hazai spookathon 2018 | összegzés

Szervusz, kedves Blog-Vándor!


Virág ÖSSZEGZÉSE meghozta a kedvemet, hogy visszatekintsek, a II. hazai spookathon mely feladatait sikerült teljesítenem a maraton alatt. Ehhez előzetesben íme egy gyors emlékeztető az eredeti várólistámról:

1. egy könyv paranormális teremtményekkel | Darren Shan: Kojaszan
2. egy könyv egy előre megadott polcról | Ira Levin: Rosemary gyereket vár
3. egy kísértettörténet | Henry James: A csavar fordul egyet
4. egy ijesztő borítójú könyv | John Ajvide Lindqvist: Hívj be!
5. könyv és filmadaptáció | Stephen King: Bilincsben

Ebből az ötből a Kojaszan c. ifjúsági regényt, valamint Ira Levin klasszikusát tudtam kiolvasni, továbbá elkezdtem a kötelező Stephen King könyvet is, de sajnos kifutottam az időből, ezért a Bilincsbent nem számítom bele a teljesítésbe. A Henry James és a J. A. Lindqvist könyv végképp nem fért bele a maratonba, helyettük viszont olvastam néhány döfi képregényt, amik jól illettek pár feladathoz -- rögtön elárulom, melyekhez.

EMILY CARROLL:

THROUGH THE WOODS

(1. feladathoz)

Emily Carroll képregénye (a be- és levezetőt is számítva) összesen hét történetet tartalmaz. Szerencsére nem ez a mágikus szám az egyetlen meseelem, ami ismerős lehet az olvasónak. Carroll erdeje hemzseg a szörnyektől, szellemektől, ragadozóktól és áldozatoktól, akik a legkülönfélébb módon találkoznak egymással ebben a gótikusan vonzó, eredeti mesekönyvben. Még idén össze szeretnék hozni egy külön bejegyzést ennek a kis kincsesládának, és nagyon remélem, hogy megtalálja a közönségét a magyar olvasók között is.

IRA LEVIN:

ROSEMARY GYEREKET VÁR

más néven: Rosemary gyermeke

(2. feladathoz)

A Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetéhez hasonlóan ez a mű is erősen arra apellál, hogy az olvasó nem ismeri a történetet, és ezáltal bizonytalan a cselekmény végkifejletében. Ezt a rejtélyességet számomra -- jobb kifejezés híján -- elrontotta a tény, hogy immár egy széles körben ismert klasszikusról beszélünk, ami mélyen beleivódott a horror- és filmszeretők köztudatába. Ugyanakkor cseppet sem unatkoztam olvasás közben, mert mélyen megérintett és fel is zaklatott a főszereplőnk, Rosemary kiszolgáltatottsága, hogy minden oldallal egyre kilátástalanabb helyzetben találja magát, és hogy pont azok keverik bajba, akiknek vigyázni kellett volna rá. Rosemary maga megcáfolhatatlanul "az áldozat" mintapéldája. Érdekes volna megvizsgálni, milyen olvasata van ennek a szerepnek a mai kritikus gondolkodók körében, de erre már tényleg saját esszét kell majd szánnunk.

DARREN SHAN:

KOJASZAN

(3. feladathoz)

Ez a 2006-os kis csoda mind hangulatában, mind tanulságában simán megállná a helyét egy LAIKA animációs filmként. (Egyetlen jelenet zökkentett csak ki a hangulatból: a japán anyuka kenyert csomagolt a gyerekeinek uzsonnára... Ez egy csomó felesleges kérdést hozott magával, pl. Melyik évszázadban vagyunk? Egyáltalán mennyire ismeri Darren Shan Japánt? stb.) A szülők sajnos gyalázatosan kidolgozatlanok, Kojaszan személyében viszont ritka jó nézőpont karaktert kapnak az ifjú olvasók: egy kislányt, aki nem eleve hősies és merész, hanem megtanulja, hogyan ugorhat túl saját árnyékán. Nem a fizikai erejére hagyatkozik, hanem a leleményességére. Megérti, hogy minden problémát több nézőpontból lehet vizsgálni, és ezáltal képes lesz szembenézni a legnagyobb félelmével is. Ismét egy sokrétű és izgalmas tündérmesével állunk szemben. Minden korosztálynak csak ajánlani tudom! (De most komolyan... kenyér?)

YAGI NORIHIRO:
CLAYMORE 6.
THE ENDLESS GRAVESTONES
(4. feladathoz)

Felfoghatatlan számomra, miért halogattam eddig a Claymore sorozat megkezdését. Minden mozzanatát imádom: a horrort, a kétségbeesést, a bajtársiasságot, az etikai kérdésekből fakadó őrületes nyomást, ami napi szinten kínozza, ill. torzítja a főszereplők pszichéjét... és a grafika se kutya! Azért a 6. kötetet hoztam, mert a maraton alatt kivégzett 7 kötet közül talán ennek a legijesztőbb a borítója, de embere válogatja -- mindenesetre ez illusztrálja legjobban magát a cselekményt: női harcosok elit csapatja küzd rémisztő bestiákkal. Mindenképp érdemes ránézni a többi kötetre is, és remélem, kedvet kapsz a mélyebb elmerüléshez is.

JAMES O'BARR:

THE CROW

(5. feladathoz)

Két tavalyi halloweenos bejegyzésben (ITT és OTT) már jeleztem, mennyire rajongok a megfilmesített változatért. Hát, nem bántam meg, hogy végre időt szántam az eredeti műre is, bár szerintem jó pár jelenet és a legtöbb karakter sokkal jobban működött a vásznon, mint papíron, és ettől maga a cselekmény is gördülékenyebb lett az adaptációban. Biztosan nem fogom ugyanolyan rendszerességgel elővenni ezt a képregényt, mint A hollót, de egyszer ez is jólesett.

Köszönöm a figyelmedet, szeretettel várlak IDE meg ODA is.

Bye.