Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Folytatjuk utunkat kedvenc szigetországom rizsföldjein, hegyein és vulkanikus gyógyfürdőin keresztül. Ma azokat a könyveket sorakoztatom fel, amik valamilyen történelmi vonatkozással bírnak, vagyis segítenek mélyebben megérteni a japán kultúrát, hagyományokat és világfelfogást.
MINEKO IWASAKI – RANDE BROWN: A GÉSÁK GÉSÁJA
Trivium, Budapest, 2003.
384 oldal, fordította Nagy Imre.
Fülszöveg:
„Nehéz megmagyaráznom, kislányként miért határoztam el, hogy gésa legyek. Miért dönt úgy egy szüleit rajongásig szerető gyermek, hogy elhagyja őket? Erre próbálok magyarázatot adni.”
Hosszú esztendők kellenek ahhoz, hogy elsajátítsa mindazt, amire egy gésának szüksége van. Megaláztatásokkal és büntetésekkel kell szembenéznie, de mindvégig az az erő és elszántság hajtja, hogy kiváló táncos és országának leghíresebb gésája legyen. Az álom beteljesült, Mineko több, mint egy évtizeden át Japán leghíresebb gésája volt. Történetét abban a reményben írta meg, hogy az majd segít fellebbenteni a fátylat Japán kulturális történelmének misztikus és félreértelmezett világáról, mely a gésákat körüllengi.
Ez a könyv szolgált alapul Arthur Golden Egy gésa emlékiratai című regényéhez, amelyből nemrég nagysikerű film is készült.
Kapcsolatunk:
Kezdésként itt ez a különleges önéletrajz, ami a fülszövegben állítottakkal ellentétben nem az alapja Arthur Golden könyvének, hanem egy válasz rá. Tudniillik Golden és Iwasaki között bonyolult üzleti kapcsolat állt fenn. Golden felkérte Iwasakit egy interjú-sorozatra, ami alapján megírta az Egy gésa emlékiratait. Iwasaki később beperelte Goldent, mert többször megszegte az eredeti megállapodásukat, miszerint sehol sem említi Iwasaki nevét. A szerencsétlen nő számtalan halálos fenyegetésben részesült amiatt, hogy felfedte egy kívülálló előtt a gésaként nyert tapasztalatait, hiszen a hagyományok megkövetelik, hogy ezekről élete végéig hallgasson. Ráadásul Golden helyenként el is ferdítette a tényeket, így Iwasaki szerint ártó, hamis képet festve a gésa mesterségről. Mindezt az Egy gésa emlékiratai olvasása után tudtam meg, és mit ad isten! Az idősebb Nővérkém pont megvette magának Iwasaki önéletrajzát, és pár évvel később úgy döntött, hogy nekem ajándékozza a könyvet. Valószínűleg nem is sejti, mekkora örömöt okozott ezzel. Valamikor majd szeretnék készíteni egyfajta összehasonlítást Iwasaki és Golden könyvei között, de előbb alaposabban utána akarok járni az egész üzleti kapcsolatuknak is. Tehát ez még várat magára...
JAMAMOTO CUNETOMO: HAGAKURE
A szamurájok kódexe
Helikon, Budapest, 2016.
268 oldal, fordította Kárpáti Gábor Csaba.
Fülszöveg:
„Rájöttem, hogy a Busido a halálban gyökerezik.”
A Hagakure (jelentése: „Levelek alatt") a Szamuráj Útjára, a Busidóra vonatkozó rövid tanítások, történetek és feljegyzések gyűjteménye a XVIII. sz. elejéről, amelyet a később zen szerzetessé vált szamuráj, Jamamoto Cunetomo diktált le lelkes tanítványának. Az eredeti szöveget kézzel másolták, és adták körbe a Nyugat-Japánban élő Nabesima-klán fiatal csatlósai körében. A második világháború után egyetlen könyvet sem ítéltek el olyan hevesen, mint a Hagakurét. A műnek jelentős szerepe volt abban, hogy felbátorítsa a japán fiatalságot, akik a háború utolsó, elkeseredett szakaszában ezzel a klasszikussá vált idézettel vállalták az önkéntes halált: "Rájöttem, hogy a Busido a halálban gyökerezik.”
A beható tanulmányozás azonban megmutatja, hogy a Hagakure nem más, mint Cunetomo szenvedélyes gyűjtésének eredménye, amelyet békeidőben állított össze a Szamuráj Útjáról. Ez pedig az „úgy halj meg, mint egy igazi szamuráj” alapgondolatán, azaz a bátor, igazságos és erényes harcos ideálján nyugszik. A magyar nyelven először megjelenő forrás a teljes szövegből közel négyszáz történetet tartalmaz; azokat, amelyek a leghívebben tükrözik a Hagakure szemléletét, filozófiáját.
Kapcsolatunk:
Lelkesen gyűjtöm a Helikon zsebkönyveket. Imádom a kiadói sorozat sokszínűségét, tartalom és külcsín szempontjából is. Kölyökkorom óta kíváncsi vagyok a szamurájok világára. Van egy gyerekeknek készített enciklopédiám, ami többek között telis-tele van különböző kultúrák színesen illusztrált leírásaival. A szamurájok már ez alapján is sokkal vonzóbbak voltak a kis eva számára, mint mondjuk a hagyományos, európai lovagok. Talán ezért, mert egy európai kölyök élete amúgy is tele van lovagokkal, szamurájok viszont akkoriban még ritkán fordultak elő. Volt egy epizód a Gargoyles c. sorozatban, amiben kedvenc vízköpőink tettek egy kis kiruccanást Japánba, azt' kész... na, persze az ázsiai harcművészetek mindig jelen voltak a Tini Nindzsa Harci Teknős sorozatban, de azt inkább a kulturális ozmózis útján ismertem, semmint nézőként fogyasztottam volna. Lényeg a lényeg: most már itt ez a könyvecske is a polcomon, az abszolút hiteles forrás, amire mindig is áhítoztam.
JOSIKAVA EIDZSI: MUSZASI I-V.
Szenzár, Budapest, 2017-2018.
1824 oldal, fordította Tótisz András.
Fülszöveg:
A Muszasi többek szerint a japán Elfújta a szél. Igazi nagyregény, amely a 16. századi Japánt örökíti meg. Azt a Sógun történetéből is ismert Japánt, amely több mint 150 évig tartó háborúskodás után egy igazi hősért kiált, aki egyesíti a feldúlt és zsarnok nagyurak által felosztott országot. Itt lép színre Muszasi, a valóságban is létező páratlan kardforgató harcművész, író és zen buddhista mester, hogy megkezdje emberpróbáló küzdelmét egy új kor hajnalán…
Josikava Eidzsi egyike Japán legtermékenyebb és legnépszerűbb íróinak. A Muszasi olyan történelmi regény, amelynek öt kötetét számtalanszor jelentették meg, generációk nőttek fel rajta, film- és tévésorozatok tömege készült belőle, hiszen Japán élő folklórjának része. Az első kötettel az olvasó egy hosszú utazásra indul a felkelő nap országába, amelyet egykor szamurájok és sógunok uraltak, és ahol a kard osztott igazságot.
Kapcsolatunk:
Oké, ez az öt kötet egyben nagyon félelmetes, ezért még meg sem próbáltam elkezdeni. Fogalmam sincs, mikor jön majd el a pillanat, amikor ténylegesen megjön hozzá a kedvem, de ennek a kiadásnak képtelen voltam ellenállni. Nagyon szépek ezek a borítók, és a könyvek gerince is szemet gyönyörködtető a polcomon. Így okoskodtam magamban: Érdekel a szamuráj kultúra? Igen. Szeretsz olvasni? Naná. Akkor ürítsd a tárcád, cicuskám! Remélem, jó döntés volt.
MIJAMOTO MUSZASI: AZ ÖT ELEM KÖNYVE
Helikon, Budapest, 2018.
112 oldal, fordította Abe Tetsushi és Varga Orsolya.
Fülszöveg:
A legendás japán kardvívók között talán Mijamoto Muszasi neve a legismertebb. Népszerűsége nem csak Japánban, de külföldön is töretlen. Ez a rendkívüli képességekkel megáldott szamuráj első – halálos kimenetelű – párbaját tizenhárom éves korában vívta, tizenhat évesen pedig már részt vett a véres szekigaharai csatában. Élete során számtalan párbajt vívott, de nem talált legyőzőre. Utolsó éveiben írta meg a két kardos vívás és a taktika esszenciájának számító híres művét, „Az öt elem könyvé”-t, amely manapság is széles körű olvasottságnak örvend – nemcsak a harcművészetek iránt érdeklődők körében.
Kapcsolatunk:
Nagyon értékelem és támogatom az igyekezetet, hogy a Helikon zsebkönyvek sorozat olcsón elérhetővé teszi a köznép számára a különböző népek alapirodalmát. Ezt a művet már el is olvastam, és újra is fogom olvasni majd, amikor sort fogok keríteni Josikava történelmi regényeire. Bevallom, nem sok információ maradt meg az első olvasás után, de a hasonló, filozofikus célzattal írt műveknél ez nem csoda. De most már bármikor újra elővehetem, és ez végtelenül boldoggá tesz.
HIROAKI SATO: SZAMURÁJLEGENDÁK
General Press, Budapest, 2009.
436 oldal, fordította Gyura Veronika és Hollósi Krisztina.
Fülszöveg:
A szamurájokról legtöbbünknek a harci művészetben jártas kardforgató „gyilkológép” jut eszünkbe, aki szemrebbenés nélkül, többnyire gyönyörű mozdulatokkal kísérve öli halomra áldozatait. Ez a filmekből ismert kép azonban leegyszerűsítő: a szamurájok rendkívül fontos helyet foglaltak el a japán társadalomban. Kezdetben a szerepük a fegyveres szolgálatra szorítkozott, a 12. században azonban Japán tényleges uraivá váltak.
E könyv célja, hogy bemutassa a szamurájok ethoszának változását a történelmi kezdetektől egészen a 18. századig, a harcosok politikai hatalomra jutásáig. A kötet összeállítója, az Egyesült Államokban élő Hiroaki Sato régi nyelvemlékekben fellelhető szamurájtörténeteket, törvényeket, beszámolókat, vitairatokat gyűjtött egybe, amelyeket rövid, de közérthető magyarázatokkal bővített. Igyekezett mindig az aktuális kérdést legjobban megvilágító szöveget, illetve szövegrészletet választani, melyeket szükség esetén lábjegyzetekkel látott el.
A magyar közönség számára számos további jegyzetet illesztettek a szövegbe, elősegítve az olvasók jobb tájékozódását. A szakszerű magyar fordításban napvilágot látott kötet nem csak élvezetes olvasmány, hanem a magyarországi japanológiai kutatás és oktatás számára is rendkívül értékes forrásgyűjtemény.
Kapcsolatunk:
Úgy tekintek erre a könyvre, mint érdekes életutak gyűjteményére. Bele-beleolvasok, de egyhuzamban még sosem álltam neki. Pedig biztos vagyok benne, hogy rém vagányan nézek ki vele. Eleve vagány a borítója, de ha megtapizod, érezni fogod, hogy ráadásul vannak a borítón vékony vágások, mintha egyszer megpróbálták volna agyonkaszabolni, és hősiesen túlélte volna a támadást. (Esküszöm, nem a kulcsaim hagyták rajta ezeket a nyomokat!) Az is elég meggyőző, hogy egy neves fordító-újságíró szedte össze a könyvben olvasható adatokat, a The Japan Times alkalmazottja. Semmi okom nem volt otthagyni a könyvesboltban.
Ahogy látod, elég egyértelmű, hogy a japán kultúra mely része érdekel igazán. Nem a mai kütyü-bajnok birodalom izgatja a fantáziámat, hanem inkább a félelmetes erővel lüktető történelmi Japán, ami olyan magasan repült, hogy a Nap porrá égette a szárnyait. Jó lenne átlátni az egész folyamatot, és ez bizony egy életen át tartó folyamat lesz, ha nem még hosszabb. Kívánj szerencsét!
Köszönöm a látogatás, és további csodás napot kívánok Neked!
Bye.
Mai záróvideónk a 2010-es RAINBOW: Nisha Rokubou no Shichinin c. anime nyitódala, mely máig képes könnyeket csalni az arcomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése