Remélem, LianneHide megbocsátja, hogy ilyen rendszertelenül teljesítem a kihívását. Nehezemre esik egy ültő helyemben, nyugtalan mocorgás nélkül lejegyezni, hol bujkál a szépség az idegnyúzó napjaimban.
Április 11., hétfő:
Anyuka vett egy csomag zöld almát, a kedvencemet. Háttérsztori: manapság keveset eszek, és elkezdett aggódni, hogy megismétlődik a 2013-as korszakom, amikor csak úgy találomra összeesedeztem az utcán. Most elég jó bőrben vagyok, és a zöld alma is jólesett.
 |
| a fesztiváli söröm és az új költeményes füzetem |
Április 12., kedd:
Ezen a héten is sok csodás programot szervezett a PécsiBölcsész, például volt egy beszélgetés a Závada gyerekkel. A gond csak az volt, hogy
Április 13., szerda:
Először elkísértem Metállányt a Szekeres András (Junkies) akusztikus koncertre, aztán Császárnővel, Macskalánnyal és Bókemberrel megnéztük az áprilisi slam estet - jó messziről, ugyanis
Április 14., csütörtök:
Befejeztem a Shigatsu wa Kimi no Uso/Your Lie in April c. animét, amiről egy jövőbeni bejegyzésben fogok bővebben mesélni. Spoiler: bekerült a kedvencek közé. Addig is ide biggyesztek egy Chopint (egy csipetnyi hegedűvel fűszerezve).
About: Kate maratont tartottam. Ez a 2013-as sorozat egy francia-német együttműködés terméke, ezért még csak angol ismertetőt sem találtam hozzá, nemhogy magyart... Röviden: Kate újévi fogadalma az, hogy életben marad ("nem leszek öngyi"), ezért félrevonul a világtól egy istenhátamögötti pszichiátriába, ahol egy éven át az agybeteg gondozói aranyköpéseivel, szürreális álmokkal, analitikus pszichológiai poénok garmadájával és pár kultuszfilm jeleneteinek újrajátszásával tölti a napjait.
Április 16., szombat:
Elindult az Outlander második évada, és mivel már Franciaországban vagyunk, a #kneeporn ideiglenesen szünetel, kárpótolt viszont, hogy ebben a részben volt az egyik legviccesebb jelenet, amit a sorozat eddig nyújtani tudott, vagyis a #honeypot, skót akcentussal. Van egy csodás angol kifejezés, ami az adorable (imádni való) és a dork (dinka) szavak egyvelege: #adorkable. Ez jellemzi a helyzetet a legjobban.
 |
| köszönjük, Sam! |
Bonnie váratlanul meghívott a MozaIQba. A héten elfogyasztott sörök után jól jött egy kis fröccsözés.
Április 18., hétfő:
Nem léptem kutyakakiba...
Nos. Sétáltam a könyvtár felé, nézegettem a kirakatokat, és hirtelen megbotlottam az utcakövezet egy darabkájában, amit valaki/valakik kirugdostak a helyéről. Ha ez nem történt volna meg, nem veszem észre a szarkupacot (amibe amúgy valaki/valakik előttem már alaposan beletapostak/rugdostak párszor). Abban a pillanatban nagyon szerencsés embernek hittem magam.
Április 19., kedd:
Bevettem az utolsó féltve őrizgetett leseszarom piruláimat, és szkippeltem az egyetemet. Szükségem volt még egy napnyi ember-mentességre.
Április 20., szerda:
B. Kapitány óráján folytatnunk kellett egy történetet. Olyasmiről volt szó benne, hogy Klára egy nagyon sikeres mérnök vagy építész vagy miafaszom egyetemista. A szöveg úgy ért véget, hogy "és mindenkit megelőzve..." - eva pedig úgy folytatta, hogy "leugrott a Brooklyn hídról, és ezzel máig töretlen népszerűségnek örvendő divatot teremtett" - a mellettem hahotázó Bókember pedig megdicsérte a velős stílusomat: "Jól van. Nem csalódtam benned."
B. Kapitány előadásai majd' minden szerdán viszik a pálmát. Mert Ő egy zseni, és mindenkiből kihozza a legjobbat. Ennyi.
Április 21., csütörtök:
Kalandorral a Blockban, utána pedig Metállányék kertjében megültük Bonnie születésnapját. A nagy sörözés és bográcsozás közepette sok fénykép is készült. Leginkább olyanok, amiken hátat fordítok a kamerának - ennyit a tudatos(!) elhárításról.
#Bellamyfixáció
Április 22., péntek:
Újranéztem a Shin Sekai Yori/From the New World c. anime felét, amit annak idején Macskalány ajánlott. (A másik fele másnapra maradt.) Másodszor ugyan már nem izgultam annyira, a bombasztikus katarzis sem jelentkezett, de élveztem. Bár az utolsó pár epizódban felbukkan egy major plot hole, de lényegében okos kis disztópia.
Április 23., szombat:
sasa_writer felajánlotta, hogy segít képeket találni a májusi #ayearathon kihíváshoz, aztán még chateltünk erről-arról, és megállapítottuk, hogy a társadalmunk túlértékeli a rendrakást.
Április 24., vasárnap:
Undead unokaöcsém átjött németezni, és most kivételesen nem HH videókon röhögcséltünk, hanem az emberi hülyeségről beszélgettünk, illetve megnéztük a The 100 első részét.
Április 25., hétfő:
Anyuka hozzám vágott egy csokit, hogy egyek már valamit.
Ez így elég szép keretbe foglalja a mostani bejegyzést, szóval most el is köszönök.
Bye-bye!
 |
| (evahát) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése