segítség! | kincskeresés Nővérkémnek

Szervusz, kedves Blog-Vándor!

Talán már említettem, hogy pécsi Nővérkém szintén lelkes olvasó, bár Ő inkább a valóságban gyökerező műveket preferálja minden mással szemben. Gyakran osztja rám a feladatot, hogy hozzak Neki valamit a könyvtárból, és ha megkérdezem, pontosan mire gondol, csupán annyit felel: "valami jót". Hát... igyekszem az ízlésének megfelelő regényeket választani, de lassan kezdek kifogyni az ötletekből, ezért ma egy segélykiáltással fordulok Hozzád.

Az alábbiakban felvázolok egy listát azon könyvekről, amiket idén adtam kölcsön vagy kölcsönöztem ki Neki, majd megpróbálom felidézni, milyen véleménnyel volt róluk olvasás után. Téged pedig arra szeretnélek megkérni, hogyha eszedbe jut egy regény, ami szerinted tetszene a Nővérkémnek, írd meg hozzászólásban!

Amiket nem szívlelt:

ALICE MUNRO: JULIET

(Három történet)

Fülszöveg:

Alice Munróról azt tartják, hogy az emberi szív minden rezdülésének hangot tud adni. Az Esély, Hamarosan, Csend című történetekben, melyekből Pedro Almodóvar Julieta címen rendezett filmet, ismét rácsodálkozhatunk virtuozitására. A három történetből az bontakozik ki, hogy néhány találkozás – flörtölés egy idősebb férfival a vonaton; később fiatal anyaként látogatás a szülői házba; még később a kapcsolatkeresés elidegenedett felnőtt lányával – hogyan alakítja Juliet, a klasszika-filológia-tanár sorsát. Mint minden Munro-karakter, Juliet is melegséget, méltóságot és reményt sugároz, még az árulás és a veszteség legfájdalmasabb pillanataiban is. Alice Munro elbeszélésében Juliet utazása éppoly különleges, meglepő és rendkívüli, mint az élet maga.

Nővérkém véleménye:

Ezt a kötetet azért választottam neki, mert a főszereplő leírása nagyon hasonlít arra, amilyennek Őt látom: erős, intelligens és kitartó nő, akit bonyolult kapcsolat fűz mind a családjához, mind a férfiakhoz. Sajnos kiderült, hogy Nővérkém nem rajong a novellákért, rövidebb elbeszélésekért, mert nem tud igazán elmerülni a karakterek helyzetében. Ezzel a kötettel is az volt a fő gondja, hogy mire beleélte volna magát a történetbe, már le is zárult a cselekmény, mintha egy bárddal lefejezték volna a sztorit. Ki tudja, ha összefüggőbb lett volna a három történet, talán jobban élvezte volna, így viszont nagyon elégedetlenül rakta le a könyvet.

SZABÓ MAGDA: AZ ŐZ

Fülszöveg:

Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: …míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget.

Nővérkém véleménye:

Ezúttal a történet előadásmódja volt nagyon idegen a számára. Úgy fogalmazott, hogy várta-várta, mikor indul be a cselekmény, és ez a várakozás nagyon kifárasztotta. De becsületesen kiolvasta a könyvet, mert végig úgy érezte, hogy már majdnem magával ragadta a regény. De ez a "majdnem" sajnos sosem csapott át "igen"be.

Amiket kedvelt:

FREDRIK BACKMAN: ITT JÁRT BRITT-MARIE

Fülszöveg:

Britt-Marie ​hivatása negyven éven át az volt, hogy makulátlan rendet és tisztaságot tartson sűrűn utazgató és gyakran túlórázó férje körül. Ám útjaik elválnak, s ő, akinek lánykorában volt utoljára munkahelye, minden áron dolgozni akar. Mivel nem válogathat, elfogadja az egyetlen állást, amelyet a munkaközvetítőben ajánlanak neki, és Borgba utazik, ebbe a válság sújtotta községbe. Egy „hallatlanul koszos", felszámolás előtt álló ifjúsági otthont kell rendben tartania, éppen neki, aki nem tűr meg semmiféle piszkot és rendetlenséget. Ráadásul, ki tudja, hogyan, hamarosan az ifjúsági focicsapat vezetőjének szerepében találja magát. Pedig nem sok minden áll tőle a focinál távolabb. De Britt-Marie-t nem olyan fából faragták, hogy megijedjen a feladattól: intézkedni kezd, engedélyeket kér be, nyilvántartásokat vezet – rendet csinál és rendet tart. Az egyedülálló, messziről érkezett nőből akaratlanul a közösség egyik kulcsembere lesz. És felfigyel rá egy magányos férfi is – Sven, a helyi rendőr. Kérdés, hogy mindez elegendő-e ahhoz, hogy Britt-Marie újra otthonra találjon. Különös tekintettel arra, hogy volt férje is felbukkan a színen…

Történet a második esélyről, a sors kiszámíthatatlanságáról és az evőeszközös fiókok rendjéről. Fredrik Backman harmadik regénye szívszorító és felemelő, romantikus és ironikus, csakúgy mint korábbi művei.

Nővérkém véleménye:

Amikor először felolvastam Neki a fülszöveget, nagyon húzta az orrát. Néhány részlet eléggé hasonlított olyan sérelmekhez, amiket Ő maga is átélt nemrég, és attól tartott, hogy emiatt olvasás közben el fogják árasztani a rossz emlékek. De meggyőztem róla, hogy adjon az írónak egy esélyt, és szerencsére nem bánta meg. Saját elmondása szerint a végén már majdnem-szívből tudott nevetni a sztorin.

HYEONSEO LEE - DAVID JOHN:

A LÁNY HÉT NÉVVEL

(Szökésem Észak-Koreából)

Fülszöveg:

„Megrázóan ​szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré.”

Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül.

Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába.

Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért.

Nővérkém véleménye:

Ezt a memoárt igazából nem is kellett ajánlanom Neki, csak megemlítettem, hogy voltam könyvesboltban, Ő meg megnézte, miket vettem, és rögtön lecsapott rá. Az eddigi regények inkább a fikció felé hajlottak, és néha azok is jólesnek Neki, de Nővérkém igazi szerelme a történelmi vonatkozású elbeszélések. Akár napjaink problémáiról, akár a múlt érdekes epizódjairól van szó, amennyiben megregényesített formában tálalják, Nővérkém szívesen foglalkozik fajsúlyosabb témákkal is. Ezt a könyvet is nagyon gyorsan kiolvasta, és tanulságosnak találta, de azt is megjegyezte, hogy most egy ideig inkább visszatérne a kitalált személyekkel foglalkozó írásokhoz.

TONI MORRISON: ENGEDJÉTEK HOZZÁM

Fülszöveg:

Az 1931-ben született Toni Morrison első regénye, a Nagyonkék 1970-ben jelent meg. 1988-ban A kedves című regénye, amely egy felszabadított fekete rabszolganő kálváriáját meséli el, Pulitzer-díjat nyert. 1993-ban neki ítélik az irodalmi Nobel-díjat azzal az indoklással, hogy „látnoki erejű és költői szépségű regényeiben az amerikai valóság egyik lényeges metszetét kelti életre”.

Sweetness szeretné szeretni gyermekét, Bride-ot, de nehezére esik az anyai szeretet. Bride, aki időközben csodás, ébenfekete, párducszépségű fiatal nővé serdült, szeretné szeretni barátját, Bookert, de elárulja a múltja, egy olyan pillanat, amely az anyai szeretet iránti csillapíthatatlan éhségéből fakadt. Booker nem lát el Bride szívéig, mivel ő is saját szeretettelen múltjának csapdájában vergődik. Vajon megtalálják-e a gyermekkori traumákból kivezető utat, az utat a fényre és a boldogságra?

Toni Morrison kíméletlen és provokatív új regénye azt tárja fel, miféle sebeket ejthet a felnőtt a gyermeken, és hogy miként cipeljük tovább gyermekkori sérüléseinket generációról generációra.

Nővérkém véleménye:

Az előzőhöz hasonlóan ez a regény is azonnal Nála landolt az egyik könyvesbolti portyám után. Nővérkém két fiú anyja, ráadásul elvált szülők gyermeke, ezért sokat foglalkozik a szülő-gyermek kapcsolatok mechanikájával. Bár ez javarészt a saját környezetében szerzett tapasztalatokban merül ki, Toni Morrison elismerései kíváncsivá tették, és ezt a könyvet is egy hétvégi nyaralás alatt kiolvasta. Utána nem beszélt róla sokat, de azt mondta, nagyon könnyen haladt vele, mert egy percig sem lankadt a figyelme olvasás közben.

Amikért rajongott:

MARY ANN SHAFFER - ANNIE BARROWS:

KRUMPLIHÉJPITE IRODALMI TÁRSASÁG

Fülszöveg:

1946 ​januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.

Nővérkém véleménye:

Ez a történet különösen megmelengette a szívét. Egyrészt történelmi regényről beszélhetünk, másrészt teljesen hétköznapi, reális szereplők életébe nyerhetünk bepillantást, és a könyv hangulata is azonnal magával ragadta Nővérkémet. Ritkaság ez a második világháborúval kapcsolatos irodalomban, hiszen nem hatalmas katasztrófákkal terhel, hanem kedves, befogadó légkörben beszél az olvasóhoz, reményt közvetít. Amikor Nővérkém visszahozta, csak annyit mondott: "Ez nagyon aranyos volt. Olvasd el!"

ANTHONY DOERR: A LÁTHATATLAN FÉNY

Fülszöveg:

Marie-Laure ​LeBlanc, a Természettudományi Múzeumban dolgozó zseniális lakatosmester lánya hatéves korában megvakul. Az apja elkészíti számára Párizs tökéletes makettjét, hogy a lány tájékozódni tudjon a fények városában. Ám mire elkészül a miniatűr várossal, a nácik lerohanják Franciaországot és megszállják Párizst…

Werner Pfennig egy német árvaházban él és különös képességgel bír: mindenféle rádiót képes megjavítani és megszólaltatni. Tehetségére hamar felfigyelnek, s Werner egy náci katonai iskolában találja magát, ahol kénytelen szembesülni a rendszer embertelenségével…

A náci invázió elől Marie-Laure apjával egy távoli, tengerparti kisvárosba menekül, nagyapja egykori házába, nem utolsósorban azzal a megbízatással, hogy elrejtsék a Lángok Tengerének hívott és sötét legendákkal övezett gyémántot, amelyet a megszállók égre-földre keresnek. A háború azonban hamarosan utoléri őket, és Marie-Laure retteg a hírhedt gyémánt átkától…

Anthony Doerr lírai szépségű regénye két kamasz gyermek egymásba fonódó sorsán keresztül mutatja be a II. világháború embertelen poklát, a látható sötétséget, amelyből a szilánkokra tört, halványan pislogó humánum mutatja az egyedüli kiutat: a láthatatlan fényt.

Nővérkém véleménye:

Amit Nővérkém ezzel a könyvvel kapcsolatban külön kiemelt, az volt, hogy mennyire tetszett neki az író stílusa. Ritkán szokott erre kitérni, általában csak a szereplőkről meg a cselekményről szokott mesélni pár szót, tehát ebből látszott, hogy Anthony Doerr tényleg kiemelkedően jó szerző, avagy pont úgy játszik a szavakkal, mintha kifejezetten az Ő ízlésére szabná a könyveit. Remélem, jelenik még meg regénye magyarul, mert Nővérkém szívesen olvasna még tőle mást is.

Mint látod, Nővérkém különösen érdeklődik a második világháborúval foglalkozó regények iránt, mivel édesapja oldaláról zsidó felmenőktől származik (féltestvérek vagyunk, közös édesanyával), és a nagyszüleit is elhurcolták. Világéletemben éreztem, milyen mély nyomot hagyott benne ez a családi trauma, és sokáig nem értettem, hogy mégis miért foglalkozik ennyit a második világháborúval, ha ennyire fájdalmas érzések társulnak hozzá. Aztán, ahogy felcseperedtem, rájöttem, hogy a feldolgozás legfontosabb lépése a megismerés. Felfogni, mi miért történt; hogyan következhetett be ekkora bűntett egy civilizált társadalomban; átlátni a globális és lokális összefüggéseket; enélkül nem tudunk túllépni a traumán.

Néhány példány, amit Ő adott kölcsön vagy ajándékozott nekem:

Egy gyors felsorolás erejéig ezeket is meg szerettem volna említeni, mivel ebből a listából jobb rálátást nyerhetünk Nővérkém saját könyvespolcára, illetve arra, hogy milyen könyveket ajánl szívesen másoknak:

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima

Véletlenül pont akkor olvasta a könyvet, amikor én végignéztem a sorozatot, szóval evidensnek tűnt, hogy akkor kölcsönadja az eredeti művet is.

Juszra Márdini: Pillangó

Ezt azért adta kölcsön, hogy a személyes beszámoló révén átfogóbb rálátásom legyen a menekültek helyzetére.

Robert Merle: Védett férfiak

Amikor elkezdték sugározni A szolgálólány meséjét, megkérdezte a véleményemet, hogy szerintem Neki való-e a történet. Nővérkémről tudni kell, hogy ritkán néz filmeket, és még  ritkábban ül végig egyet elejétől a végéig, általában részletekben nézi meg azokat, amik érdeklik; szóval a biztonság kedvéért inkább kölcsönadtam Neki a sorozat alapjául szolgáló regényt. Margaret Atwood stílusa Neki egy kicsit túl tömény volt, viszont az alapkoncepcióról eszébe jutott Robert Merle regénye, amit anno igazán élvezett, ezért szívesen kölcsönadta nekem.

Meir Shalev: Egy galamb és egy fiú

Erről csak annyit mesélt, hogy szerinte tetszeni fog nekem. Igazából semmi okom kételkedni Benne, mert bízom az ízlésében, tehát előbb-utóbb ez is sorra kerül.

Markus Zuzak: A könyvtolvaj

Oké, vicces sztori következik. Ezt a könyvet anno a névnapomra kaptam, karácsony előestéjén a kezembe is nyomta, majd megkérdezte, hogy rögtön neki akarok-e állni olvasni. Miután bevallottam, hogy még rengeteg olvasmány vár rám, amit év vége előtt el szeretnék olvasni, Nővérkém kijelentette, hogy akkor biztos nem bánom, ha A könyvtolvajt most vissza is vinné magához, hogy Ő is ki tudja olvasni. Persze, beleegyeztem a dologba, de jót röhögtem magamban, hogy egy perce sincs nálam, Nővérkém máris visszakérte az ajándékomat... de tényleg jó kezekben volt Nála, és legalább nem feküdt hónapokig olvasatlanul a sarokban, és annyira tetszett Neki, hogy amikor véletlenül pont vetítették a filmet a tv-ben, azt is egyben végignézte.

Amit jelenleg olvas:

KRISTIN HANNAH: FÜLEMÜLE

Fülszöveg:

Franciaország, ​1939. Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.

Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal, aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért.

Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.

A New York Times bestseller-listáján szereplő szerző, Kristin Hannah huszonkét regényt írt. Az ügyvédből lett írónő fiával és férjével az Egyesült Államok északnyugati partvidékén és Hawaiin él.

Nővérkém véleménye:

Eddig pozitívan nyilatkozott róla, és lassan el is jut a végére, szóval sürgősen kéne a segítséged...

Ezek alapján milyen regényeket ajánlanál szívesen a Nővérkémnek? Jöhet kortárs és múlt századi író is, történelmi fikció vagy tényirodalom - bármi, ami szerinted illik az ízléséhez.

Előre is köszönöm a segítséget, és további gyönyörűséges napot kívánok Neked!

Bye.

Ma egy Queen számmal zárjuk a sort, mert remélem, hogy

Nővérkémre is egy csomó jó élmény vár még a jövőben.