Black History Month 2016 | könyvtári várólista Miles Davis trombitájával

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

instant örömök

Hadd meséljek egy kicsit a Black History Month nevet viselő kezdeményezésről, amit az 1970-es évek óta ünnepel az olvasói közösség. Lényege, hogy évente egy hónapot az afrikai diaszpóra történelmére és irodalmának megismerésére szentelünk. Az Egyesült Királyságban az októbert, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában pedig a februárt jelölték ki erre a célra.

Leginkább a booktube késztet rá, hogy idén jómagam is megpróbáljak mélyebben elmerülni az afrikai etnikumú írók műveiben, mert a youtube-nak hála rengeteg érdekes olvasnivalóra bukkantam a témával kapcsolatban. Másrészt ha már létrehoztam egy blogot, illene hébe-hóba komolyabb bejegyzéseket is írni, akármilyen fáradt és éhes és szomjas és másnapos az ember (soha többé ennyi mojitot nem nem nem NEM szabad).

Szóval, pottyantok ide egy várólistát, amit a becses Tudásközpont, illetve javarészt a PTE Tóth József BTK-TTK Szakkönyvtár állományából lopkodtam össze:

• Marie NDiaye: Három erős nő - Kortárs regény női sorsokról. Eddig egy Goncourt-díjas regény sem okozott csalódást (Marguerite Duras A szerető-je és Michel Tournier A rémkirály című műve az örök kedvenceim közé tartoznak), ezért gondoltam, beveszek egy franciát is a sorba.
• Chinua Achebe: Örökké nyugtalanul - Bevallom: nem tudtam, hogy ez az Afrika trilógia második kötete, csak megtetszett a címe. Élet-szagú. De talán kikölcsönzöm az első részt is. Ja. Úgy volna logikus. Meh.
• Toni Morrison: Jazz - A booktube él-hal az írónőért, és meg akarom tudni, miért. Mégsem a leghíresebb műveivel akarom kezdeni, mert azokkal kapcsolatban már túl sok elvárásom van. Erről a regényről viszont még sosem hallottam, így abszolút elfogulatlanul kezdhetek bele. Plusz az angol szövegértésemet is fejleszteném egy kicsit, nagyon rám férne.
• The Poetry of Black America - Alaposan meglepődtem és ujjongtam, hogy ez a röpke 552 oldalas antológia megtalálta az útját a mi kis eldugott egyetemi könyvtárunkba. A tartalomjegyzéket végigböngészve szinte csak ismeretlen neveket találtam, és ez csak olaj volt a tűzre. Nem feltétlenül sorban haladok a versekkel, nem is fogok egyhamar végezni a kötettel, meg nem is értek minden egyes kifejezést, de az összhang eddig nagyon vagány. Amúgy Langston Hughes FOREVÖR.

A kellemes háttérzajt pedig Miles Davis trombitája szolgáltatja, már csak azért is, mert nemrég rátaláltam az életét feldolgozó film előzetesére, és most leesett állal pörgök a boldogságtól. (Könyörgöm, ugye nem csak a trailer ennyire cool? Mondd, hogy nem cseszték el, mondd, hogy nem cseszték el, mondd, hogy nem cseszték el...)

Tudom, alaposan el vagyok maradva a projektjeimmel, de ezentúl igyekszem majd összehozni minimum heti 2 épkézláb bejegyzést. Cross my heart and hope to die.

Peace, légy vagány.