Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Virág (@ A penchant for fantasy) idei első blogbejegyzésében egy könyves kérdéssort osztott meg velünk. Ez a no disclaimers book tag, melyben a brutális őszinteségen van a hangsúly. Mit ne mondjak, ismét alaposan meg kellett mozgatnom az agytekervényeimet egy-egy kérdés láttán -- de nem is vártam mást Virágtól. :) Az Ő válaszait, valamint a kérdéssor forrását ITT találod.
#1 Mely klisé / dolog idegesít legjobban egy könyvben?
Amellett, hogy egyetértek Virággal a kommunikáció hiányával kapcsolatos érzéseivel, ki szeretném emelni az egyik fő okot, ami miatt titkolózásra adják fejüket a szereplők, és amiből a legtöbb félreértés születik: a fölösleges mártíromság.
Az rendben van, hogy meg akarod védeni a szeretteidet, de ha ezt csak úgy éred el, hogy fájdalmat okozol nekik és magadra haragítod őket, az nagyon gáz. Ez a taktika egyedül a kreativitás és emberség csökevényességét bizonyítja, nem a lelked nemességét. Pláne, amikor úgyis tudja minden olvasó, hogy a végén fölösleges lesz a megjátszott gorombaság, mert úgyis kiderül, hogy igazából végig kis angyalka voltál... Végtelenül unom a hosszú fejezetekig tartó nyomorúságot, amit emiatt éreznek a szereplők. Köszönöm, nem kérek belőle.
#2 Melyik író túlértékelt / túlhype-olt a szemedben?
Két írónőt említenék, akiktől eleget olvastam ahhoz, hogy fel merjem sorolni őket.
Először is itt van Jojo Moyes, akitől egyedül azért olvastam el a Mielőtt megismertelek c. írását, mert hamvas kamaszként láttam A belső tenger, valamint a Szkafander és pillangó c. filmeket, és nem akartam elszalasztani a lehetőséget -- bármilyen pirinyó esély is volt rá --, hogy egy hasonló témákkal foglalkozó történet által újabb katartikus élményben legyen részem. Oh, milyen naiv voltam! Milyen jóhiszemű!
Nem elég, hogy baromi unalmas volt az egész, és a főszereplő csajt is rémesen figyelmetlennek alkotta meg, olvasás közben megtudtam, hogy az egészet egy valós esemény "inspirálta": egy anya és fia története. Az ő történetük egy kimondhatatlanul fájdalmas döntésről szól, amit rengeteg bajbajutott ember latolgat naponta, és mind társadalmilag, mind egyénileg fontos beszédtémát jelent. Ezt a történetet hígította fel Jojo Moyes egy mitugrász liba irritáló szövegelésévé. Ráadásul a mozgássérült férfi főszereplő természetesen dúsgazdag, hogy extravagáns randikra tudja vinni ama mitugrász libát. Semmilyen vonatkozásban sem tudtam beleélni magam a Mielőtt megismertelek szereplőinek dilemmájába, sőt kifejezetten sértőnek tartom, hogy morális tanmeseként akarták rám sózni.
Másodszor Diana Gabaldonról, az Outlander alkotójáról szeretnék pár szót szólni. Szerintem Gabaldonnak inkább az ötletei érdekesek, az írásstílusa és történetvezetése viszont botrányos.
Amennyit elolvastam az Outlander sorozatból, egyik regénynek sem volt szép íve. Mindent teletömött irreleváns mozzanatokkal, melyek 100 meg 100 oldalakat tesznek ki egyetlen könyvön belül, ráadásul összehasonlítva a tv sorozattal, a könyv-karakterek motivációi sokkal felszínesebbnek tűnnek -- épp emiatt a cselekményvezetési hiányosság miatt.
Kedvelem a nő kreativitását, a szenvedélyes elhivatottságát, de inkább nem olvasnék tőle mást.
#3 Mióta könyves blogot vezetsz, mely olvasmányaid lettek a legkevésbé kedvenceid?
... szóval, mit utáltam meg legjobban 2015. december 12-e óta a Mielőtt megismerteleken kívül? Amiket tényleg szenvedélyesen gyűlölök?
Ezek közül egyedül Charlaine Harris Inni és élni hagyni c. sorozatáról készült blogbejegyzés (ITT). De mindenképp ki szeretném emelni Karafiáth Orsolya Kicsi Lili című... izéjét. Regénynek nem mondanám, de attól is ódzkodom, hogy egyáltalán szórakoztatóirodalmi műnek nevezzem. Engedelmeddel bemásolom ide az eredeti molyos értékelésemet:
"Szereted azokat a jellegzetes figurákat, akiket rendszeresen megfigyelhetünk az ingyenesen fogható kereskedelmi TV csatornákon? Tudod, akiknek mindenről határozott véleményük van, csak épp egy cseppnyi eredeti gondolat sem szorult beléjük, minden lehetséges témáról megállíthatatlanul hangoztatják a jól ismert közhelyeket, és folyton a másik szavába vágnak, szájbarágós stílussal süketelnek, hisztérikusan, szünet nélkül, mintha a levegővétel kiment volna a divatból, a lélektani ismereteik pedig kimerülnek egy-két múltszázadi aranyköpésben. Nos, ha a válaszod „igen”, akkor egyrészt: Kérlek, ne szólj hozzám, másrészt: Ezt a könyvet Neked találták ki.
K.Orsi le se tagadhatná, hogy újságírónőként ügyködik, hiszen a cselekmény a napilapokban közkedvelt, zengzetes címszavakból épül fel: CSONKA CSALÁD! PUBERTÁS! SZERELEM! ALKOHOL! SZÍNHÁZ! PEDOFÍLIA! HÁZASSÁGTÖRÉS! ERŐSZAK! ABORTUSZ! RÁK! DROGOK! PÉNZ/HIÁNY! LESZBIKUSOK! ORGAZMUS! – Jellemfejlődés? Vagy csupán annyi, hogy átfogó jellemrajzot kapjunk legalább a főbb szereplőkről? Ugyan, minek az? Elég nekünk a jól fogyasztható két dimenzió: 1. Dögös test. 2. Kiállhatatlan modor – mert egy díva mégsem adhatja alább az elviselhetetlennél, más már nem fér bele a sztereotípiába.
K.Orsi annyira „performer” szeretne lenni, hogy a regénye karaktereinek is folyamatosan hamis képet kell nyújtaniuk magukról. Emiatt az egész történet egy Kétdimenziós-Karikatúra-Kabaréba csap át – amin sajnos még csak jót mulatni sem tudok, mert K.Orsi komoly problémákkal sújtja ezeket a hiteltelen szereplőket, és ezzel eléri, hogy azok a bizonyos hatásvadász-címszavas problémák is hiteltelenné váljanak. Pedig a regényben „feszegetett” témákkal fontos lenne foglalkozni. Fontos lenne, hogy megkapják a kellő figyelmet és tiszteletet. Fontos lenne, hogy ne csak pocsék regények fő témájaként jelenjenek meg a hétköznapi beszélgetésekben.
Egyetlen egy pozitívumot mégis felfedeztem ebben a szórakoztató irodalmi bélsárban: A hatalmas sorközök miatt nagyon gyorsan a végére ér az ember (már ha bírja idegekkel)."
#4 Egy borzasztó befejezés, ami elrontott egy addig élvezhető könyvet.
C. S. Lewis: A végső ütközet, avagy a Narnia Krónikái utolsó csattanója... khm, hogy fejezzem ki magam szépen? Legjobb, ha bemásolom a véleményemet, amit Lilla molytársunk karcával kapcsolatban fogalmaztam meg:
"Idén olvastam végig a sorozatot, és ebből a kötetből alig maradt meg valami a legvégén kívül, amikor történik egy esemény, ami miatt sokan nagyon haragudnak C. S. Lewisra, mert mai szemmel nézve nem jó üzenetet közvetít a gyermekek számára... Elrontani nem fogja az előző kötetek élményét, de őszintén szólva, számomra nem nyújtott maradandó élményt.
Az egész könyvön érződik, hogy az író egy hatalmas lezárásnak szánta, de semmivel sem tartom jobb lezárásnak, mint Az ezüsttrónt. :)"
#5 Melyik karakterre mondanád azt, hogy bár ne ölte volna meg a szerző?
Egy karakter meghal a Bizenghast c. képregény sorozatban, akit nem fogok megnevezni, hátha elolvasnád... bár nem nagy élmény. Szerintem az írónő végig förtelmesen használta ezt a bizonyos karaktert, a motivációi és cselekedetei néha minden ok nélkül teljesen a feje tetejére állnak, pedig eredetileg nagyon kedvelhető szereplő volt. A halála is jogtalannak tűnt nekem. Jobbat érdemelt volna.
#6 Mik a számodra bosszantó könyves (publikálással, terjesztéssel kapcsolatos) dolgok?
Nem bírom elviselni a stock photo jellegű borítóknak, amik mögött semmi tartalom nincs, és alig-alig kötődik a történethez, és igazából bármilyen más történetre is rányomhatták volna.
#7 Melyek azok a könyvek, amiket jó lenne, ha többen ismernének?
JAMES BALDWIN: HA A BEALE UTCA BESZÉLNI TUDNA
Korábban Ha a néger utca beszélni tudna címen jelent meg magyarul, és mind az írásstílust, mind a történetvezetés olyan viszcerális élményt nyújtott, amivel talán minden évben egyszer találkozom olvasmányaim során -- ha szerencsém van.
Magvető, Budapest, 2018.
200 oldal, fordította Mesterházi Mónika.
Fülszöveg:
Fonny, a szobrászfiú, és szerelme, a tizenkilenc éves Tish Harlem egyik feketék lakta utcájában tervezi a közös jövőt. Amikor a fiút egy Puerto Rico-i asszony megerőszakolásának vádjával börtönbe zárják, a lány és családja mindent megtesz, hogy összegyűjtsék az óvadékra és az ügyvédre valót. James Baldwin kultikus kisregényében az első gyermekét váró Tish szenvedélyes monológjából ismerjük meg az igazságért folytatott küzdelmet. Ám bármilyen kilátástalannak tűnjön is a helyzet, a lány sosem felejti el, hogy van, amit még egy végletekig igazságtalan társadalom sem képes elvenni az embertől: a remény és a szerelem.
SIOBHAN DOWD: A LONDONI ÓRIÁSKERÉK REJTÉLYE
Igazából az írónő összes művét említhetném -- úgyis olyan kevés jutott nekünk --, de szerintem ez az a regénye, amit a legtöbben élveznének, ízléstől, kortól és nemtől függetlenül.
Pongrác, Budapest, 2010.
280 oldal, fordította Szabados Tamás.
Fülszöveg:
Május 24. 11:32
Ted és Kat figyeli, amint unokatestvérük, Salim felszáll a londoni óriáskerékre. A fülke felemelkedik.
Május 24. 12:02
A fülke földet ér és kinyílik az ajtó. Kiszállnak az emberek, de hol van Salim?
Mikor Glória néni fia, Salim titokzatos körülmények között eltűnik a londoni óriáskerék zárt fülkéjéből, mindenki kétségbeesik.
Öngyulladás áldozata lett? (Ted elmélete.)
Elrabolták? (Glória néni elmélete.)
Él egyáltalán? (A család kimondatlan félelme.)
Még a rendőrség is tanácstalan. Ted, akinek agya más operációs rendszer szerint működik, mint a többi emberé és nővére, Kat testvéri torzsalkodásukat félretéve társak lesznek a nyomozásban. Kétségbeesett erőfeszítéssel követik a nyomokat szerte Londonban, hogy megtalálják az unokatestvérüket, miközben az idő egyre fogy…
#8 Mit gondolsz a cenzúráról, könyvbetiltásról?
Ez a kérdés többek között a Mein Kampf és hozzá hasonló, alapvetően emberellenes értékeket közvetítő könyvek miatt necces és izgalmas. Tagadhatatlan, hogy a könyvek, amiket befogadunk, gyakran erőteljes identitásformáló hatással vannak ránk. Semmit sem tehetünk ellene. Ezért jellemző bizonyos korokban, kultúrákban a cenzúra, könyvtiltás és -égetés. Értelmes emberekként tudjuk és elfogadjuk, hogy mindenkinek megvan a joga véleményt alkotni mindenről, de hogy ezt milyen módon közli, hogy a közléseinek milyen hatása lesz az egész társadalomra, az már egészen más kérdés. Mindezeket figyelembe véve is úgy gondolom, nem a könyveket kell betiltani, hanem az egyes egyéneket kell megtanítani az információk megfontolt kezelésére: elemzésére, mérlegelésére stb.
#9 Kit jelölsz meg?
Márk (@ Just an Otherside), lenne kedved hozzá? :)
Bye.
Utóirat: a Ha a Beale utca beszélni tudna
2018 óta filmformátumban is elérhető...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése