2016/05/15

motiváló gondolatok #11 | visszaszámlálás a vizsgaidőszakig

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Megígértem Anyukának, hogy végignézem a Eurovision Song Contestet (miért is ne, amúgy is ébren maradok napkeltéig), és holnap beszámolok róla , hogyan szerepelt a magyar jelentkező (Anyukának nagyon tetszik Freddie dala, vagy maga a Freddie kölyök, nem tudom biztosan), de már nagyon unom az egészet, förtelmesen egyhangú zenével és közhelyes szövegekkel kínozzák a tüszős mandulagyulladástól szenvedő dobhártyáimat, szóval lenémítottam a tévét, beraktam youtube-on egy kis Coltrane-t, és gondoltam, arra hasznosítom ezt az időt, hogy bepótoljam az elmaradásomat LianneHide kihívásával kapcsolatban.



Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Magvető, 2010
Április 26., kedd:

Az egyik előadás helyett UTÁN beültem a Kiskorsóba, hogy kiolvassam az első Ulickaja könyvemet. Talán negyven oldalig jutottam, már kezdtem megfeledkezni a világról, amikor felzörrent a mobilom. Bonnie küldött üzenetet, azt kérdezte, nincs-e kedvem inni egyet, mire annyit feleltem: Én már rég elkezdtem...

Tehát tíz perc múlva már nem olvastam tovább, hanem Bonnieval veséztük ki a biosz kurzussal kapcsolatos félelmeinket, a szaktársainkkal fenntartott kapcsolatok sokszínűségét, meg ilyenek. Majd váratlanul megjelent egy pszicho-gólya, és kiderült, hogy egy egész sereg pszicho-hallgató tart felénk lazulgatni.

Nőttön-nőtt a tömeg, és már megint eleget ittam ahhoz, hogy bedepizzek, de szerencsére ott volt a Festő szaktárs, akivel gyakran beszélgetünk művészetes meg mélylélekbúvárkodós témákról, így végeredményben jól mulattunk. Ittunk kis hazánk egyetlen irodalmi Nobel-díjasának nyugodt békéjére, és még az új költeményes füzetemet is Rá bíztam. Kíváncsi vagyok a véleményére.

Április 27., szerda:
Volt egy csodás szabadon választott kurzusunk ebben a félévben. Pszichoanalízis és irodalom címen futott, és három szaktársat sikerült meggyőznöm, hogy felvegyék velem. A lelkesedésem persze jócskán lankadt az utolsó hónapokban, de a teljesen eltévelyedett magyar szakosok beszólásai néha nagyon viccesek voltak. Igaz, hogy halvány lila fingjuk sem volt a pszichológiáról, de hát bölcsészek, na. Náluk a saját agykerekek mozgatása a divat, nem a viktoriánus Zsiga tata (Freud) kissé elfogult szövegeinek helyes értelmezése.
Lényeg a lényeg, ezen a szerdán az Alice Csodaországban és Alice Tükörországban c. művekről, illetve magáról a (WTF de perverz vagy te kibaszott pedofil állatLewis Carrollról beszéltünk, az álmokkal kapcsolatban előkerült a tudattalan hatalma, és az édes oktató bácsi elejtett egy megfizethetetlen megjegyzést:

"A tudattalan folyton csinálja a galibát meg a dolgokat."

Fuck yeah. Maga Zsiga tata sem fogalmazhatott volna jobban.


Április 28., csütörtök:
Elmaradt az összes előadásunk, mert szükség volt egy kis közönségre az aznap tartott (vérfagyasztóan unalmas) konferenciára. Annyira kétségbeesetten keresték a nézőket, hogy kötelezővé tették a megjelenést, még katalógust is vezettek, amire persze egy ember legalább öt nevet írt fel a sajátján kívül. Nos, Bókemberrel bementünk, hogy felírogassunk pár emberkét, aztán az esemény közben folytattam a Szonyecskát, illetve posztoltam egy képet facebookon az alábbi megjegyzés kíséretében:
"Konferencia: Vajon hány pszichológus kell hozzá,
hogy bekapcsoljanak egy mikrofont?"


A válasz: Kettő is elég, de rohadt kínos volt, hogy az intézmény egyik legelismertebb pszicho doktornője negyed óráig beszélt a mikrofonba anélkül, hogy megnyomta volna azt a kibaszott pöcköt.
Na de! Azért a bennfentes poénozós komment-esőért, ami a kép alatt megindult, már megérte felkelni.
Ráadásul B. Kapitány zakóban feszített, és ettől csak még vagányabbnak tűnt, amikor lenyomta a konferenciát enyhén fikázó szövegét. Nyami-nyami.

Április 29., péntek:
Kaptam egy Kihívástyúkot és egy hárfázó tündérkét.

Április 30., szombat:
Kaptam egy ágyat az elmegyógyintézetben és egy pénzes disznajt, valamint visszatértem a youtube-os creepypastákhoz. A kedvenc narrátorom Liam Vickers, aki leginkább saját szerzeményeket olvas fel, illetve van egy lezárt meg egy harmadik évadját élő sorozata is.

Egyébként április 30-a a jazz világnapja, szóval most itt hagyok egy kis Gardot-t.
Ez a nő az egyik legfontosabb hősöm. Egy baleset után kezdett el dalokat írni, és bár tragikus történet rejtőzik a karrierje mögött, rettentően örülök neki, hogy a zenei pályára lépett.



Május 1., vasárnap:
Rick and Morty maratont tartottam, mert hébe-hóba mindenkinek szüksége van egy ilyen napra.
(HOL MARAD MÁR A HARMADIK ÉVAD, HOGY ÉLJEK ÉV VÉGÉIG RICK MESTER NÉLKÜL, HOGY??!!)


Május 2., hétfő:

Meghívtam a droogokat a külvárosi kertes házikómba, évadzáró borvacsorára. Tarhonyás csirkepörköltöt ettünk, Báthory borokat meg olcsó dobozos söröket szopogattunk, ráadásul Kalandor is idetolta a képét - végre valaki, aki legalább annyira értékelte a magánkönyvtáramat, mint jómagam. Meg a kutyámat is agyondicsérte. Nem csoda, gyönyörű szívtipró dög ez a Waldo.

Május 3., kedd:

Elkezdődött a szorgalmi időszak utolsó hete, és Bonnieval stílusos trógerekként búcsúztattuk az egyik legcsököttebb oktatónkat (én ittam a Szalont). Vagyis elég másnapos voltam, szükségem volt egy gyógysörre, és Bonnie úgy döntött, csatlakozik hozzám. Ezt hívják pszichos szolidaritásnak.

Május 4., szerda:

Az utolsó előadás B. Kapitánnyal. Bizony-bizony, másfél évig tömte tele mindenféle jósággal az évfolyamom buksiját, és most lezárult ez a gyönyörű korszak. Cudarul hiányozni fog.


Május 5., csütörtök:
Kicsit megkésve, de teljesítettem a Pray for Paris kihívást.

Május 6., péntek:
Bor, Mámor, Pécs. Kubalibre és Deák Bill Gyula a Széchenyi téren. Első-sorban-tombolós, Kőbányai-vedelős naplemente Metállánnyal, Bonnieval és Macskalánnyal. Másra nem akarok emlékezni.

(a bal sarokban bekukucskál egy Metállány-fej,
jobbra pedig eva hadonászik a Kőbányaival)

Május 7., szombat:
Benéztem a Libribe, hogy átvegyek egy rendelést. Az eladó kisasszony pedig kijelentette, hogy ezt nem akarom így hazavinni. Elképedve bámultam rá. Először azt hittem, rosszul hallottam, aztán folytatta, hogy gazdaságosabban is oda tudja adni a könyveket.
Ezekről a Helikon Zsebkönyves gyönyörűségekről van szó:
Szóval, a kisasszony törölte a rendelésemet, és egyenként lehúzta nekem a könyveket, ráadásul egy 1000 Ft értékű kupont is kaptam. Ezt nevezem eladónak.

Május 8., vasárnap:
Azt mondják, a gyásszal való megküzdés első fázisa a tagadás és izoláció. (A második a harag, a harmadik az alkudozás, aztán jön a jó öreg depresszió, végül pedig az elfogadás. De mindez persze személyfüggő.)


Azután az emlékezetes éjszaka után körülbelül két napig képtelen voltam felfogni a történteket. Tudtam, mi történt velem, aludni se, enni se tudtam miatta, de egyszerűen nem tűnt valóságosnak addig, amíg nem beszélhettem róla. Csakhogy Anyukán kívül nem volt körülöttem senki, arra pedig még nem álltam készen, hogy Neki eláruljam. Ezért osztottam meg azt a Lady Gaga dalt, egyszerre senkinek és mindenkinek. Szükségem volt erre  a lépésre. Nem azért, hogy felfigyeljenek rám, hanem hogy én magam elfogadjam, hogy ezentúl együtt kell élnem ezzel az emlékkel. Ezzel a testtel.

Arra már nem számítottam, hogy olyan emberek kezdenek el bátorítani és támaszt nyújtani privát üzenetekben, akikkel alig beszéltem pár szót egész életemben. Nem is beszélve az egyik legjobb barátom, Császárnő támogató szavairól. Még azt is felajánlotta, hogy beszél helyettem Anyukával, ha nekem ennyire nehezemre esik. Természetesen visszautasítottam az ajánlatot, de a lehengerlő hálát, amit emiatt éreztem, sosem tudom visszafizetni.

Május 9., hétfő:
Találtam egy gyönyörűen megszerkesztett videót egy csodás Bukowski vershez.
Magát a mesterművet itt érheted el, a költeményt pedig ide másoltam Neked:

Charles Bukowski: Beer
(ahogy a videóban elhangzik)

I don't know how many bottles of beer
I have consumed while waiting for things
to get better
I don't know how much wine and whisky
and beer
mostly beer
I have consumed after
splits with women -
waiting for the phone to ring
waiting for the sound of footsteps,
and the phone never rings
and the footsteps never arrive
until much later
when my stomach is coming up
out of my mouth
they arrive as fresh as spring flowers:
"what the hell have you done to yourself?
it will be 3 days before you can fuck me!"

the female is durable
and she drinks very little beer
because she knows it's bad for her figure.

while we are going mad
they are out
dancing and laughing
with horny cowboys.

well, there's beer
rivers and seas of beer
the radio singing love songs
as the phone remains silent
and the walls stand
straight up and down
and beer is all there is.



Május 10., kedd:
Az alvás és evés mellett az olvasás is nehezemre esik, vagyis általában minden olyan tevékenység, amihez összpontosítanom kéne a figyelmemet. Valamivel mégis el kell foglalnom magam, hogy ne süllyedjek önsajnálatba, ezért hirtelen felindulásból lekaptam a könyvespolcomról az 1000 japán vers című kötetet. A japán költészetet rövid, velős, néha kissé unalmas, máskor viszont velőig ható alkotások jellemzik. Lassan olvastam, emésztgettem, és rengeteg gyönyörű költeményt találtam.
Íme pár példa:



Május 11., szerda:
Elmeséltem Anyukának. Minden részletet, amire még emlékszem. Arra számítottam, hogy őrjöngeni fog, hogy szitkozódva elmond mindenféle könnyelmű senkiházinak, és azzal fog fenyegetőzni, hogy ezentúl toronyba zárva fog tartani, és eltilt mindennemű szórakozástól. Álmomban sem hittem volna, hogy ehelyett óvatosan magához von, és szelíden megtiltja, hogy magamat okoljam.

Később találkoztam Császárnővel, rendeltünk egy-egy italt elvitelre a Blockban, aztán kiültünk a buszmegálló mögötti padokhoz beszélgetni. Nem azt ecseteltem Neki, hogyan erőszakoltak meg, csak csevegtünk mindenféléről, vizsgákról, Game of Thronesról, kapcsolatokról... és nevetgéltünk. Ez volt a legjobb fajta nevetés: őszinte volt. Péntek óta nem nevettem őszintén. Köszönöm.

Ez a nap nem is zárulhatott volna jobban, mint a májusi slam esttel. Tüszős mandulagyulladás ide vagy oda, ott kellett lennem. Nem csak Macskalány, de sasa_writer is aznap lépett először színpadra slammelni. sasa_writer még különdíjat is kapott, és meg kell mondjam, leesett az állam az előadásától. Mintha Rá szabták volna a színpadot, a szövege pedig egyszerre volt csípősen vicces és agytekervény-serkentő. Hatalmas potenciál rejtőzik ebben a lányban. Olyasféle büszkeséget éreztem a Neki járó vastaps hallatán, mintha valamelyik unokatestvérem aratott volna ekkora sikert. Kíváncsi vagyok a további szerepléseire - remélem, sokszor hallhatom még, ahogy Kövi (a pécsi slam estek konferansziéja) lelkesen a mikrofonba ordítja a nevét.

Május 12., csütörtök:
Megnéztem a The Visit c. M. Night Shyamalan filmet, és nem untam magam halálra, sőt. Nagyon szórakoztató élmény volt. Még a szokásos Shyamalan-twist sem okozott hányingert, sőt. Azon is jót mulattam. Még addig is elmegyek, hogy ajánlom a filmet. Komolyan. I ain't kidding. This is actually interesting stuff.


Május 13., péntek:
Újraolvastam A szeretőt, ami önmagában baromi jólesett. Aztán rájöttem, hogy PÉNTEK 13-a van, ami azt jelenti, hogy a Cinema Snob újabb videót készít a Friday the 13th franchise-zal kapcsolatban.
(A Cinema Snob az egyik kedvenc karakterem a Channel Awesome csapatából. Brad Jones többi projektje is zseniális, érdemes belepillantani a munkásságába.)


Május 14., szombat:
Amikor elkezdtem a bejegyzést, ez volt a mai dátum, szóval ja. Nekem az is sokat jelent, hogy megírtam ezt a beszámolót, mert előre tudtam, hogy olyan témákat kell érintenem, amikről egyelőre nem tudok remegő kezek és bukfencező gyomor nélkül mesélni. Mégis megtettem. Szeretném azt hinni, hogy ez bátorságot igényel, mert enélkül a hit nélkül gusztustalan kis féregnek érzem magam.


Szerintem zárjuk ezzel a pozitív gondolattal ezt a csodás kisregényt.
Köszönöm a figyelmet.
Gratulálunk a 19-dik helyért Freddie csapatának.

 Waldo says: Bye-bye, chill like a Dudeist.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése