok: Békés Rozi, Bódi Kati, Bölecz Lilla, Hitka Viktória, Kőszeghy Csilla, Makhult Gabriella, Molnár Jacqueline, Nagy Diána, Rofusz Kinga, Sásdi Laura, Schall Eszter, Szegedi Katalin.

Választásom oka:

Hasonlóan az Így öltek ők kötethez, ez a csinos könyvecske is megcsiklandozta pici szívem patrióta szegletét. Naná, hogy meg akarom ismerni a világtörténelem legvagányabb csajait, pláne, ha ráadásul magyarok is! Ráadásul lélegzetelállító illusztrációkat is kapunk a lenyűgöző életrajzok mellé. Kinek kell több?

#2 LIBRI BLACK FRIDAY

GABRIELLA ELD:

JÁTÉKOK UNATKOZÓ FELNŐTTEKNEK

(Legendák a Bagolyvárosból II.)

Főnix Nova, Hajdúböszörmény, 2019.
144 oldal.
Fülszöveg:

Cadie Gerwulfé az egyik legveszélyesebb adottság a világon. Ám addig, amíg viseli a kesztyűt, nincs mitől félni.

Amikor Herr Wulf megkéri Alaskát és Igort, hogy vigyázzanak egy napig különc unokagyerekére, a fiúk ijedtség nélkül mondanak igent. Elvégre mi baj lehet egy dacos tizenhat évessel?

Ám a dolgok gyorsan visszájukra fordulnak, amikor kiderül, hogy Cadie-nek esze ágában sincs együttműködni a két idegennel, akiknek a nyakába sózták.

Alaska és Igor számára megelevenedett rémálom kezdődik, halálból visszatért szeretteikkel, hús-vér tükörképekkel és démoni bestiákkal, amikor védencük lehúzza a kesztyűjét, és olajra lép. Csak egy dolgot tudnak biztosan: Cadie nem juthat ki az Impériumba, mert akkor mindennek vége.

De ezt megakadályozni egy megelevenedett rémálomban, ahol mindenki ellened játszik, nem a legkönnyebb feladat.

Választásom oka:

Ezzel a könyvvel egyszerűen minden stimmel. Imádom a Szárnyas fejvadászt idéző borítót, a neonfények hűvös harmóniáját, a cím rétegeltségét és a fülszövegben beígért őrületet. Nemrég szereztem be a sorozat első kötetét, és bár még nem jutott időm rá, hogy kiolvassam, amennyit belelapoztam, az meghozta a kedvemet ahhoz, hogy rögtön lecsapjak a második kötetre, ha már ilyen olcsón adták.

KIM LEINE:
KALAK

Scolar, Budapest, 2016.
272 oldal, fordította Soós Anita.
Fülszöveg:

Élet és irodalom különbözőségével mindenki tisztában van. Habár, természetesen, ismerünk regényes életeket, valamint életregényeket is.

Kim Leine műve nem a különbözőség jegyében fogant. Élete és szavai egységben állnak. Ha nem volna ennyire regényes – regényszerű –, amit ír, akár memoárnak is tekinthetnénk e művet. Családon belüli erőszak, promiszkuitás, alkoholizmus, drogfüggőség, elidegenedés – Leine minden rémálmot végigélt, hogy aztán papírra vethesse az ébredés tiszta mondatait. Minden szenvedéstörténet szükségszerűen túlmutat önmagán: az ég és a föld, Isten és ember kapcsolatát szimbolizálja. Teremtéstörténet. És mint ilyen: közös. Mindannyiunk ügye.

„Fent vagytok. Tudom, hogy odafent vagytok” – írja Leine. A feloldozás pedig már az olvasó dolga.

Választásom oka:

Nem tudom, mit mondhatnék. Alapvető igényem van arra, hogy minél több vallomás-szerű történetet ismerjek meg olyan emberektől, akik nálam többet szenvedtek az életben. Tudom, persze, hogy a szenvedés mértékét igazából nem lehet számokban kifejezni; senki sem állíthatja szembe jogosan a saját puttonyát másokéval, mindig csak a saját tapasztalatainkhoz tudjuk mérni az újabb élményeket. Ugyanakkor igazi katarzist akkor él át az olvasó, ha előtte együtt tudott kétségbeesni és küzdeni a történet főszereplőjével. Tudom azt is, hogy nem várhatok el minden írástól ilyen egetrengető élményt, de néha érdemes próbát tenni, hátha.

KIM LEINE:
A VÉGTELEN-FJORD PRÓFÉTÁI

(Grönland-trilógia 1.)

Scolar, Budapest, 2014.
560 oldal, fordította Soós Anita.
Fülszöveg:

1793-ban ​járunk. Morten Falck, az ambiciózus fiatalember ahelyett, hogy a civilizált Dániában maradna, és menyasszonyával egy nyugodt lelkészlakba költözne, elhagyja a lányt, és Grönlandra utazik missziós tevékenységet folytatni.

A szigeten a dán gyarmatosítók az őslakosokat gyötrik, miközben elemészti őket az unalom és a szélsőséges időjárás: télen a hónapokon át tartó sötétség, nyáron az éjszakai napsütés őrülete. A keresztény hitre tért grönlandiak lázonganak, vezetőjük Habakuk, a próféta és felesége, Maria Magdalene. Szabadságról, egyenlőségről és testvériségről álmodoznak a francia forradalomtól négyezer kilométerre. Falck azt az utasítást kapja feljebbvalóitól, hogy térítse jobb belátásra az eretnekeket – ha kell, erőszakkal. Eközben felbukkan egy rejtélyes asszony, aki a szomszéd telep baljós titkokkal övezett misszionáriusától érkezett, s a helyi nők ösztönösen gyűlölni kezdik.

Morten Falck dán és grönlandi asszonyok, vezetők, barátok, kötelességek között őrlődik, s emellett megpróbál önmaga és az egyház mércéinek is megfelelni. A lehetetlen vállalás hamar tragédiákba torkollik…

Leine felkavaróan szuggesztív, a legapróbb részletekig hiteles műve lenyűgöző szereplőgárdát mozgatva járja körül az én és a külvilág kapcsolatának kérdését, olyan helyszínt és időt választva, mely a végletekig élezi a problémát.

Választásom oka:

Talán már említettem, hogy katolikus keresztény nevelésben részesültem. Ezért az egyház történelme folyamatosan foglalkoztatott, képes voltam napokig agyalni egy-két vallási kérdésen, amit nem tudtam összeegyeztetni a lelkiismeretemmel. Ilyen volt például az az önellentmondásos szokás, hogy a keresztény egyház kegyetlenül üldözte a más vallású embereket, mintha elfelejtette volna, milyen igazságtalan volt, amikor mások üldözték a keresztényeket. Mintha csak hézagosan emlékezne rá, hogy a Megváltó - akinek elvileg minden szavát betűre pontosan követtek - elfogadásra és békére buzdította a népet lázadás és bosszú helyett. Ma már nem vallom magam elkötelezett hívőnek, de nem is tekintem személyes ellenségemnek az egyház intézményét. Inkább megérteni próbálom, minden jó és rossz tulajdonságával együtt.

#3 AMIVEL MÉG SZEMEZEK

Nos, mivel jelenleg a Grönland-trilógia második része is tagja a Libri 3+1 akciójának, nagyon erős késztetést érzek rá, hogy rendeljek egy utolsó nagy csomagot az akció vége előtt. Amennyiben tényleg ráveszem magam erre az őrültségre, az a csomag már csak januárban érkezik meg hozzám, és valószínűleg ez a négy könyv lesz benne:

ROBERT KERSHAW:

EGY UTCA ARNHEMBEN

Jaffa, Budapest, 2018.
404 oldal, fordította Dr. Molnár György.
Fülszöveg:

Robert ​Kershaw, az egyik legjobb és legismertebb brit hadtörténeti író ebben a könyvében visszatér első nagy sikere, Az arnhemi csata színhelyére, és egy teljesen más szemléletű és tartalmú könyvet tesz le az olvasók elé az 1944. szeptemberi arnhemi csatáról. Egyetlen utcát – valójában a városon átvezető főutat –, az Utrechtseweget választja, és annak történetét meséli el 1940-től a háború utáni évekig. Itt nem csupán az egyik oldalt ismerjük meg alaposan, hanem kiegyensúlyozott képet kapunk a németekről, a britekről, a lengyelekről és a háborút elszenvedő holland lakosságról. Mivel Kershaw saját ezredének, a brit Ejtőernyősezrednek az eredetmondájában Arnhem fontosabb, mint az összes többi győzelem, a szerző különös beleérzéssel taglalja, hogyan bántak el a győztes németek a pár napra felszabadított holland lakossággal, és ez utóbbiak hogyan szerettek bele máig tartóan kudarcot vallott felszabadítóikba, a brit ejtőernyősökbe.

Az utca jó megválasztásával Kershaw biztosítja, hogy plasztikusan látjuk magunk előtt az 1944. szeptemberi csata fő eseményeit és szereplőit a levéltári és helyszínbejárásos források, valamint az interjúk alapján. Mindezt roppant izgalmasan tálalva, egy olvasmánynak is, történetírásnak is remek könyvben, ugyanis az utánozhatatlan stílusban író Kershaw ebben a művében is az események résztvevőinek személyes és hiteles hangját szólaltatja meg.

KOSZTOLÁNYI ÁDÁM:

KESERŰ NEVETÉS

Jaffa, Budapest, 2018.
320 oldal.
Fülszöveg:

Kosztolányi Ádám neve mindenki számára ismerősen csenghet, hiszen apja révén jól ismert alakja a magyar művelődéstörténetnek – mégis alig tudunk róla valamit. A nagyközönség csak Kosztolányi Dezső fiaként ismeri, aki apja nyomdokaiba kívánt lépni, s aki örökösen mások anyagi támogatására szorult, nem pedig olyan íróként, aki – Kosztolányi egész életében rávetülő árnyéka ellenére – értékes életművet hozott létre.

A Keserű nevetés című kötet célja az, hogy rámutasson: Kosztolányi Ádám saját jogán is jelentős alkotó volt, aki közel öt évtizeden át vetette papírra cikkeit, gondolatait, illetve a Révai Kiadó munkatársaként több száz könyvről írt lektori jelentést. Az érdeklődő olvasó számára igazi kuriózum ez a kötet, hiszen a különböző hazai és itthon nehezen hozzáférhető, nyugat-európai emigráns folyóiratokban publikált írásai most jelennek meg először könyv alakban. A ma fellelhető teljes életművét tartalmazza ez a kötet: portréit, naplójegyzeteit, tanulmányait, cikkeit, kritikáit, lektori jelentéseit, mások cikkeihez fűzött hozzászólásait, versfordításait, valamint eddig hagyatékban maradt írásait.

Cikkeit, esszéit elsősorban filozófiai témában írta, a legtöbb Leibnizről szól. Érdeklődése korán a lélektan felé fordult; a psziché és a nyelv összefüggéseinek több tanulmányt szentelt. Kosztolányi Dezsőről és kortársairól (Babits Mihály, József Attila, Karinthy Gábor) jó memóriáról tanúskodó, tárgyilagos hangnemű, forrásértékű visszaemlékezéseket közölt. József Attiláról írt, korábban politikai okokból cenzúrázott visszaemlékezése – a hagyatékban őrzött kézirat szövege alapján – most jelenik meg először csonkítatlan formában.

A könyvben helyet kapott Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona egy mind ez idáig publikálatlan írása is, melyben saját, illetve Kosztolányi Dezső feljegyzéseit felhasználva gyűjtötte egybe a gyermek Kosztolányi Ádám „meglepőnek vagy fontosnak gondolt megnyilatkozásait.”

A Keserű nevetés egy olyan különleges kötet, mely nemcsak a Kosztolányi család kimagasló szellemi közösségébe nyújt bepillantást, és Kosztolányi Ádám írói kvalitását mutatja be, hanem egy korszak irodalomtörténeti fejezetét meséli újra.

KIM LEINE:

A SZELLEMIDÉZŐ ÉS A TISZTELETES

(Grönland-trilógia II.)

Scolar, Budapest, 2019.
544 oldal, fordította Soós Anita.
Fülszöveg:

Grönland, Godthåb-telep, 1724. Egede tiszteletes, a dán misszionárius magához veszi a grönlandi sámán fiát, hogy meggyógyítsa. A gyereket nem akarja az apjának visszaadni, miután elvégezte a rábízott feladatot. A fiúért a két férfi hosszú és kegyetlen harcba kezd.

Mindeközben a telepen járvány és éhínség pusztít, a zord időjárás és a szörnyű körülmények hatására az indulatok egyre inkább elszabadulnak: a fegyencekből és prostituáltakból álló telepeseket megállíthatatlanul tizedeli az erőszak és a rengeteg betegség. „Mit tesz velünk ez az átkozott ország? Megváltoztat minket.” – írja egyikük…

Kim Leine húsbavágó könyvet írt kolonializációról, kultúrák találkozásáról, hitről és vallásról, apák és fiúk viszonyáról, a hatalom természetéről, az emberi kapcsolatok feloldhatatlan ellentmondásairól. A regény bevezetés a lélek sötét útvesztőibe.

PETŐ ANDREA:

ELMONDANI AZ ELMONDHATATLANT

Jaffa, Budapest, 2018.
260 oldal.
Fülszöveg:

Magyarország ​II. világháborús történetét a politika- és hadtörténet alaposan feldolgozta már, létezett azonban a hadviselésnek egy olyan része is, amely sokáig láthatatlan és kibeszéletlen maradt. A civil lakosság elleni atrocitások, azon belül is elsősorban a nők ellen elkövetett tömeges nemi erőszak története politikai és személyes okokból is hosszú évtizedeken keresztül tabutémának számított.

Pető Andrea Elmondani az elmondhatatlant című kötete a módszertani és elméleti nehézségeket szem előtt tartva, alaposan és érzékenyen elemzi a kérdést, és a feminizmus fogalomrendszerét segítségül hívva elsősorban arra keresi a választ, hogy milyen események és elbeszélések formálták a nemi erőszakkal kapcsolatos kollektív emlékezetet, mi alakította ki a hallgatás és az elhallgatás spirálját, és végül hogyan vált a nők elleni erőszak története emlékezetpolitikai csatározások játékszerévé. A környező országokban történt hasonló esetek összehasonlító elemzésével azokat a tényezőket is igyekszik feltárni, amelyek egy háborúban tömeges nemi erőszak elkövetéséhez vezetnek. Az emlékezeti formák mellett részletesen szól a nemi erőszak láthatóvá tételéről, és ennek emlékezetpolitikai és jogi gyakorlatáról is. Végül a hozzáférhető szovjet forrásokat feldolgozva kísérletet tesz rá, hogy a másik oldal szempontjait is bemutassa.

PETŐ ANDREA (1964) történész, a Közép-Európa Egyetem (CEU) professzora, az MTA doktora. Kutatási területe a 20. századi társadalom és a társadalmi nemek története. Öt monográfiája, 31 szerkesztett kötete, számos tanulmánya jelent meg. Munkásságát Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, az MTA Bolyai Plakettjével és az Európai Akadémiák (ALLEA) Kulturális Értékteremtésért járó Madame de Staël-díjával ismerték el.

Most pedig Rajtad a sor! Mesélj kicsit: Te kihasználod az online könyvesboltok akcióit? Melyik a legcsábítóbb számodra? Na és mit javasolsz, melyik új zsákmányommal kezdjem az ismerkedést?

Legközelebb karácsony után tartok hasonló zsákmány szemlét, addig pedig néhány elmélkedősebb bejegyzéssel készülök még. Köszönöm a látogatást, csodás napot kívánok Neked!

Bye.

"All we ever want is more"... ez van.