Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Tanemura Arina specialitása a romantikus sorozatok gyártása fiatalabb lányok számára, illetve mindazoknak, akik hinni tudnak a szerelem ártatlan, tiszta erejében. Hősnői lobbanékony természetük ellenére rettentően édesek: egy mosolytól is elpirulnak, egy kósza érintéstől ezerszer hangosabban ver a szívük, és ez az elsöprő élmény szörnyen zavarba tudja hozni őket. Ebből a zavarodottságból pedig a lehető legviccesebb veszekedések kerekednek, amit el tudsz képzelni... máskor viszont jócskán kijut nekik az élet árnyoldalából is: halott vagy elhanyagoló szülők, hazug barátok, kegyetlen belső démonok gyötrik a Tanemura lányokat. Mindenkinek van egy rész az életében, amiről senkinek sem beszél szívesen. Talán csak annak az egy személynek, aki bármit megtesz, hogy kiérdemelje a bizalmukat.
Ma három különböző kötet bájos szereplőivel ismerkedünk meg, és a végére járjunk annak, mivel éri el Tanemura Arina újra meg újra, hogy még egy hozzám hasonló, végtelenül szkeptikus olvasó is képtelen ellenállni a szerelmi szálak édes varázsának.
(1998.)
Elsőként a ninja lány Kajika és két hódolója kalandjait követjük végig. Kajika teljesen belehabarodott egy fickóba, aki kifogásolja rajta, hogy nem viselkedik eléggé nőiesen, ezért Kajika lemond a ninja életmódról. Másik udvarlója egy régi jó barátja, aki nem nézi jó szemmel, hogy a lány mindenképpen olyasmivé akar válni, ami abszolút ellenkezik a természetével. Kitalálod, melyik fiúról derül ki a végén, hogy nem a jó szándék vezérelte?
Másodikként egy jómódú leányzó, Karin szívébe nyerünk bepillantást, aki szívesen átélné a szerelem mámorát, de sajnos pont a legjobb barátnője, Yuri kiszemeltje iránt alakulnak ki a hőn áhított érzelmek. Karinnak tehát döntenie kell a barátság és a fellángolás között, és a döntését különös módon jutalmazza meg a sors... a harmadik és negyedik történet szintén kedves, kiérdemelt happy enddel záruló pillanatfelvételek az iskolai mindennapokból, amik reményt adnak arra, hogy igenis túl lehet lépni az első szerelmi csalódáson.
Szerény véleményem szerint másért nem is érdemes romantikus komédiákat olvasni a reményen kívül. Reméljük, hogy mások hibáiból tanulva meg tudjuk különböztetni a mézes-mázos szöveget nyomó szoknyapecéreket az őszinte érdeklődéssel közeledő fiúktól. Reméljük, hogy elég erősek leszünk ahhoz, hogy hátat fordítsunk azoknak a fellángolásoknak, amik károsak lehetnek a számunkra vagy a szeretteinkre nézve. Reméljük, hogy ha megnyílunk valakinek, lassan a másik is megnyílik előttünk -- főként pedig azt reméljük, hogy minden tapasztalat jobb emberré tesz minket. Ezeket a tapasztalatokat persze nem lehet egy az egyben elnyerni egy ehhez hasonló kötet olvasása során, de apró emlékeztetőnek (és kikapcsolódásnak) így is megfelel.
(1997.)
A sztori ötletes példája annak, hogyan csempésszünk egy univerzális problémát egy mindenestől valószínűtlen keretbe. A keret ezúttal egy akciódús sci-fi (már amennyire egy középiskolai környezet akciódús lehet), a probléma pedig a "láthatóság" kérdése, hogy a másik figyelemre méltatja-e az érzéseinket. Ion szívesen küzd Mikado figyelméért, de nem akarja ráerőltetni magát. Neki is új és rémisztő a benne végbemenő változás, ami itt egyszerre jelenti a telekinézist és az első szerelmet. Érzi, mennyi energiát szabadítanak fel benne ezek az új élmények, de mindkettő olyan hirtelen jött, hogy kissé sután kezeli a helyzetet. Ion mégis végig megtartja pozitív hozzáállását, és igyekszik a legjobbat kihozni a dologból. Emiatt válik olyan szerethetővé a kissé csintalan és meggondolatlan karaktere, és ezért szurkolunk neki, hogy újra megtalálja a belső egyensúlyát a szélvihar kellős közepén.
(2008.)
Mai hármasunk közül ez nyert meg magának a legkönnyebben. Már a második oldalon akkorát kacagtam, hogy kis híján legurultam a kanapéról. Tanemura itt már merészebb, enyhén perverz poénokat süt el az összes kínálkozó alkalommal, ami szépen kiegyensúlyozza a cukorsokk-veszélyes drámai pillanatokat. Az akciójelenetek is ebben a legdinamikusabbak, és az alaphelyzet is számtalan lehetőséggel kecsegtet, amik sajnos kiaknázatlanul maradtak... de talán nem is baj. Szívesen izgultam volna végig, hogyan küzdenek meg más csapatok másfajta EBE-kkel, míg egy hatalmas fináléban össze nem gyűlik az összes kedvenc karaktered, stb., stb., de az ilyesmi nem Tanemurának való. Az ő védjegye a romantikus évődés és a kreatív ruhadizájn, ami szintén ebben a kötetben volt igazán kiemelkedő. Megvan ebben a kamaszság minden nyűge és előnye, Tanemura a világmegváltó bátorságtól az idegnyűvő félreértésen át a mártírok búskomorságáig minden érzést a nyakunkba zúdít, ami felkavarhatja egy szerelmes tinédzser lelkivilágát. Nekem bejött.
Ha olyan főszereplőre vágysz, aki azért erős, mert független, ne Tanemura Arina műveiben keresd. Ha viszont kedved szottyan egy olyan lány szemszögéhez, aki néha elbizonytalanodik a saját képességeit illetően, mégis feláll és továbbmegy, mert van valaki, akiért érdemes küzdenie; akivel kézen fogva, egymást támogatva bármit képesek elérni az életben, ráadásul irtó szexi göncökben, akkor érdemes vetni egy pillantást a műveibe.
Köszönöm a figyelmet, szeretettel várlak IDE meg ODA is.
Bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése