14/40 | BHM: kis kitérő Afrikába

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Annyiban egyetértek Morgan Freemannel, hogy többet is érdemes foglalkozni a feketék történelmével egyetlen hónapnál, ezért kerestem néhány Afrikával foglalkozó olvasós kihívást. Elsőként itt van Papucskosbor kihívása, amit Joy Adamson 6 művével tudsz teljesíteni 2022. március 18-ig. Aztán fut két kevésbé specifikus kihívás is: a Lothiriel által létrehozott Afrika irodalma, ami 2020. december 31-ig tart, valamint a 2019. január 10-én véget érő Afrika arcai, Bori_L vezetésével. Ezekhez 10-10 olyan könyvet kell elolvasni, melynek írója afrikai származású, és az élete jelentős részét hazájában töltötte. Egyiptomtól Marokkón át a Dél-Afrikai Köztársaságig minden játszik, szóval igyekeztem minél több térségből találni egy regényt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Ebben a várólistában azt az 5 jelöltemet osztom meg Veled, ami a legjobban felcsigázott.

CHINUA ACHEBE: A NÉP FIA

Magvető, Budapest, 1974.

210 oldal, fordította Karig Sára.

Fülszöveg:

Szín: egy nemrég önállósult, fiatal nyugatafrikai állam. A történet elbeszélője és hőse: Odili Samalu, ennek az államnak egyik városában szerény és ifjú középiskolai tanár. De váratlanul mintha rámosolyogna a szerencse. A városba látogat volt tanára, az azóta hatalmas és népszerű vezető emberré lett Nanga oktatásügyi miniszter. Közvetlenül, barátságosan üdvözli régi tanítványát, és vendégül hívja házába. Odili büszke és boldog, amíg… amíg meg nem ismeri „a tiszteletre méltó minisztert” közelről.

Itt kezdődik Achebe, a kiváló nigériai író lendületes, szókimondó, eseményekben és humorban bővelkedő szatírája, amely azonban nemegyszer a tragikumig emelkedik, máskor a szerelem lírája ékesíti, és mindig áthatja egy számunkra ismeretlen világ különös légkörének varázsa.

Chinua Achebe Nigériában született, ibó származású, angol nyelven alkotó író, költő és tanító volt. Két regényéhez volt már szerencsém, amiben Afrika berendezkedésének radikális változását, az afrikai közhangulat bizonytalanságát mesélte el. Jelenleg ez az egyetlen magyarra fordított könyve, amit még nem olvastam el, és igyekszem minél hamarabb nullára csökkenteni ezt a számot.

CHIMAMANDA NGOZI ADICHIE: AZ ARANYLÓ FÉL NAPKORONG

SawaSawa, 2013.

516 oldal, fordította Kiss Árpád.

Fülszöveg:

A ​történet az 1961-től független Nigéria boldognak ígérkező évtizedében játszódik. Az ikerpár lányok, Olanna és Kainene úgy különböznek egymástól, mint tűz és víz; mintha igaz volna a néphagyomány tabuja az ikrekre az igbo (ibó) népnél. Olanna gyönyörű, érzékeny, Kainene csúnyácska, racionális. Olanna szerelme a matematikus, a forradalmár Odenigbo. Kainene partnere a brit Richard, a volt gyarmatosítók kifinomult leszármazottja, akit a 8-9. századi igbo-ukwu bronzkultúra műremekei vonzanak Afrikába. Ugwu, a háziszolga „bozótországból” jött, s a történetet helyenként az ő szemén keresztül láttatja a szerző, amely izgalmas, szellemes lehetőségeket kínál.

Ugwu Odenigbót tekinti Urának, mesterének, tőle tanulja a „szép új világot”. A független nyugat-afrikai állam felszabadult a múlttól, a hatvanas évek szabadságában pezseg. Önbizalom, lelkesedés, „világmegváltó” öncélú viták, szabadszerelem. A kivonult gyarmatosítók pénzes állásaiba pottyant új elit tobzódik. De a háttérben gazdasági és politikai érdekek, a múlt öröksége feszülnek egymásnak, izzik az előítélet, a gyűlölet. Polgárháborúba sodródik az ország, az igbók tartománya Biafra néven kiválik Nigériából. A hidegháború idején a világhatalmak összefognak a „szakadár” Biafra ellen.

Adichie a majd három évig tartó polgárháború hétköznapjait eleveníti fel, olykor megrendítő tisztasággal és egyszerűséggel. A két pár megpróbáltatásai, kitartásuk egymás mellett, Ugwu mesterien megragadott fejlődése és a meglepő befejezés igazi jutalom az olvasónak.

Chimamanda Ngozi Adichie szintén nigériai származású írón. Tizenkilenc évesen költözött az Államokba, de máig visszajár hazájába kreatív írást tanítani. Ezért a regényéért elnyerte a Baileys Women's Prize for Fiction díjat, de nem a könyv legérdekesebb fun fact-je: a SawaSawa kiadó ugyanis kifejezetten azért jött létre, hogy elhozza az afrikai irodalmat a magyar olvasóközösségnek. Pusztán ezért is muszáj lesz megkaparintanom ezt a könyvet.

TAHAR BEN JELLOUN: ANYÁMRÓL

Jószöveg Műhely, Budapest, 2009.

224 oldal, fordította Hajós Katalin.

Fülszöveg:

"Élete utolsó hónapjaiban akadozó emlékezete visszatérítette anyámat a gyermekkorba. Hirtelen újra kislány volt, majd fiatal, házas asszony, beszélt hozzám, bizalmasan, megidézte az élőket és a holtakat.

A gyermeki szeretet erős és szenvedélyes, gyakran kimondatlan gondolatok és szemérmesség övezi. Múltjáról mesélve, anyám megszabadult oly gyakran boldogtalan életétől. Napokon keresztül hallgattam, követtem félrebeszéléseit, szenvedtem és persze megismertem őt.

Az „Anyámról” című könyvet azon emlékfoszlányok alapján írtam, amiket ő hagyományozott rám. Ezek segítségével megismerhettem a harmincas, negyvenes években, a fési óvárosban folytatott életét, elképzeltem a ritka öröm pillanatait, megértettem frusztrációinak az okát. Minden alkalommal átéltem érzelmeit és még a hallgatásaiból is sokat tanultam, a magam nyelvére formáltam ezeket. Az „Anyámról” igazi regény, hiszen egy olyan életutat mutat be, amiről semmit, vagy szinte semmit nem tudtam." (A szerző)

Tahar Ben Jelloun Marokkóban született, ahol filozófiát tanult és tanított az ottani egyetemen. 1966-ban katonai táborba küldték büntetésül, amiért egy hallgatói tiltakozás keretében felemelte a hangját a marokkói rendőrség kegyetlenségei ellen. A '70-es évek elején Párizsba költözött, ahol a Le Monde újságírójaként keresi kenyerét, 1975-ben pedig szociálpszichológiából doktorált. Összefoglalva: minden okom megvan rá, hogy érdekeljen ennek az embernek a mondanivalója, még ha "csak" az édesanyja utolsó hónapjairól van is szó.

LAUREN BEUKES: TÜNDÖKLŐ LÁNYOK

Gabo, Budapest, 2014.
384 oldal, fordította Körmendi Ágnes.
Fülszöveg:

A LÁNY, AKI NEM HALT MEG, KERESI A GYILKOST, AKINEK NEM LENNE SZABAD LÉTEZNIE.

Harper Curtis a gyilkos, aki a múltból lépett elő. Kirby Mazrachi a lány, akinek nem szántak jövőt. Kirby az utolsó a tündöklő lányok sorából, akikben ég a szenvedély, akiknek életét Harper egymás után akarja kioltani, miután a gazdasági világválság idején Chicagóban rábukkant a Házra, amelynek ajtaja más időkre nyílik. Harper a tökéletes gyilkos, aki nyomtalanul másik korba tűnik egy-egy gyilkosság után – ám egyik áldozata életben marad. Kirby, aki megszállottan kutat támadója nyomai után, a Chicago Sun-Times egykori bűnügyi újságírója, Dan Velasquez mellé szegődik, akinek karrierje épp az ő ügye miatt vett más irányt. Kirby hamarosan megsejti a lehetetlen igazságot…

A Tündöklő lányok 2013 legjobb thrillereinek egyike, hátborzongató térkép egy időn átívelő gyilkosságsorozathoz.

Lauren Beukes dél-afrikai nemzetiségű írónő, újságíró és forgatókönyvíró. Johannesburgban született és jelenleg Fokvárosban él a családjával. Zoo City c. urban fantasy regényével 2011-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat, szóval az se lehet rossz... a Tündöklő lányok mégis jobban vonz. Biztos a Stephen King idézet tehet róla -- kíváncsi vagyok, hihetünk-e az öregnek.

MIA COUTO: AZ OROSZLÁN VALLOMÁSA

Európa, Budapest, 2016.

304 oldal, fordította Pál Ferenc.

Fülszöveg:

„Amíg az oroszlánok el nem mondják a saját történeteiket, addig a vadászok lesznek a vadásztörténetek hősei.”

Mia Couto (António Emílio Leite Couto, 1955-) a mozambiki irodalom nagy reménysége: 2013-ban Camoes-díjjal, 2014-ben Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díjjal foglalta el helyét a világirodalomban. A portugál nyelvű afrikai országok hangja csak a múlt század vége felé vált szélesebb körben ismertté, amikor az ideológiailag elkötelezett művek után megjelentek az afrikai hiedelemvilág elemeit hordozó regények és elbeszélések. Ezt a latin-amerikai mágikus realizmussal rokonítható irányzatot képviseli Mia Couto. Regényeiben a kelet-afrikai országot évtizedeken át pusztító háború és a 21. században beköszöntött modern élet a hagyomány csodás elemeivel keveredve jelenik meg. Hősei a varázslók uralta múlt és a realista jelen között keresik az identitásukat.

A fülszöveg mindent elárul, amit az íróról tudni érdemes. Ez az első könyve, amit magyarul is kiadtak, és leginkább azért került fel a várólistámra, mert szerettem volna egy frissebb megjelenést is olvasni. Na meg a mágikus realizmus címkének sem tudtam ellenállni.

Ha ezek közül olvastad már valamelyiket, esetleg az írók más könyveit ajánlanád inkább, ne fogd vissza magad! Kíváncsian várom a javaslataidat, és köszönöm, hogy ismét meglátogattál, szeretettel várlak IDE meg ODA is.

Bye.