Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Ahogy mások túlságos lelkesedéssel tankoltak fel lisztből, cukorból és kézfertőtlenítőből, ugyanolyan lelkesedéssel tankoltam fel a könyvespolcomat új szerzeményekkel. Vagyis tök fölöslegesen túlléptem a polckapacitásomat, hiszen rengeteg könyvem van még itthon, amikbe bele se néztem... hát, ez van. Gyenge vagyok.
Szóval, idehaza minden a megszokott kerékvágásban folyik tovább. Voltam a postán, a kedvenc antikváriumomban és a Libriben is, és folyamatosan mosom a kezeimet - fizikailag és metaforikusan is. Mert bizony többszörösen túlléptem már a könyvvásárlási keretemet a félévre. Egyedül ezen a héten 8 könyvet hoztam haza, de ember legyen a talpán, aki ellen tud állni ezeknek a leárazásoknak!
ELEANOR CATTON: A FÉNYESSÉGEK
Európa, Budapest, 2016.
942 oldal, fordította Rakovszky Zsuzsa.
Fülszöveg:
Eleanor Catton fordulatos, hömpölygő története kerek százötven évvel ezelőtt, az új-zélandi aranyláz idején játszódik, a szigetek legtávolabbi csücskében, ahol szövevényes bűnügyre derül fény. De vajon tisztában vannak-e azzal a tettesek és az áldozatok, hogy mindez csak éppen ennél a csillagállásnál történhetett meg éppen így?
Egy sötét ügy és egy bravúros nyomozás Mars, Vénusz és a többi bolygó képviselői a kaotikus, világ végi településen: miután elolvastuk ezt a csodálatos regényt, garantált, hogy a saját horoszkópunkra is más szemmel nézünk!
Választásom oka:
Igazából csak egy irodalmi lapot kerestem a szekszárdi postán, de mivel azt nem találtam, körbenéztem a regények között, hátha akad valami fogamravaló. S lám, ott volt ez a Booker-díjas tégla, szinte ingyen. Ráadásul új-zélandi írónő írta, ami nagyon jól jön a 20 nemzet 2020-ban olvasós kihíváshoz (EHHEZ). Már, ha ki tudom olvasni még idén mind a 942 oldalát...
ALBERTO MORAVIA: A MEGALKUVÓ / AGOSTINO
Európa, Budapest, 1964.
436 oldal, fordította Füsi József és Zsámboki Zoltán.
Fülszöveg:
Vajon mit hozunk magunkkal gyermekkorunkból? Megszabják-e jelenünket, életutunkat azok a lélekformáló, rontó-építő válságok, amelyek a gyermeket, a tulajdon arcát kereső kamaszt érik? Moravia mindenesetre kedvvel ábrázolja az emberré érés nehéz, testi-lelki feszültségekkel terhes pillanatait.
Erről szól 1944-ben írott kis remeke, az Agostino is: a fiatal és még szép anya bűvöletében élő kis polgárfiú egyszer csak ráeszmél, hogy olyan meghittnek tudott kapcsolatuk jóvátehetetlenül megromlik: riadtan döbben rá, hogy anyja külön életet él, hogy udvarlója van. Otthonos világa hirtelen idegenné válik, s újat még nem tud helyette találni. Az Agostinóban az író főként a finom lélekrajzra ügyel.
Lélektani tanulmánynak tetszik első pillantásra A megalkuvó is: egy tartalmas kapcsolatok híján nevelkedő, rossz ösztönei rabságába kerülő gyermek felnőtté érését rajzolja meg Moravia. Csakhogy a regény hőse, Marcello, olyan korban él, amikor a kártékony hajlamok az intézményekben, hivatalokban szinte korlátlan lehetőséget kapnak, veszedelmesen felerősödnek. A fasiszta Olaszországban szánandó gyerek-hősünk gátlástalan dúvaddá züllik. S miközben Moravia szennytelen pontossággal boncolja Marcellót, közegét: a két világháború közti olasz társadalmat is átvilágítja. Így válhat ennek a kisiklott sorsnak a rajza egy sötét korról mondott kemény ítéletté.
Választásom oka:
Ez az egyetlen könyv, amit nem magam választottam, hanem a 2+1 antikvár akciós bejegyzésemben említett csomagomhoz (EHHEZ) kaptam ajándékba. Vannak ugyan a felmenőimtől örökölt Moravia könyveim, de ez a kettő szerencsére még nem volt meg. A fülszöveg alapján mindkét regény nekem való, szóval ezúttal eltalálták az ízlésemet. Jó munka, antikváriumos csapat! Hálás köszönet érte.
RICHARD FLANAGAN: EGY TENYÉR, HA TAPSOL
Jelenkor, Budapest, 2018.
406 oldal, fordította Kada Júlia.
Fülszöveg:
Tasmania egyik távoli felföldjén egy vízi erőmű építésénél dolgozik Bojan Buloh, aki azért hozta ide a családját előbb Szlovéniából, a II. világháború utáni nyomorból, majd a menekülttáborból, hogy új életet kezdjenek. Egy éjjel Bojan felesége eltűnik a hóviharban, és sosem tér vissza. Bojan egyedül gondoskodik a hároméves lányukról, Sonjáról, és itallal űzi el démonait. A lány kamaszkorában szintén elmegy otthonról, ám harmincöt évvel később visszatér Tasmaniába apjához, akit az európai háború és későbbi borzalmak emlékei kísértenek. Amikor a múlt árnyai egyre erőszakosabban nyomulnak be a jelenbe, Sonja és Bojan sivár élete örökre megváltozik.
Az Egy tenyér, ha tapsol a régi világ barbarizmusáról, az új haza könyörtelenségéről és azoknak a sorsáról szól, akik a reménytelenségben a szeretet erejével próbálják megváltani önmagukat.
Richard Flanagan 1961-ben született Tasmaniában. A Keskeny út északra című regényével 2014-ben elnyerte a Man Booker-díjat. Az Egy tenyér, ha tapsol a második regénye, amely 1997-ben jelent meg.
Választásom oka:
Ezt is, és a maradék 2 könyvet is a Libri "Pont ennyi" akciója keretében vásároltam. Most kivételesen nem az online felületükről rendeltem, hanem egy hirtelen ötlettől vezérelve besétáltam az egyik pécsi boltba. Épp az antikváriumból mentem hazafelé, szóval még javában izgett-mozgott bennem a vásárlás öröme. Megfogadtam magamnak, hogy maximum 3 példányt vihetek haza a helyi kínálatból, és ilyenkor a Booker-díjas írók nyilván a lista élére kerülnek. Még ha nem is ez a díjnyertes könyve, a fülszövege baromi izgalmas, a bűntudattól terhes apa-lánya kapcsolatok mindig felkeltik a figyelmemet.
HAN KANG: NEMES TEREMTMÉNYEK
Jelenkor, Budapest, 2018.
220 oldal, fordította Kiss Marcell.
Fülszöveg:
1980 májusában Dél-Koreában a diktatúra ellen tüntetnek a diákok. A hatalom válaszul bejelenti a szükségállapotot, kivezényli a hadsereget, és a katonák meggyilkolnak több száz fiatalt. A diákok, köztük tizennégy-tizenöt éves gimnazisták gyűjtik össze a harcokban elesett társaik holttestét, hogy azonosíthassák és eltemethessék őket. Ebből a tragédiából bomlik ki az áldozatok és a gyászoló túlélők története. Meg egy diktátor vezette rezsimé.
Elmesélni az elmesélhetetlent – erre vállalkozik a Nemzetközi Man Booker-díjas Növényevő szerzője. Han Kang második magyarul megjelenő regényében hazája, Dél-Korea elfojtott traumájának, a szülővárosában történt 1980-as véres kvangdzsui mészárlásnak állít emléket.
Választásom oka:
Han Kang díjnyertes művét olvastam már, és tetszett is, de ennek a témája még izgalmasabb számomra. Egyszerűen nem tudok ellenállni olyan műalkotásoknak, legyen szó könyvekről vagy filmekről, amik a diktatúrákat / fasiszta rendszereket veszik górcső alá. Szeretem egészséges távolságból elemezni az emberiség legalját. Remélem, ebben a regényben sem kell csalódnom.
TONI MORRISON: ENGEDJÉTEK HOZZÁM
Park, Budapest, 2018.
208 oldal, fordította Elekes Dóra.
Fülszöveg:
Az 1931-ben született Toni Morrison első regénye, a Nagyonkék 1970-ben jelent meg. 1988-ban A kedves című regénye, amely egy felszabadított fekete rabszolganő kálváriáját meséli el, Pulitzer-díjat nyert. 1993-ban neki ítélik az irodalmi Nobel-díjat azzal az indoklással, hogy „látnoki erejű és költői szépségű regényeiben az amerikai valóság egyik lényeges metszetét kelti életre”.
Sweetness szeretné szeretni gyermekét, Bride-ot, de nehezére esik az anyai szeretet. Bride, aki időközben csodás, ébenfekete, párducszépségű fiatal nővé serdült, szeretné szeretni barátját, Bookert, de elárulja a múltja, egy olyan pillanat, amely az anyai szeretet iránti csillapíthatatlan éhségéből fakadt. Booker nem lát el Bride szívéig, mivel ő is saját szeretettelen múltjának csapdájában vergődik. Vajon megtalálják-e a gyermekkori traumákból kivezető utat, az utat a fényre és a boldogságra?
Toni Morrison kíméletlen és provokatív új regénye azt tárja fel, miféle sebeket ejthet a felnőtt a gyermeken, és hogy miként cipeljük tovább gyermekkori sérüléseinket generációról generációra.
Választásom oka:
A Booker-díj után nem maradhatott ki a Nobel sem... Le se tudom írni, mennyire megörültem neki, hogy ezt is ott találtam a boltban. Nem feltétlenül életműve utolsó darabjával szeretném kezdeni az ismerkedést Toni Morrison regényeivel, de megnyugtatja a lelkemet, hogy már Tőle is van könyv a polcomon.
Köszönöm a látogatást, további csodás napot Neked!
Bye.
Szükségünk volt, szükségünk van és mindig is szükségünk lesz ilyen gondolkodókra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése