Egyelőre nem tudom, legyen-e állandó rovat belőle, de ma kedvem volt egy ilyet írni.
Íme az áprilisban vásárolt / ajándékba kapott könyveim listája.
Húsvéti leárazás:
#1 Kedves Tibor: A rinocérosz terápia
Libri, Budapest, 2015.
276 oldal.
Fülszöveg:
A rinocérosz-terápia kalandos, fanyar humorral átszőtt történetében a legbölcsebb szereplőnek egy ezüsthátú gorilla bizonyul.
--
Szeretném több kortárs magyar művel gazdagítani a gyűjteményemet. Ezzel a könyvvel is régóta szemezek, mert a molyos értékelések alapján erős Irvine Welsh hullámokat érzékeltem, ami általában jót jelent. Persze nem illik csak azért érdeklődni egy hazai termék iránt, mert a felszínen hasonlít egy külföldi termékre, de hát na... kérem, muszáj valami alapján eldönteni, mire költöm a csekély pénzecskémet.
#2 Salman Rushdie: Talpa alatt a föld
Helikon, Budapest, 2016.
904 oldal, fordította Greskovits Endre.
Fülszöveg:
Salman Rushdie új, világokon átívelő és kultúrákat összefogó regényében, mely az angol és amerikai kiadással egy időben jelenik meg magyar nyelven, szinte a lehetetlent kísérti. Hőseit, Ormus-Orpheuszt és Viná-Eurüdikét, először – mint a kor ünnepelt rocksztárjait – felrepíti az égi és földi csillagok közé, ahol galaxisok ütköznek egymásnak és kebelezi be egyik a másikát, majd leviszi őket a föld alá, az Alvilágba, ahonnan – akárhogy szeretné is ezt a mítoszokhoz szokott olvasó – nincs visszatérés.
A történetet elmesélő fényképész, Ráí, aki maga is a regény egyik főszereplője s a Víná után áhítozó hősszerelmes, Bombay szülötte, akár a szerző, s a két másik hőssel együtt innen indul világhódító útjára, előbb Angliába, aztán mindannyiuk álmainak földjére, Amerikába. Ő soha nem jut el olyan óriási magasságokba, mint Víná és Ormus, a legendás rockzenekar, a VTO alapító tagjai és oszlopai, akiknek orpheuszi életútja mellett Rushdie végigköveti a rockzene, mint a század második felét meghatározó kulturális képződmény történetét is. Ezek a bálványok azonban, hiába tekintik őket isteneknek, ugyanúgy küszködnek sorsukkal, az egymás mellett létező és egymással harcoló univerzumokkal, a talpul alatt recsegő-ropogó, majd végül a Víná talpa alatt megnyíló és őt elnyelő földdel, mint Ráí, a világ háborús zónáit megjáró és a láthatatlanná válás képességét tökélyre fejlesztő szerző-mesemondó (igen, így kell láthatatlanná válnia a fatvá miatt még mindig rejtőzködni kényszerülő Rushdie-nak is), vagy mint mi valamennyien, akik itt élünk ezen a – mi tagadás – tökéletlen sártekén.
--
A nagy Rushdie terv szerint ez a vaskos gyönyörűség csak szeptemberben kerül sorra. Szerencsére nem vártam addig a beszerzésével, hiszen ahogy nézem, jelenleg már sem a Libri online felületéről, de egyenesen a kiadótól sem rendelhető. Okay, léteznek más könyvesboltok is, DE HÁT NA...! A készlet elapadása igazából mindenki számára örömhír: a kiadó támogatást, a vásárló egy csodaszép könyvet, a hoppon maradottak pedig majd egy utánnyomást kapnak, no para.
#3 Irvine Welsh: Mocsok
Trubadúr, Budapest, 2014.
494 oldal, fordította Bus András.
Fülszöveg:
Közeledik a karácsony, és az ünnepi készülődésből Edinburgh büszkesége, Bruce Robertson rendőrőrmester sem marad ki – alig várja már, hogy elindulhasson hagyományos, év végi szex- és drogtúrájára Amszterdamba. Örömét azonban beárnyékolja néhány dolog: felesége és lánya elköltözött tőle, függőségek kínozzák, övön alul támadja az ekcéma, és házasságtörő afférjai is komoly megpróbáltatásokat tartogatnak a számára. Ráadásul egy zűrös rasszista gyilkosság ügyében is nyomoznia kell, amit a háta közepére sem kíván, és hamarosan eldől, hogy megkapja-e a hőn áhított előléptetést – a testében növekvő, csillapíthatatlan éhséget okozó galandféregről pedig még nem is beszéltünk. Egyszóval a dolgok pocsékul alakulnak, de mint tudjuk, egy Welsh-regényben nincs az a rossz helyzet, ami ne fordulhatna még annál is sokkal rosszabbra.
Bruce Robertson képében a szerző a kortárs irodalom egyik legemlékezetesebb mizantróp figuráját alkotta meg, köré pedig olyan sötét hangulatú, felkavaró, de morbid humorban sem szűkölködő történetet épített, amelyben élni és visszaélni egyet jelent, ahogy a pusztítás és önpusztítás között sincs határ. A könyv filmváltozata 2013-ban került a mozikba James McAvoy főszereplésével.
--
Igen: megvettem a DVD-t is (pár évvel ezelőtt). Igen: egy kicsit belehabarodtam James McAvoyba (már amikor Tumnus úrként láttam a moziban). Nem: nem ér a Trainspottinghoz hasonlítgatni. Az egy külön entitás, mind regény, mind film formátumban. Ennek sosem lesz akkora kultusza, de nincs is rá szüksége, mert úgy vág gyomorszájon, hogy hirtelen a Mennyekben érzed magad.
#4 Jacqueline Wilson: Tündérek és titkok
Animus, Budapest, 2006.
198 oldal, fordította: Pálfalvi Ilona.
Fülszöveg:
Violet nem tud kitörni mindenkit elbűvölő, és őt is örökké irányítgató bátyja bűvköréből. Amikor Will valamit megtud a saját múltjáról, Violet helyzete még rosszabbra fordul. A kislány egy álomvilágba menekül, melyet legkedvesebb írója, Casper Dream figurái népesítenek be. Úgy tűnik azonban, hogy egy új barátság segítségére lehet Violetnek. De hogyan lehet képes Jázmin, az új barátnő megtörni Will „varázserejét”?
--
Ezt a tündéri mesét az antikvárium.hu-ról rendeltem meg, húsvéti tojás-nyitogató kedvezménnyel. Miután elolvastam Tracy Beaker történetét, vagyis körülbelül 11-12 éves koromban eldöntöttem, hogy az én leendő lányomnak is kötelező lesz Jacqueline Wilson regényeit olvasnia. (Tudom, elég elborult kislány voltam és vagyok ilyen téren.) Mert Jacqueline Wilson történeteinek szíve van -- akkor is, amikor a cselekmény nem valami megkapó, lásd: Ki mer többet? Remélem, ez a mű is hozzájárul, hogy sose legyen elegem az írónő szívderítő stílusából.
#5 Csathó Kálmán:
Szépirodalmi, Budapest, 1983.
636 oldal.
Fülszöveg:
A századelő népszerű regény- és drámaírójának három regényét adjuk most közre. Csathó Kálmán színes, joviális írásainak cselekményvezetése szórakoztatóan fordulatos, alakjai lélegeznek, élnek. Csathó kerüli a zord hangulatokat, sötét tónusokat, a megoldhatatlan konfliktusokat – a fenyegető fellegeket lehetőleg elhárítja kedves figuráinak feje felől, a szerető szíveket összeboronálja, s ezen közben hiába vesznek hatalmas vagyonok: a veszteségből is származik haszon. Ennek a nosztalgikus idillnek a hátterében persze az olvasó, ha érzékeny a társadalmi mozgásokra, felfedezheti a századforduló gazdasági átrétegződésének farkastörvényeit – hiszen az úri osztály eladósodása, a hozzá nem értő gazdálkodás következtében elfoszló nagybirtokok, a pénz és a születési előjogok különválása és szembefordulása – akárcsak a Móricznál, Csathónál is – gyakran a regények alaphelyzete, sötét kontúrja. A kereteket azonban a szerelmi bonyodalmak fodulatai töltik meg, s karakteres, markánsan jellemzett alakok: kedves, bohókás, naiv vagy éppenhogy akaratos, céltudatos leányok; csélcsap, léha – vagy ellenkezőleg: korrekt, tisztességes, feddhetetlen – fiatalurak, és a zsánerfigurák: zsörtölődő, kuporgató vagy éppen nagyvonalúan tékozló, vendégszerető, de csaknem mindig csőd felé haladó földbirtokosok, savanyú vénkisasszonyok – a régi úri Magyarország megannyi jellegzetes kövülete.
--
Ajándékkönyv az antikvárium.hu-tól. A fülszöveg alapján sosem szereztem volna be, ugyanakkor mostanában kezd érdekelni ez a századforduló-táji magyar irodalom is. Mondjuk úgy: egy (vagy három) próbát megér.
Könyvfesztiválos kedvezmény:
#6 Neil Gaiman: Neverwhere
Headline, 2017.
448 oldal, illusztrálta Chris Riddel
Fülszöveg a magyar kiadáshoz (Sosehol):
A világ és ami alatta van
Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja.
A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?
--
Neil Gaiman az az író, akinek az agyszüleményeit csak eredeti nyelven vagyok hajlandó olvasni, aktívan követem instagramon és twitteren is szívesen követném, ha kibírnám azt a förtelmes felületet. Nem akarom misztifikálni, de Gaiman valóban különleges különc. Egy feneketlen kút; kiszámíthatatlan, mivel áll elő legközelebb, és még a legbizarrabb ötletei is működnek. A fiacskája pedig igazságtalanul angyali kis fickó, de ezt tényleg csak mellékesen mondom.
#7 Neil Gaiman: How the Marquis Got His Coat Back
Headline, 2015.
58 oldal.
Nyugi, tudok olvasni... Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a Neverwhere példányom is tartalmazza ezt a novellát. Csakhogy az alapkedvezményhez hozzáadott Libris törzsvásárlói pontjaimmal ezt a kis kötetet tulajdonképpen ajándékba kaptam. Plusz jól esik a látszat, hogy eggyel több Gaiman kötet sorakozik a polcomon.
Szerencsés véletlenek:
#8 Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
Cartaphilus, Budapest, 2013.
216 oldal, fordította Todero Anna.
Fülszöveg:
A japán származású angol író, a Napok romjai és a Ne engedj el… szerzőjének lenyűgözően komplex lélektani regénye, mely 1986-os megjelenése után elnyerte az egyik legrangosabb brit irodalmi elismerést, a Whitbread-díjat.
1948 ősze. Japán a II. világháború pusztítása után javában építi újjá városait. Az emberek igyekeznek maguk mögött hagyni a vereséget, inkább a jövőre fordítják figyelmüket. Nem így az egykor ünnepelt, majd a háború után visszavonult festő, Ono Maszudzsi, aki kertje és háza gondozásával, illetve két lányával és unokájával tölti az idejét. Kisebbik lánya közelgő eljegyzése okán fájdalmas erővel tolakodnak elő egykori döntéseinek emlékei. Vajon jól tette-e, hogy hűtlen lett a gésák és teaházak lebegő világához? Jó irányt vett ezt követően az élete? Nyugalmára sötét árnyat vetnek a múlt megidézett eseményeivel kapcsolatos gondolatai, és egyre több felkavaró kérdéssel szembesíti önmagát. Ahogy bejárja emlékezete labirintusát, sorra feltárulnak művészi és emberi pályájának döntő epizódjai.
--
A helyi kedvenc antikváriumomban akadtam rá, amikor a Jacqueline Wilsonos csomagot mentem átvenni. Ishiguro első műve, A dombok halvány képe is Cartaphilusos kiadásban van meg, és rettentően élvezem elnézegetni ezeket a borítókat! Kár, hogy az újabb, Európa kiadású Ishiguro könyveknek olyan fantáziátlan a megjelenésük. Értem én, hogy az emberi alakokat hajlamosabbak vagyunk tovább nézegetni, mert evolúciósan erre vagyunk programozva, és emiatt az embereket ábrázoló borítók is kelendőek, de hát na -- EZ meg EZ, kérem szépen, haszonleső lustaság, nem esztétikus képszerkesztés.
#9 Zizou Corder: Lionboy - Charlie és az oroszlánok
Geopen, Győr, 2003.
364 oldal, fordította Varsányi Anna, illusztrálta Fred van Deelen.
Fülszöveg:
„A macskák hűségesek és nagyon okosak! Ezúttal összefognak, hogy segítsenek Charlie-nak, aki beszélni a nyelvüket.”
Mit tennél, ha egyszer arra mennél haza, hogy elrabolták a szüléidet? Ha bátor vagy, bizonyosan elindulnál, megkeresni őket… így tett Charlie is, aki történetesen „macskául” is tud. Amikor szülei keresésére indul, kiderül: csak az utca kóbor macskáira és egy fantasztikus vízi cirkusz ketrecben élő oroszlánjaira számíthat. A szinte hihetetlen kalandok közepette Charlie nem is sejti, hogy saját sorsán túl sokkal nagyobb dolgokért is felelős.
--
Az elején kezdem: Van itt egy könyvtár, melynek emeletén egy felnőtt részleg, a földszintjén pedig egy gyerekrészleg üzemel. Mielőtt április utolsó péntekén elindultam a fővárosba, épp ebbe a könyvtárba tértem be, mert az emeleti részlegre vittem vissza egy könyvet, a földszinten pedig pont bent lett volna egy regény, amit szívesen magammal vittem volna az útra. Csakhogy kiderült, hogy az emeleti regisztrációm a földszinti térre nem érvényes. Vagyis újra kellett volna regisztrálnom, miközben alig negyed órám maradt a vonat indulásáig, és a vasút nem pont a szomszédban volt... lényeg a lényeg: ez a tervem is dugába dőlt, nem gondoskodtam B tervről, és lassan kifutottam az időből. Végül úgy döntöttem, indulás előtt beugrok a vasúti kis mindenes boltba, ahol vettem egy csomag rágót -- meg ezt a kis édeset. Ráadásul a vonatot sem késtem le. Ezt nevezem happy endnek.
Fővárosi könyves bódéból:
#10 Maurice Druon: Zeusz emlékiratai
Európa, Budapest, 1967.
174 oldal, fordította Philipp Berta.
Fülszöveg:
Maurice Druont (1918-2009), akit a Francia Akadémia is tagságra méltatott, elsősorban a középkor francia történelméből merítő regényeiről ismeri a magyar közönség, ez a szellemes, pajzán írása azonban a görög mitológia világába kalauzol. Nem akárki, az istenek és emberek atyjának szemével, aki több ezer éves álmából modern világunkra ocsúdik. Nincs különösebben meglepve, elvégre az Olümposzon is megesnek dolgok, urambocsá, a főisten is okkal száll magába néhanapján. Mindazonáltal kedvére való a teremtés, s úgy véli, egészében véve azért kár lenne ezért a világmindenségért. Döntse el a kedves olvasó, hogy vajon a szerző lényegül-e az emlékirat lapjain Zeusszá, vagy megfordítva.
--
Ezt a vásárt talán a Percy Jackson és az olimposziak friss élményére foghatom, de amúgy is szeretem a görög mitológiával foglalkozó szépirodalmat. Bár sosem lehet tudni, mennyire adják vissza ezek a "régi" fordítások az eredetit... próba cseresznye.
#11 Ladislav Fuks: Az utolsó ügy
Európa, Budapest, 1979.
264 oldal, fordította Zádor Margit.
Fülszöveg:
Két azonos körülmények között elkövetett rejtélyes gyermekgyilkosság tartja rettegésben a várost és környékét. A rendőrség minden erőfeszítése a gyilkos kilétének kiderítésére és elfogására teljesen eredménytelennek bizonyul. A nyomozást éppen ezért maga a nyugalomba vonulása előtt álló Heumann főtanácsos vezeti. Ez a regény bűnügyi szála, mely egyre jobban összefonódik a másikkal, a lélektanival: a főtanácsos és a szeretetlenségben élő kisebbik fia közötti ellentéttel. A fiú tudja, hogy az apja számára egész életét megkérdőjelező kudarccá válhat ez az utolsó ügye, ellene szurkol, úgy érzi, apja balsikere elégtétel volna az ő sorsáért, s ez csábítja végül oly végzetes elhatározásra, amely már csak tragédiába torkollhat.
A Mundstock úr, A hullaégető, a Változatok sötét húrra stb. írója, a mai cseh irodalom egyik külföldön is legismertebb képviselője ezúttal a bűnügyi történet és a lélektani regény elemeit ötvözte izgalmas, fordulatos, de összes többi művéhez hasonlóan, mélységesen humanista mondanivalójú, megrendítő regénnyé.
--
Akkor döntöttem el, hogy megveszem, amikor felvillant a gyermekgyilkosság szó, de alaposan mellbe vágott a fülszöveg további része is. Bűnügyi regényeket is ritkán olvasok, meg cseheket is. Fene érti, miért. Ezen sürgősen változtatnunk kell!
#12 Jorge Semprún: A nagy utazás
Európa, Budapest, 1986.
214 oldal, fordította Réz Pál.
Fülszöveg:
Négy napig utazik Jorger Semprun a politikai fogoly, a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. Formentor-díjas könyve, A nagy utazás, ennek a négy napnak a története. De csak szerkezetében négy nap a regény időtartalma: Semprun mesterien keresztezi egybe a négy nap történetével az „utazás” előtti és utáni emlékeit, tulajdonképpen mindazt amit lényegesnek, közölnivalónak érez.
--
Ez a bódé-látogatás tényleg bekoronázta a fővárosi kiruccanásomat. 12 könyv soknak tűnhet egyetlen hónapra, de ha belegondolunk, hogy a Neverwhere-en meg az Ishiguro könyvön kívül egyik sem közelítette meg az 1000 Forintot, egész visszafogottnak érzem ezt a zsákmány szemlét.
Nos, mit szólsz? Megvetted volna ezek közül bármelyiket? Esetleg Nálad is ott várakoznak már a polcon? Vagy ismersz hasonló sablonkérdéseket? Akkor kérlek, ne fogd vissza magad: minden hozzászólást szívesen fogadunk. :)
Köszönöm, hogy ismét meglátogattál, szeretettel várlak IDE meg ODA is.
Bye.
Nos, mit szólsz? Megvetted volna ezek közül bármelyiket? Esetleg Nálad is ott várakoznak már a polcon? Vagy ismersz hasonló sablonkérdéseket? Akkor kérlek, ne fogd vissza magad: minden hozzászólást szívesen fogadunk. :)
Köszönöm, hogy ismét meglátogattál, szeretettel várlak IDE meg ODA is.
Bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése