4/40 | húsvéti várólista

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Mára más témát terveztem, de annyira elmerültem az új pulóver projektemben, hogy észre se vettem, milyen gyorsan elszállt a nap, ezért a nagyszabású bejegyzések jövő hétre maradnak. Helyette ma elárulom, melyik az a három könyv, amik meghozzák számomra a húsvéti hangulatot.

Joanne Harris: Chocolat

(Csokoládé)

Ullstein, Berlin, 2001.
336 oldal, fordította Charlotte Breuer.
Fülszöveg:

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja "csokoládézóját" - a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja...

Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

Talán ez a legegyértelműbb választás, ha az ember a nagyböjti időszakra keres könyvet. Ezt talán pont húsvétra kaptam (vagy a születésnapomra, lényeg, hogy tavasszal) a pécsi Nővérkéméktől. Különlegesség még, hogy ez volt az egyik első német nyelvű regény a tulajdonomban. Egyszer már kiolvastam, többször is belelapoztam, a filmet is láttam, szóval tartalmas bejegyzés lesz belőle az újraolvasás után.

Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame

(Notre-Dame de Paris)

Európa, Kaposvár, 2008.
622 oldal, fordította Antal László.
Fülszöveg:

Victor Hugo, aki össze tudta egyeztetni a képzelet szilaj szárnyalását a valóság aprólékos leírásával, aki titáni erővel ötvözte egybe az emberit az emberfelettivel, a démonit az istenivel, A párizsi Notre-Dame-ban, a francia romantika legnagyobb történelemidéző vállalkozásában a középkor alkonyának Párizsát varázsolja elénk festői tarkaságával, csőcselékével, korhely koldusok, csepűrágók siserahadával, a gótikus templom nagyszerű, sejtelmes építőművészeti látomásával. Ebben a háttérben bonyolódik a végzetes szépségű cigánylánynak, Esmeraldának szomorú szerelme a daliás kapitánnyal és Quasimodo, a szörnyeteg harangozó megindító emberi tragédiája.

A remény igazi főszereplője maga a kőcsipkés Notre-Dame, az ősi székesegyház, amely úgy emelkedik ki a környező sikátorok összevisszaságából, mint a modern Franciaország a viharosan vajúdó középkorból. A jegyzeteket Antal László írta.

Alázat. Bűnbánat. Cölibátus. Dicsőség. Égi dicsőség. FARSANG!

Igen, szívesen nekiállnék végre a kedvenc Disney mesém eredetijének is. Véletlenül pont ma néztem meg a '97-es adaptációját (amiben Salma Hayek spanyol csizmát kap), és rájöttem, hogy szükségem van más változatokra is, ezért könnyen megeshet, hogy hamarosan belevetem magam egy évszázadokat átfogó filmmaratonba. Ha tényleg ráveszem magam, biztos nem maradunk bejegyzés-téma nélkül a hátralévő 36 nap alatt.

Lewis Wallace: Ben Hur

Szent István Társulat, Budapest, 1992.
318 oldal, fordította Szekrényi Lajos.
Fülszöveg:

A világhírű film miatt ismertté vált kalandos történet a római korban játszódik. 
Ben Hur a gazdag főúr és a bosszúvágyó Messzala a római vezér hiteles története most jelenik meg teljes szövegével először magyarul. 

Ben Hur és Messzala gyermekkoruk óta barátok, ám az irigység hatására Messzala gályarabságba kényszeríti Ben Hurt. Sok évnyi szenvedés után Ben Hur kiszabadul, mert megmenti egy római tiszt életét. Azonban ez idő alatt Rómát megtámadja a legpusztítób ellenség, a „fekete lepra”. Nem kímél senkit, Ben Hur családját sem, ám a szenvedéseknek ezzel még nincs vége. Messzala kocsiversenyre hívja ki Ben Hurt…

Kakukktojás, mert ez Apuka könyve, és a filmet sem láttam még. Egyszer elkezdtem, de a reklámszünetben elkapcsoltam, aztán elfelejtettem visszakapcsolni. Szóval annak a lehetőségnek lőttek. Na, majd most szépen bepótlom a lemaradást, de előre szólok, hogy az új változatot le se fosom, számomra nem is létezik, ezért azzal nem foglalkozunk.

Ezúttal a Csokoládé egyik legvagányabb betétdalával kívánok jóccakát. Köszönöm a látogatást, szeretettel várlak IDE is, ODA is.

Bye.