Megint többet akart a szarka, mint amennyit elbír a farka -- vagyis a márciusi várólistámnak a felénél se tartok. Ma este feltétlenül neki kell állnom a Mrs. Dallowaynek, hogy időben elkészüljön a bejegyzés a NK Bookclub eseményhez, ezért ismét rövidre fogom magam:
Íme négy olyan film, ami jobban tetszett, mint az alapjául szolgáló írásmű.
(Interview with the Vampire)
rendező: Neil Jordan
USA, 1994.
IMDb | Rotten Tomatoes | Port | Snitt
Tom Cruise, Brad Pitt és számos ifjú tehetség főszereplésével készült Anne Rice bestseller regényéből a film, amely „egyike az év legjobbjainak” (Caryn James, The New York Times).
A vámpír Lestat (Tom Cruise – Esőember, Tágra zárt szemek) gonosz, ám mégis karizmatikus egyénisége rabul ejti Louist (Brad Pitt – Hetedik, Szenvedélyek viharában), aki ezért az elátkozottak sorsát, a halhatatlanságot választja. Élete ezután kegyetlen szenvedéssé válik, hiszen szembesülnie kell a ténnyel: ahhoz, hogy éljen, ölnie kell. Egy emberélet is számtalan lehetőséget biztosít az éjszaka gonosz gyermekei számára; az örökkévalóság pedig hihetetlen távlatokat nyit előttük.
Neil Jordan (A síró játék) kiváló filmje, olyan epizódszereplőkkel, mint Stephen Rea, Antonio Banderas, Christian Slater vagy Kristen Dunst, elég hátborzongató élményt biztosít egy életre… sőt még azon is túl.
(Eat Pray Love)
rendező: Ryan Murphy
USA, 2010.
IMDb | Rotten Tomatoes | Port | Snitt
Liznek (Julia Roberts) mindene megvan, amiről csak egy nő álmodhat: férj, ház, sikeres írói karrier. Ám ő mégis boldogtalan. Hirtelen elhatározásból elköltözik otthonról, és kilép a házasságból. Viszonyt kezd egy nála jóval fiatalabb színésszel, Daviddel (James Franco). De igazából ez sem elégíti ki. Úgy érzi, levegőváltozásra van szüksége, ezért világkörüli útra indul. Olaszországban felfedezi az élet örömeit, Indiában a szellemét és a lelkét ápolja, mígnem Bali szigetén megtalálja a belső egyensúlyát. Ráadásul találkozik Felipével (Javier Bardem), a bohém brazillal.
(The Shining)
rendező: Stanley Kubrick
USA, 1980.
Kubrick hátborzongatóan izgalmas remekművében – amelyet a Newsweek kritikusa az első epikus horrorfilmnek nevezett – az ember ezen utóbbi, mindenkiben mélyen megbúvó félelme jelenik meg. A Stephen King azonos című regénye alapján készült mesterműben Jack Nicholson élete egyik legjobb alakítását nyújtja, mint Jack Torrace, aki a családjával a téli holtszezon idejére egy, a világtól elzárt kísérteties hotelba költözik gondnoknak. Ha az évszázados falak mesélni tudnának, hátborzongató történetek tucatjai kerülnének a felszínre. Úgy tűnik, hogy Jack kisfia előtt nincsenek is titkai a háznak, mert látja a fürdőkádba fulladt nőt, az elegáns lakosztályban kivégzett férfit és az összes holt lelket, amelyek nem találnak nyugalmat. De lehet, hogy mindezek a rémképek csupán jeleznek valamit. A Jack agyát elborító őrületet, a folyamatot, amelynek hatására a szerető apa vérszomjas, gyilkos indulatokkal teli szörnyeteggé válik.
REGGELI A PLÚTÓN
(Breakfast on Pluto)
rendező: Neil Jordan
Nagy-Britannia, Írország, 2005.
A film az 1970-es évektől követi nyomon Patrick „Cicus” Braden egy megnyerő, de rettenetesen elszánt fiatalember tetteit. Egy kis ír városban hagyják magára kisbabaként, s nagyon korán rájön, hogy más, mint a többiek. Már kisiskolás korában a lányos játékokhoz vonzódik, nevelőanyja ruháiban játszik, és sminkeli magát, ha egyedül marad. Patrick egy módon éli túl gyerekkorát: szellemes, elbűvölő viselkedésével és, hogy gyengéden visszautasít minden olyan kísérletet, mely meg szeretné változtatni őt. Tartásának és eszének köszönhetően vészeli át a nehéz életkörülményeket, s senkinek és semminek nem hagyja, hogy beleszóljon abba, amiben hisz.
Neil Jordan varázslatosan szellemes és könnyfakasztóan megható filmje egy csodálatos fiatalemberről mesél, aki az élet csapásaival és megpróbáltatásaival mosolyogva néz szembe, szívében azzal a megrendíthetetlen hittel, hogy minden embertársában ott rejtőzik a jóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése