Szervusz, kedves Blog-Vándor!
A hosszú hétvégén természetesen magyar alkotók műveiről érkeznek majd bejegyzések, ezt felvezetendő ma egy magyarokra koncentráló kihívást teljesítettem. A Prológus blog csapata által létrehozott, tavaly nagy sikert aratott book tagről van szó. A készítők kitöltését ITT találod, én meg -- a felhívásuknak eleget téve -- szépen elloptam, vagyis önmagamat hívtam ki rá.
Lássuk, miből él eva, ha hazai koszthoz nyúl...
#1 Piros-Fehér-Zöld: Egy könyv, amelyről a világ minden szegletében tudják, hogy magyar.
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek. Azért is került fel a márciusi "1001 könyv listás" várólistámra, mert lerohad a pofám szégyenemben, hogy a világ olvasói közösségének méretes részével ellentétben én még nem olvastam el. Pedig bírom Márait, anno német OKTV-n is róla beszélgettem a bizottsággal. Meg is hozta a harmadik helyezést.
#2 Tejföl: Egy könyv, amiből valami hiányzott.
Totth Benedek: Az utolsó utáni háború. Talán én vagyok kőszívű, de lehetett volna durvább is, ha már a minél megrázóbb élményekre fektette a hangsúlyt.
#3 Babgulyás: Könyv, amelyet oly sokáig emlegettünk.
Ha emlékeim nem csalnak, magyar könyvek közül J. Goldenlane Napnak fénye ciklusát hoztam fel legtöbbször a blogon. 2016-ban írtam egy bejegyzést az első kötetről (ITT), idén pedig a teljes sorozat bekerült a fantasy hullám várólistámra (ITT), szóval párszor a jövőben is emlegetni fogom.
#4 Töltött káposzta: Egy könyv, amelynek a borítója tetszett meg igazán.
Ez kétséget kizáróan Sepsi László Pinkyje. Őrület ez az ocsmány rózsaszín borító, azonnal elkapja és erőszakosan magán tartja a figyelmemet, ezért minden elismerésem. A belseje viszont... mondjuk úgy: kevésbé maradt meg az emlékezetemben. Voltak benne érdekes, egyenesen viszcerális hatású jelenetek, de a központi dilemma egyáltalán nem hatott meg. Ízlések és pofonok, én a vodka-narancsnál maradok.
#5 Rubik-kocka: Sokszínű, de mégsem könnyed olvasmány.
Mészöly Ágnes: Darwin-játszma. Ez a regény adta vissza a hitemet a kortárs magyar ifjúsági irodalommal kapcsolatban. Egyetlen egy karakteren kívül, akit szerintem felesleges volt belevinni a sztoriba ilyen formában, mindent imádtam a történetben. A külső-belső hatalomjátszmát, a szereplők hiteles életszagát, a tetteik következményeit, magát a szerkezetet és azt, hogy a mesélő tinilány a történet végéig -- jobb szó híján -- lányos gondolatokkal is foglalkozott. Ettől sokkal valószerűbb lett az elbeszélése.
#6 Tokaji aszú: Egy könyv, amelyet legszívesebben elfelejtenél.
Szívesen visszakapnám azt az időt, amit Kemese Fanni A napszemű Pippa Kenn & A viharszívű Mya Mavis c. regényeivel töltöttem. Ezt a két könyvet tipikusan a nem-győzöl-le-vazzeg érzés miatt olvastam ki. Dühítettek, és minél dühösebb lettem, annál akaratosabban be akartam fejezni őket. Furcsa pszichológiai hajtóerők lakoznak emögött az érzés mögött, magam sem értem, mire volt jó ez az önkínzás, de elmondhatom, hogy jogosan haragszom a könyvekre, mert minden betűjüket lenyeltem, akármilyen keserű volt a pirula.
#7 Négyes metró: Egy könyv, amelyet már időtlen idők óta vársz, de még mindig nincs kész.
Kedves Békefi Dorka!
KÖNYÖRGÖK, írj már egy új valamit, bármit, csak hadd vehessem kézbe, PLEASE!
Illetve LianneHide álnév alatt futó molytársunk Nem csak kitaláltalak c. wattpados történetét is szívesen olvasnám tovább, akár nyomtatott formában is.
Köszönöm, hogy ismét meglátogattál, szeretettel várlak IDE meg ODA is.
Bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése