1. Életút
Máté Angi erdélyi magyar írónő 1971-ben született Vajdahunyadon. Tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte: a Tamási Áron Gimnáziumban érettségizett, majd elvégezte a Benedek Elek tanítóképzőt. Óvodapedagógusi pályáját 1993-ban kezdte Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron folytatta, jelenleg pedig Budapesten él lányával, Dorkával.
2. Írói pálya
Kezdetben olyan neves irodalmi lapok publikálták műveit, mint a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat, a budapesti Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat vagy a szintén fővárosi székhelyű Irodalmi Jelen szépirodalmi és kulturális folyóirat. Első önálló könyve Mamó címmel jelent meg 2009-ben, ezt követte a már gyermekeknek szóló mesekötetei: Volt egyszer egy (2010), Ez egy susogó levél (2011); valamint a nagyobb volumenű meséi: Kapitány és Narancshal (2012) s végül Az emlékfoltozók (2012).
3. Stílus
„…míg mindenben frászolós, szöszölős, addig az írásban szabad, tágas vagyok (…) ez egy nagyon jó állapot.” (Máté Angi, 2015)
Máté Angi meséiben különleges gyermeki világ jelenik meg, melyben egyszerre helye van melankóliának, a mulasztások utáni bánatnak, de a legnagyobb örömöt okozó összetartásnak és megértésnek is. E világot egyfajta szelídség jellemzi; nem akar feltétlenül megnevettetni, de egy meghitt mosolyt mindenképp arcunkra varázsol. Írói stílusát tekintve mindezt főként a mese eredeti, szóban előadott formáját idéző hangutánzó kifejezésekkel éri el, mint pl. „búuffan”, „zunnyog”, „dödöng” stb., valamint olyan jól ismert szófordulatokkal, mint pl. „Volt egyszer egy…” vagy „Gyere, pisze, vesszünk össze”.
4. Kizárólag felnőtteknek
Máté Angi első könyve a kolozsvári Koinónia kiadó gondozásában jelent meg, Lackfi János szerkesztésében, és A Pál utcai fiúk vagy a Légy jó mindhalálig c. regényekhez hasonlóan gyermek szemszögből mesél el egy történetet, ami inkább felnőtt olvasóknak szól. Az erősen életrajzi elemekre épülő mű 2010-ben elnyerte a Bródy Sándor díjat, és később Csipke címmel színdarabot is írtak a történet alapján.
A Kapitány és Narancshal és Az emlékfoltozók c. mesekönyve 2012-ben jelent meg a budapesti Magvető kiadó gondozásában. Mindkettőt Rofusz Kinga illusztrálta, és már a borítók egyedi stílusán is jól látszik, hogy ezeket a történeteket inkább az érettebb gyermekek élvezhetik. Már hosszúságukat tekintve is igaz ez, hiszen a két könyv oldalain egy folyamatos cselekmény elevenedik meg, kisebb fejezetekre bontva. Az effajta írások figyelemmel-kíséréséhez pedig elengedhetetlen egy magasabb fokú koncentrálóképesség és türelem, ami a kisebb gyermekekre még nem jellemző. Másrészt bizonyos szinten tabu-könyveknek is tekinthetők ezek a művek, hiszen olyan témákkal foglalkoznak, ami erősen megérinti a gyermeki lélek legmélyebb rétegeit, mint pl. az elszakadás, félelem, önértékelési problémák és a tehetetlenség érzése. Főleg emiatt kell alaposan megfontolnunk, hogy a gyermek megfelelő egyéni fejlettségi szinten áll-e a történetek befogadásához. Otthoni, biztonságos környezetben, iskolába készülő vagy már iskolás gyermekek kezébe viszont nyugodtan adhatjuk ezeket a meséket is, hiszen Máté Angi mindig biztosítja a megpróbáltatások utáni feloldozást: az elveszett dolgokat meg lehet találni, az elkopott emlékeket meg lehet foltozni.
6. Mesék kisebbeknek
A két kötet közös elemei az igényes megjelenés, valamint Máté Angi írásainak fentebb taglalt sajátos stíluselemei. Az írónő műveiben mindig megjelennek olyan történetírói eszközök, mint az antropomorfizmus és az animizmus, az Ez egy susogó levél-ben viszont az emberi tulajdonságokkal felruházott állatok (pl. sün), növények (pl. almafa), tárgyak (pl. kemence) és természeti jelenségek (pl. sötétség) mellett előtérbe kerülnek az emberi szereplők is, akik a Volt egyszer egy-ben legfeljebb háttérfigurákként voltak jelen. Az ember, mint főszereplő megjelenése azonnal eltolja az azonosulási pontot, megjelenik a „mi” és „ők” különbsége, ami inkább az idősebb gyermekeknek szánt irodalomra jellemző. Abban a korban érdemes az Ez egy susogó levél-t elővenni, amikor a gyermeki egocentrizmus meghasadozik, és a gyermek kezdi megérteni, hogy a körülötte lévő egyének saját szándékkal és érzésekkel rendelkeznek, melyek nem csak őt szolgálják. Ezt a folyamatot megerősítheti az Ez egy susogó levél világa, de ha túl korán vesszük elő, a kötetben található történetek nagy valószínűséggel nem nyújtanak maradandó élményt a gyermekeknek.
Az emberi figurákat nélkülöző Volt egyszer egy már mélyebb hatást érhet el a legfiatalabb hallgatóságban is, és a felsorakozó problémák az idősebb gyermekek életében is fontosak lehetnek. Ilyen például a sün önelfogadási problémája, vagy a kifli magaviseleti problémái. A sün a tüskéi miatt nem tud fizikai kapcsolatot kialakítani a társaival, ezért nem képes elfogadni testi adottságait. Örök magányra és kétségbeesésre volna kárhoztatva, de társai szerencsére nem hagyják magára, és közösen találnak megoldást a problémára. A kifliről pedig hamar kiderül, hogy senkinek sem akar rosszat, de születésekor „belegyúrták a mogorvát”, ami ellen nem tudott tiltakozni, hiszen még teljesen magatehetetlen és kiszolgáltatott volt. Ennek a megoldása is az összefogásban és a megértésben rejlik, amit Máté Angi rejtett módon közöl az olvasóval. A megküzdési stratégiák mind egyértelműek, de elbújtatva jelennek meg, szépen a mese cselekményébe szőve: a szereplők a menekülés helyett a szembenézést, az elkerülés helyett a befogadást választják, így nyújtanak megfelelő erkölcsi példát a gyermekek számára.
Máté Angi írásai tehát minden korosztálynak elengedhetetlen erkölcsi tartalmakat képesek átadni, miközben minden történetben felbukkan az egyéni fejlődés fontossága is. Kívánhat-e bárki többet a gyermekének?
Remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődésedet Máté
Angi különleges mesevilágai iránt. Az egész életművét, a Mamó-val
együtt egyetlen délután alatt ki lehet olvasni, szóval igazán érdemes vetni rá
egy pillantást.
Köszönöm a látogatást, további meseszép nőnapot kívánok, és boldog névnapot minden Zoltánnak - pláne a beszélő hollóknak!
Bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése