Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Az utóbbi időben szörnyen elhanyagoltam nem csak a blogomat, de ezt a kihívást is. Sok az intézni-való, olvasni-való, élni-való, pótolni-való (utóbbi kategóriába főként az alvás tartozik, de oda is eljutok egyszer talán esetleg valamikor majd). Szóval. Most összegzem az elmúlt 3 hetet. Mármint azt, amire emlékszem belőle.
Január 25., hétfő: ki tudtam énekelni az ugrásokat ebből a dalból:
Január 26., kedd: furulyáztam.
Mármint furulyán. Oboa-darabokat játszottam, de rendes furulyán. A hangszeren. Komolyan.
Tizenkét évig tanultam játszani ezen a hangszeren, a tanárnő a végén már kifogyott a kottákból. Nem volt más választásunk: oboára írt darabokat kellett játszanom, plusz én blattoltam le az új kottákat, amit a többi tanonc csak utánam kapott kézbe. Három éve nem vettem elő, és még mindig tudok rajta játszani. Ezt egy kicsit vagánynak érzem. Egy egészen ici-picit.
Január 27., szerda: meglátogattam a nővéreméket Szászváron.
Már egy ideje ott laknak, én most először jártam náluk, és a kutyájuk nem evett meg, ráadásul a gyerekek is örültek nekem. Én is örültem Nekik. Hiányoznak.
Január 28., csütörtök: Bókemberrel előzetesen feliratkoztunk a Pszichoanalízis és irodalom című kurzusra.
Ugyan ütközik az órarendünkkel, de a kurzust vezető oktató (a csodálatos Anti bácsi a modern irodalom tanszékről) azt írta, szeretettel vár minket, sőt örül, hogy pszichós hallgatók is érdeklődnek a kurzus iránt, és mindenképpen szorít nekünk helyet. Oh bliss! Bliss and heaven! (Alex)
Január 29., péntek: ráleltem Oriente kelta kultúrákkal foglalkozó kihívására.
Ez azért csodálatos, mert pont mostanában kezdtem el érdeklődni a skót-ír irodalom és zene iránt. Ezért főként az Outlander sorozat tehető felelőssé, amiről mindjárt írok részletesebben...
Január 30., szombat: Macskalánnyal körbenéztünk a retro könyvvásáron.
Pécsen, a Király utca egy eldugott sarkában, szombatonként, hangulatos zene mellett olyan könyveket szoktak árusítani, melyeket kiselejteztek egy-egy helyi könyvtárból. Nem azért, mert eltört a gerincük, tintafoltosak, leesik a borítójuk/fedlapjuk, szakadtak vagy dohányszagban úsznak (bár ilyen is akad jócskán), hanem azért, mert már jó ideje senki sem érdeklődött irántuk. Darabja egy 100-as. Ezeket szereztem:
- Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét/Húsz óra/Az áruló
- John Steinbeck: Egerek és emberek/Lement a Hold/Szerelem csütörtök
- William Styron: Sophie választ
- Émile Zola: Párizs gyomra
Utána persze beültünk sörözni-forraltborozni régi törzshelyünkre, a Papucsba. Az már nem volt túl jó élmény. Teljesen megváltozott a hely. Ótvar penészes, új csapos kiscsaj van, és már a megszokott macskák sem járnak arra... szomorúvá tett a látvány. Hiányzik Erzsi néni és a zsíros kenyere.
Január 31., vasárnap: Outlander maratont tartottam.
Számtalan külföldi booktuber készített videót mind a könyv-, mind a tévé-sorozatról. A vizsga- és szorgalmi időszak közötti szűk másfél hetes szünetben végre ráértem megnézni a teljes első évadot. Konkrétan két nap alatt sikerült kivégeznem, és remélem, nyáron a könyvekre is sort tudok keríteni. Legalább azokra, amik magyarul is megjelentek. Aztán jöhet a saját booktube videóm róla. Juhé! (Irónia.)
Február 1., hétfő: elkezdődött a szorgalmi időszak, és ez rengeteg eseményt vont maga után.
1. Voltam könyvtárban.
Oriente kihívásához kerestem egy könyvet kelta mondákról. Épp arra járt az egyik könyvtáros néni, és azonnal felajánlotta a segítségét, kérnem sem kellett. Többször is lefuttatott a könyvtári kereső programban néhány címszót, aztán a legrokonszenvesebb könyvek címét és lelőhelyét felírta egy papírkára, sőt azt ajánlotta, hogy nézzem meg az olvasóteremben lévő példányokat, nehogy olyasmit kölcsönözzek ki, amiről utólag kiderül, hogy nem lesz megfelelő. Ilyen könyvtárosokat, még, még, még!
2. Kávéztam a Block Coffee Roomban.
 |
| instant örömök |
Ez a kedvenc kávézóm evör, és idén először jutottam el odáig, hogy letelepedjek a kis teraszára, lassan felhörpintsek néhány espressot (a szokásosat az erősebbik kávéból, a LEGerősebbik fajtából, köszönöm), és halál nyugodtan beleolvassak az imént szerzett könyvtári könyvbe, mert hétfőn egyébként nincsenek egyetemi előadásaim. Igen: csak beleolvasni volt módom, mert örömömben posztoltam egy fényképet a könyvről és a kávémról instagramon, ami facebookon is megjelent, és perceken belül felkeltette néhány szaktárs figyelmét. Teljesen függetlenül egymástól rám írtak, hogy ott vagyok-e még, jöhetnek-e, és hát hogy a rákba ne sürgettem volna őket, hogy jaja, gyere, várlak! Vagyis a nyugis kávézós-olvasós délutánomból örömteli kávézós-beszélgetős délután lett, és
#sosemvoltmégilyenjó.
3. Este szemeszternyitó sörözés folyt a Kiskorsóban.
Mindenki ott volt, vagyis majdnem mindenki, és túl sokat nevettem ahhoz, hogy minden poénra emlékezzek.
Február 2., kedd: átvettem a legújabb Helikon zsebkönyvek rendelésemet, ami a következőket tartalmazta:
- Bonaparte Napoleon: Az uralkodás művészete
- Kahlil Gibran: A próféta
- Szun-ce: A háború művészete
- Jane Austen: Catharine
- Sir Arthur Conan Doyle: Tanulmány vérvörösben
- Hermann Hesse: A pusztai farkas
- Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű
- Szerb Antal: Utas és holdvilág
- Yamamoto Tsunetomo: Hagakure
Február 3., szerda: lakásbúcsúztató Bonnienál.
Szintén-anime-fan-ahogy-én-is évfolyamtársam új kolesz-szobába költözött, és a hét legviharosabb napján rendezte meg a régi szobáját búcsúztató lustálkodó-beerpongozós-karaokézó happeninget. (Szöveg-értelmező Nobel-díj jár annak, aki elsőre felfogta ezt a mondatot...) A lényeg, hogy nagyon vagány este volt.
Február 4., csütörtök: Bókember kanapéján töltöttem az éjszakát, és reggel főzött nekem teát.
Február 5., péntek: miután végre bepótoltam az alvás-hiányomat, két plecsnit is bezsebeltem ezen a napon: Easy Rider + Kávéfüggők (utóbbi még 2019. december 3-a éjfélig fut).
Február 6., szombat: bővítettem a moly adatbázisát egy új (angol nyelvű) versantológiával.
Február 7., vasárnap: egy ex-osztálytárs kölcsönadta a lovaglópálcáját farsangra (cirkuszi állatidomárnak öltöztem be).
Február 8., hétfő: PSZICHOFARSANG a Szenesben.
Avagy a nap, amikor túl sok ingyen mojitot gurítottam le, valamint ellopták a vodkával feltöltött laposüvegemet, viszont megérkezett Császárnő a messzi Egyesült Királyságból, jólesően bizalmas beszélgetéseket folytattam a szaktársaimmal, Macskalány is egész éjjel mellettem volt, illetve Overdose befogadott éjszakára, így nem kellett a hajnali busszal hazadöcögnöm.
Február 9., kedd: egész napos heherészős heverészés Overdose kolesz-szobájában.
Február 10., szerda: nem kellett késedelmi díjat fizetnem a könyvtári könyvekért.
Vagy én emlékeztem rosszul, és tényleg az utolsó percben vittem vissza azt az 5-6 regényt, vagy alaposan a könyvtárosok szívéhez nőttem, mindenesetre nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy az aprómat nem ilyesmire kellett elköltenem, hanem kávézhattam belőle egy jót az egyetemi automatáknál.
Február 11., csütörtök: megtaláltam a PTE Tóth József BTK-TTK Kari Szakkönyvtárban Székely Szabolcs verseskötetét, a Kilenc másodperc reggelente címűt, amit aznap egymás után háromszor is kiolvastam, mert instant szerelmet jelentett.
Sosem akarok megválni tőle. Soha. Soha.
SOHA, ÉRTED? SOHA!! (Ez a metál-fangörl-hörgés helye.)
A lejjebb linkelt értékelésből nagyjából kiderül, miért. Vagy mégsem. Nem tudom. Nem lényeg.
Február 12., péntek: megnéztem a Llewyn Davis világa c. 2003-as Coen-tesók filmet.
Harmadszorra. Ezúttal magyar szinkronnal, és ujjongva nyugtáztam, hogy Szabó Máté a főszereplő szinkronhangja. Mert Szabó Máté a legjobb. Nincs mese.
Február 13., szombat: vásárolni voltunk Undead unokaöcsémmel.
Rég láttam a fiút. Egyre nagyobbra nő, egyre kamaszosabb, és a szülei elmondásával ellentétben egyre komolyabbnak, jobban mondva magába-fordulva-gondolkodósnak tűnik, legalábbis ha mellettem van. Talán azért, mert az utóbbi időben egyre nyitottabb lett a világ felé, és a humorérzéke is egyre pimaszabb, amit szeretek. Kicsit egyre büszkébb vagyok Rá.
Február 14., vasárnap: bepótoltam néhány könyvértékelést:
- Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza (cikk-antológia)
- Székely Szabolcs: Kilenc másodperc reggelente (verses kötet)
- Alessandro Bariccio: Selyem (kisregény)
Mára ennyi voltam.
Bye-bye, légy vagány.
Utóirat:
Na szép, még egy rendes elköszönéshez is túl lusta vagyok. Minőség a javából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése