2017/10/31

WHYT #8 | a Másik Halloween Book Tag

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Nosza, eljött  ez a nap is: október 31-e, amikor is belátom, hogy sokat akart a szarka, csak nem bírta a farka. Annyi tervvel estem neki ennek az időszaknak, tudtam, hogy valami(k)re semmiképp sem jut majd az időmből. Amiről feltétlenül akarok még bejegyzést írni, azt még a héten megejtem, a mai WHYT adagot pedig tekinthetjük egyfajta biztonsági hálónak: ezt a röpke book taget arra az esetre tartogattam, hogy ha semmi más nem is jön össze, mégis legyen olvasnivalód mindenszentek előestéjén is a blogon.

Ha netán déja vu érzés kerülgetne a kérdések láttán, az azért lehet, mert Naomi TheBookLover kihívása már több éve kering a bloggerek és vloggerek közt, ez viszont teljesen saját fordítás, mert eva szokásához híven lusta volt utánanézni más magyar fordításoknak. Valamint természetesen ezúttal is kizárólag az idei olvasmányaim közül válogatok - ez a módszer azért is szimpatikusabb nekem, mert így a kihívás bármikor újrahasznosítható.






#1 Tökfaragás:
Melyik könyvet vájnád ki és gyújtanád fel?

Tudom, hogy ezzel talán az egész világon egyedül vagyok, és lehet hujjogni meg fáklyákkal üldözni, de a Mielőtt megismertelek szerintem jobb lett volna tűzifának a hajléktalanok melengetésére vagy szabadtéri szalonnasütéshez. Sosem háborított fel még egy könyv se annyira, mint ez a botrányos baromság... írni is akartam róla egy jó kis lealázós kritikát, hogy kieresszem a gőzt, de ahányszor nekiálltam, mindig felforrt az agyvizem, és igazán van jobb dolgom is.

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki - miután egy motorbalesetben teljesen lebénult - depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait....
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások - mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes...
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és - pusztán a másik kedvéért - újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?


#2 Trick or Treat:
Nevezz meg egy karaktert, akiről igazi élvezet olvasni, valamint egyet, aki nagyon komisz, és imádod utálni.

Ehhez a két kritériumhoz rögtön az egyik kedvenc frenemy párosom jutott eszembe: a Death Note feledhetetlen játékosai, Yagami Light/Kira és L/Ryuuzaki (*egy perces türelmi idő, amíg a fangörl-társaimmal kisikongjuk magunkat*). Gondolom, elég egyértelmű, melyiket imádom és melyiket imádom utálni, de senki ne mondja nekem, hogy nem együtt a legjobbak. Talán egyikük sem váltotta volna ki ezeket az érzéseket az egész világból, ha nem egymáshoz viszonyítva léteznének a köztudatban.

Yagami Light fényes jövő előtt álló, kiváló tanuló - és majd' megöli az unalom. Mindez megváltozik, amikor megtalálja Ryuk, a renegát halálisten Listáját. Akinek a neve a Halállista lapjaira kerül, meghal. Light végre olyan célt talál, ami méltó az intellektusához: egy új, bűnözés nélküli világot akar létrehozni, amely felett istenként uralkodhat. De a sorozatos halálesetek a rendőrség figyelmét sem kerülik el... Az ügyre a rejtélyes L, az Interpol zseniális nyomozója száll rá. Olyan küzdelem veszi kezdetét, amiben  csak egyvalami biztos: a vesztes az életével fizet.


#3 Cukorka:
Egy könyv, ami mindig édes.


Buck világéletében békés állat volt, mígnem egy napon elrabolják és szánhúzó kutyaként fogják munkára a rideg Yukon tartományban. Számos kalandon megy keresztül, amelyek egyre távolabb vezetik a régi életétől, és egyre beljebb egy kemény és szabad világba.Képes lesz-e Buck ismét megbízni az emberben, vagy enged az ősi kutyaösztönöknek, melyek a vadonban életre kelnek benne?

Stranger Things Book Tagben már említettem, hogy imádom a kutyákat. Az egyik kedvenc fiktív ebem pedig Buck, A vadon  szava okos és öntudatos főszereplője.
Jack Londonnak sikerült egy rövid könyvecskében olyan izgalmas fejlődésregényt papírra vetnie, amely négylábú barátaink szemszögéből mesél a méltóságról és a valahová tartozás igényéről, mégis teljesen magunkra tudjuk vonatkoztatni az eseményeket. Az élet iskolája senkivel sem kivételezik, a vadonban mindenki egyenlő, Alaszka pedig még mindig álmaim vakációs célpontja.


"Lázad az ősi nomád,
szokások lánca szakad,
mély, téli álma után
felébred benne a vad."




#4 Kísértet:
Melyik könyvszereplőt várnád szívesen, hogy meglátogasson kísértetként?

A Kösz, hogy... c. regény Zeldáját szívesen megvendégelném. Bírom a csajt, és ha már itt tartunk: ezt a könyvet is érdemes halottak napja körül olvasni. Bízz bennem, nem bánod meg.

Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket nézegeti. Amikor azonban megismerkedik Zelda Toth-tal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni.

"Mi volt a kedvenc időszakod... mármint a történelemben?
- A ma - felelte Zelda.
Nem, azt akartam kérdezni, hogy mikor volt a legjobb élni?
- Ma - hangzott a válasz.
Ma? Egy átlagos novemberi vasárnap lenne a történelem legjobb pillanata?
- A legteljesebb mértékben. Véleményem szerint mindig épp most a legjobb élni."



#5 Jelmez:
Melyik könyvszereplő bőrébe bújnál egy napra?

A világ legbeszédesebb nevű karaktere, Will Freeman életét választanám, ahogy Nick Hornby egyik legismertebb művében, az Egy fiúról-ban megismerjük. Végtelen gazdagság, annál is több szabadidő és egy kamaszodó kishaver, akivel bugyuta tévéműsorokat lehet nézni. Egyetlen egy napig talán elviselném Will életét.

Will Freeman a világ leggondtalanabb embere: se felesége, se gyereke, de még állása sincsen - vígan éldegél minden idők legnépszerűbb karácsonyi dalának jogdíjaiból, melyet az apja írt valaha. Egyetlen bánata, hogy a nők azt szeretik, ha egy férfinak céljai vannak az életben, ki kell hát találnia valamit, ami a szemükben izgalmassá teszi. Egy egyedülálló apa igazán különleges, sőt hősies színben tűnhet fel előttük, így aztán úgy dönt, gyereke lesz. Persze nem igazából (még csak az kéne!); elvégre egy fiktív gyerek is elég ahhoz, hogy a nőknek imponáljon. Az egyedülálló szülők klubjában azonban - balszerencséjére - nem csak egy frenetikus szőke nővel ismerkedik meg, hanem egy furcsa, tizenkét éves fiúval is. Ettől kezdve Will, a "szabad ember" már nem is annyira szabad - a különc Marcusnak ugyanis, akit az iskolában módszeresen kínoznak a többiek, az élete függ tőle, hogy valaki végre megtanítsa rá, hogyan kell gyereknek lenni. S ki más lenne erre alkalmasabb, mint Will Freeman, aki igazából sohasem nőtt fel, s ugyanaz tölti ki életét ma is, mint ami egy kamasz fiúét: a rockzene, a foci, a csajok?


#6 Varázslók és boszorkák:
Melyik a kedvenc Harry Potter pillanatod?

Eddig csak az első három részt olvastam el, és eddig az összes olyan pillanatot a kedvencemmé avathattam volna, amikor Minerva McGalagony kinyitotta a száját. Ő is nyugodtan meglátogathatna egyszer, elteázgatnánk Zeldával hármasban.



#7 Véres borzalom:
Melyik olvasmányod volt annyira rémisztő, hogy egy ideig le kellett tenned?

Ilyen könyvvel tényleg nehéz összefutni. Akárhány horror mangát és Stephen King regényt olvastam ebben az évben, még azok sem váltottak ki félelemérzetet, amelyek a legvehemensebb ajánlásokat kapják. De nem adom fel a kutatást...

... és ha azt hitted, ennyi volt a borzongató bulihét, nem ismersz minket valami jól, MUHAHAHAHA! Halottak napjáig sem áll szándékunkban kijózanodni az esemény mámorából, szóval a WHYT projekt résztvevői még két napig szórják az ünnepi bejegyzéseket:


Adri       Annie       Arwen

Bibliofilblog       Christine

Csakegyolvasólány       Dorka

Everglow       Gergő

Lillsz       Missreaders

Neelah       Noémi

Plüsskaméleon       Vivian


Én pedig köszönöm, hogy ismét meglátogattál, szeretettel várlak a csevegőben is.

Bye-bye.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése