moziest | A martfűi rém

A MARTFŰI RÉM

/STRANGLED/

2016-os magyar bűnügyi thriller

rendező: Sopsits Árpád

operatőr: Szabó Gábor

vágó: Kovács Zoltán

gyártó: FocusFox Studio

szereplők:

Hajduk Károly, Csépai Eszter,

Trill Zsolt, Anger Zsolt,

Balsai Mónika, Bárnai Péter,

Jászberényi Gábor, Szamosi Zsófia,

Sztarneki Dóra

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Múlt héten úgy döntöttünk Császárnővel és Bókemberrel (legjobb droogs ever), hogy elkapjuk A martfűi rém utolsó pécsi vetítését, és bár a tervezettnél kalandosabbra sikerült az este (félreértések a jegyfoglalásnál meg ilyesmi), meglepő boldogsággal hagytam el a mozitermet, és kedvem szottyant összefoglalni a gondolataimat. Mivel elég friss az élmény, a jövőben valószínűleg változni fog a véleményem a filmről, ezért kérlek, ne komoly kritikaként tekints erre a bejegyzésre, hanem inkább sebesen surranó gondolatfolyamként.

Először is szögezzük le, hogy a film valós események alapján készült, vagyis a kerek egészet alkotó történet kedvéért viszonylag szabadon kezelték a tényeket (ha a teljes igazság érdekel, akár wikipédián is utánaolvashatsz Kovács Péter kéjgyilkos esetének). Végtére ez egy bűnügyi thriller, nem dokumentumfilm. A nézők teljes bevonását személyes viszonyrendszerekkel, érdekek ütköztetésével, karaktermotivációval és -fejlődéssel érjük el, így lehelünk életet a cselekménybe. Ugyanakkor nekem úgy tűnt, hogy ebbe az alkotásba túl sok élet jutott, és most nem a 18-as karikát kivívó erőszakra és felpuffadt vízi hullákra gondolok, ó dehogy, azt nagyon bírtam. Inkább az volt a gondom, hogy túl sok figurának jutott központi szerep, ami azt eredményezte, hogy tulajdonképpen nincs főszereplője a filmnek. Ez a hiány avagy túladagolás (kinek mi) kissé megnehezíti számomra a befogadást. Mindenki érdemes arra, hogy jobban belelássunk a világába, megértsük az ő saját nézőpontját, és ettől mintha elveszne a fókusz.

Lehet személyes ÉS szociális kérdéseket pedzegető drámát fabrikálni, ami ráadásul még komcsi-kritikus is, ékes példa erre A mások élete. Zseniálisan fűzi egybe ezeket a témákat, és úgy vonultat fel szépen kidolgozott karaktereket, hogy közben minden szál egy központi alaknál egyesül; a rendszer nyomása és a többi szereplő cselekedetei egyformán hangsúlyos hatást mérnek rá, így téve lehetővé, hogy a cselekmény gördülékenyen haladjon, és hogy a néző abszolút bevonódjon a történetbe. A martfűi rémben nincs ilyen alak, nincs azonosulási pont, mert bárki az lehetne.

Van egy férfi, aki ártatlanul sínylődik a börtönben. Van egy srác, aki az igazság bajnoka akar lenni egy komor szocialista társadalomban. Van egy bűnöző, akinek bizonyos okok miatt torz szexuális vágyai vannak. Meg vannak a többiek, akik csak túl akarják élni ezt az egész rohadt helyzetet. Alapanyagnak ez baromi fasza, és majdnem sikerült kerek egészet faragni belőle, de nekem személy szerint hiányzott legalább egy közös jelenet a sráccal meg az ártatlan elítélttel (akkor legalább a nyomozó-elítélt-gyilkos triumvirátus dinamikájáról szólt volna a dolog), és azt sem vettem volna zokon, ha kimarad az a lényegtelen szerelmi szál...

Ettől függetlenül boldog vagyok, hogy láthattam. A színészi játék rendben van (nem, mintha értenék hozzá), ahogy a látvány is, és aranyos vizuális történetvezetésből sincs hiány. A példákat nem nevezném kifejezetten spoilereknek, de a biztonság kedvéért kisatírozom, nehogy elrontsam Neked a felfedezés örömét (ha kedved van elolvasni, jelöld ki a sávot): Van egy szexjelenet, amit eleinte távolabbról, egy tükörben látunk, és a nézőpont csak akkor vált a nő arcára, amikor "leesik a tantusz" - hamis öröm, majd rút valóság, érted. Aztán a végén a bitófáról átvágunk egy erdőre - "wood" versus "tree", élő és halott fa, nyami-nyami.
Szóval látszik, hogy szakértőkkel van dolgunk, és bár hosszabb ideig ecseteltem azt az egy darab dolgot, ami böki a csőrömet, a pozitívumok többen vannak. Mindenképp érdemes támogatni a magyar filmipar felvirágoztatását, hadd szabaduljon az igénytelen copypaste romcomok futószalagon folyó gyártásának béklyójától. Please.

Mindenesetre kösz, hogy ismét meglátogattál. Ha láttad A martfűi rémet, és egyáltalán nem értesz egyet a fent leírtakkal, vagy esetleg más kérdések foglalkoztatnak a filmmel kapcsolatban, ne fogd vissza magad, támadj a billentyűzetre - és szeretettel várlak a csevegőbe is!

Bye-bye, és ha egy mód van rá, ne hordj piros magassarkút, amikor este egyedül csatangolsz a sötét utcákon. Túl figyelemfelkeltő...