2016/08/04

motiváló gondolatok #14 | pszeudo-intellektuális alvászavar

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Úgy tűnik, fiziológiailag képtelen vagyok arra, hogy rendesen kipihenjem magam. Néha egészen pirkadatig éber vagyok, aztán átalszom a fél napot. Ilyenkor még a kávé sem segít, és félálomban vergődök másnap délig. Máskor hiába fekszem le átlagember-időben (21-22 óra), öt óránál tovább képtelen vagyok aludni, szóval már hajnali 2-3 órakor talpon vagyok. Vagyis a szervezetem csak végletekben képes működni. Ragyogó.



Most is épp a hajnalra várok (jobban mondva a délutánra, mert könyvtárba kell mennem akarok menni), és kedvem támadt írni egy új bejegyzést ehhez a kihíváshoz, hogy valamivel elszórakoztassam magam.
Hol is tartottam? Ja, igen...

Június 29., szerda:
Antoine de Saint-Exupéry születésnapját egyrészt takarítással, másrészt J. Goldenlane Napnak fénye c. regényével töltöttem, és nagyon kellemesen csalódtam. Nem szoktam sem sci-fit, sem fantasyt olvasni, de megérte kilépni a komfort zónámból.

Június 30., csütörtök:
Még több takarítás és még több Goldenlane - illetve ismét az utolsó pillanatban sikerült megírnom a bejegyzést a Mini Könyvklubhoz, de sikerült. Juhú.

Július 1., péntek:
Hotelt nyitottam - vagyis nálam aludt Bonnie és RockSzirén (pszichós szaktársak). Megnézettem Velük A ködöt, aztán elmeséltem az elméletemet, miszerint a szörny-sereget néhány beszívott japán küldte az amcsikra, a köd pedig igazából egy hatalmas adag marihuána-füst. Érdekes volt figyelni a reakciójukat, főleg a film végén, amikor a szórakoztató fikázás egy csapásra döbbent tiltakozásba torkollt. Bezony: ez egy igazi troll film.


Július 2., szombat:
RockSzirén kora reggel elhúzott a senior-felkészítő táborba, Bonnie viszont maradt még egy éjszakára, és most Ő volt soron, hogy megnézessen velem egy olyan filmet, amihez még nem volt szerencsém. Az arany iránytűre esett a választása, ami azért volt vicces, mert Snerg man/Szentinel épp azokban a hetekben készítette el az ismertetőit a könyvtrilógiáról, és azt is elárulta, hogy pont mostanában forgatnak sorozatot a történetből. Ezt nevezem profi időzítésnek.


Július 3., vasárnap:
Az utolsó együtt töltött órákban megnéztük a Manhattant. Előző nap már megmutattam Neki az Éjfélkor Párizsbant és a Vicky Cristina Barcelonát is, szóval most már Bonnie is ismeri a kedvenc Woody Allen hármasomat.

Július 4., hétfő:
Elkísértem Anyukát bevásárolni, és találtam egy fekete Cricket öngyújtót.

Július 5., kedd:
Mosolylány szaktárs révén találtam egy csomó könyvet, amit valamelyik ismerőse el akart ajándékozni a facebookon keresztül, délután pedig meglátogatott Szőlőfürt, és megnéztük az Állítsátok meg Terézanyut!, amit valamelyik születésnapomra kaptam az egyik nővérkémtől. Persze aztán alaposan kitárgyaltuk a filmet is, meg a saját élettapasztalatunkat a "nőiséggel" kapcsolatban.

Július 6., szerda:
J. Goldenlane megosztotta a bejegyzésemet a Napnak fényéről. Mit ne mondjak, elég vagány érzés...



Július 7., csütörtök:
Elolvastam a Sziddhártát Hessetől. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy kis időre belépjek a Nirvanaba. Oh, Hesse...!

Július 8., péntek:
Elmentem a Mosolylány szaktárs révén talált könyvekért (Csipetnyi Antarktisz, Kölcsönautóval a Szaharában, Made in Japan, Napnyugaton jártam, Öt év vitorláson, Szirtek és csillagok - és mindez INGYÉR, juhú!), aztán Macskalánnyal beváltottuk a promod ajándékkártyát, amit születésnapomra kaptam. Egy '20-as évekre hajazó nyári ruhát szereztem, mert még mindig a fejemben volt az Éjfélkor Párizsban, és meg voltam győződve róla, hogy Hemingwaynek tetszenék ebben a lenge göncben.
Ritkán veszek új ruhát, és ha mégis, mindig az alapján válogatok, hogy van-e olyan kedvenc íróm, aki áldását adná a vásárra - mert olyan valós embereket nem ismerek, akikért különösen csinos akarok lenni. Üdv eva álomvilágában.

Július 9., szombat:
Keresztanyu néha elég érdekes dolgokat oszt meg a facebook idővonalamon. Ezen a napon például egy olyan videót linkelt be, ami, hogy is mondjam... elég beteg. Kicsit creepy is. Nekem bejön.

Július 10., vasárnap:
Reader_RexFan kihirdette a kihívást, amivel rendszerességre akartam nevelni magam.

Július 11., hétfő:
MAVEN VISSZATÉRT!


Ő az egyik kedvenc kritikusom a Channel Awesome csapatából. Sokáig volt szabadságon - mert megszületett az első gyermeke meg minden -, de most már itt van és boldogság van.

Július 12., kedd:
Benéztem a Tudásközpontba, hogy kikölcsönözzem az idei BookTube-A-Thonra tervezett olvasmányokat. Amikor már hazafelé tartottam, a buszom egyszer pont olyan helyzetben állt meg, hogy egy apró szivárvány bontakozott ki a megálló mögötti park szökőkútja körül.

Július 13., szerda:
Neil Jordan maratont tartottam (Interjú a vámpírral & Farkasok társasága), és csak most esett le, hogy ez a pasas rendezte a Reggeli a Plútónt is, ami a kedvenc könyvadaptációim egyike. Valamikor a jövőben megpróbálkozom a többi alkotásával is, hátha találok még pár gyöngyszemet.

Július 14., csütörtök:
Rátaláltam a Don't Hug Me .I'm Scared csatornára. Ejha... ejha... le a kalappal.

Július 15., péntek:
Elkezdődött a nyári akció az Alexandrában, és persze muszáj volt azonnal megrendelnem ezt a két kicsi kincset:
Július 16., szombat:
Újra elkezdtem horgolni. Sajnos csak fehér fonal volt itthon, de gyakorlásnak az is tökéletes volt.

Július 17., vasárnap:
Összeszedtem a lelki erőt, hogy ismét kamera elé álljak, aztán...

Július 18., hétfő:
... összevágtam és feltöltöttem az eredményt. Valamiért még pozitív visszajelzéseket is kaptam, pedig csak egy várólistás videóról van szó, ráadásul azóta sem készítettem el a folytatást, de na hát na ja. A lustaság meg a középszerűség.

Július 19., kedd:
Keresztanyun kívül hébe-hóba a szászvári nővérem is színesebbé teszi az idővonalamat, most például ezzel a képpel örvendeztetett meg (tea helyett kávét tessék odaképzelni, és máris megkapjuk eva életrajzát):


Július 20., szerda:
Teljesítettem életem első BookTube-A-Thon kihívását.

Július 21., csütörtök:
VÉGRE az ENYÉM lett! DRÁGASZÁGOM! FUCK YEAH! *METÁLFANGÖRLHÖRGÉS*


Július 22., péntek:
Megejtettem a nyári szünet előtti utolsó látogatásomat a Tudásközpontban, később pedig létrehoztam egy új zónát molyon a BookTube-A-Thon egyik kihívása nyomán. Építjük a közösséget, baby.

Július 23., szombat:
Egy (hozzám képest) hosszan tartó olvasói válságot követően egymás után három nagyszerű olvasmány-élményben volt részem:
Július 24., vasárnap:
A BookTube-A-Thon utolsó napján sikerült még három könyvet kihúznom a várólistámról:
Vagyis egyedül szívem-csücske-Hesse maradt ki a tervezettek közül, valamint nem fejeztem be A magányost, mert egyelőre nincs kedvem hozzá (majd később mesélek róla). Viszont így is teljesítettem az összes feladatot, szóval egy icike-picikét elégedett vagyok magammal.

Július 25., hétfő:
Anyuka elkísért fonalat venni a buborékos vállkendőmhöz, s így kezdetét vette a még mindig folyamatban lévő horgolás-maraton.

Július 26., kedd:
Mivel a horgolás egy idő után elég ingerszegény cselekvéssé válik, kedvem támadt sorozatot nézni mellette. Olyat kerestem, amire nem kell túlzottan odafigyelnem, nehogy elvétsem a szemek számolását. Végigkutattam hát azoknak a listáját, amiket már ismerek, de elég rég láttam ahhoz, hogy fenntartsák az érdeklődésemet. Valahogy a gyerekkorom kedvencei között kötöttem ki, és újra felfedeztem a Gargoyles című animációs sorozatot. Nem is emlékeztem rá, mennyire magába tud szippantani ez a történet... kár, hogy az utolsó évadot így elcseszték (légy átkozott, Disney!) - de ez cseppet sem változtat azon, hogy az első kettőt huszonnégy éves fejjel is lélegzetvisszafojtva maratonoztam végig. (Bevallom: részben a fenséges zene tehet róla.)


Július 27., szerda:
Nostalgia Critic az egyik új videójában megemlítette, hogy A salemi boszorkányokból film is készült ám. Fogalmam sincs, hogy ez eddig miért kerülte el a figyelmemet, de most aztán azonnal meg kellett néznem, és elég jó volt. Arthur Miller, bitches. Fantasztikus.

Július 28., csütörtök:
Mivel Miller mester a kommunista-üldözés metaforájaként írt a boszorkányperekről, eszembe jutott a Trumbo c. film is. Ezzel kapcsolatban sem értem, miért csak most szakítottam rá időt, hiszen a Johnny háborúja volt az egyik kedvenc tavalyi olvasmányom, és az abból készült film se kutya. Furcsa dolgok ezek. Lényeg, hogy már ezt is láttam. Egyszer egy egész estés filmmaratonban kéne megnézni a Jó éjt, jó szerencsét! meg az Áve, Cézár!-ral egybekötve. Oh yeah. Nyami-nyami.


Július 29., péntek:
Kaptunk főtt kukoricát a szomszéd névrokon házaspártól.

Július 30., szombat:
Ezúttal Ghibli maratont tartottam horgolás közben. Egész jól haladok a buborékos vállkendőmmel.

(A tenger zúgásával kezdtem, aztán jött a Yesterday,
zárásként pedig A könyvek hercege került sorra)

Július 31., vasárnap:
Kyle új videót töltött fel, amiben az egyik kedvenc (Shakespeare-ihlette) dráma-adaptációmról beszél.


Augusztus 1., hétfő:
Elkészítettem a molyos kihívást a #ayearathon augusztusi fordulójára.

Augusztus 2., kedd:
Horgolás közben megnéztem az Abszurd alak c. Woody Allen filmet. Nagyon lightos volt, de párszor sikerült megnevettetnie, és Joaquin Phoenix amúgy is Joaquin Phoenix, szóval ja. (A Her óta viszonylag bejövős.)

Augusztus 3., szerda:
Szőlőfürt ismét benézett egy film erejéig. Ezúttal az Út a vadonba-t mutattam meg Neki.
Egyre gyakrabban jut eszembe Chris története. Nem csak azért, mert idén június végén már megint majdnem abba halt bele két ember, hogy el akartak jutni a Magic Bus-hoz, hanem amúgy is. Az augusztusi #ayearathon kihívás keretében is ezt ajánlottam valakinek, meg a buszt is lerajzoltam a szabadidőmben még július közepén... Chris folyton itt tapossa a havat a fejemben. Nem hagy aludni, mégsem akarom, hogy elmenjen.


Én viszont indulok, mert lassan kinyit a könyvtár.
Ha hiányoznék, vagy csak szívesen hallgatnád Chris lépteinek visszhangját, nyugodtan zaklass facebookon vagy instagramon vagy ahol jólesik.

Bye-bye.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése