Szervusz, kedves Blog-Vándor!
Biztos hallottál róla, hogy az idei READING RUSH egy nyomorult katasztrófa volt, mintha a szervezők hirtelen úgy döntöttek volna, hogy mindennek hátat fordítanak, amit eddig képviseltek. El is ment a kedvem az egésztől, viszont az elolvasott könyvek megérdemlik, hogy beszélgessünk róluk, ezért az elkövetkező napokban szépen végigzongorázunk rajtuk. De nem volna hiteles, ha kihagynám a maratonos élményeim összegzéséből a kevésbé kellemes részeket, szóval... uff! Panaszkodni fogok. Bocsi.
EPIC FAIL
Már a maraton kezdete előtt voltak súrlódások, mivel az olvasóközösség érdekei nem nyilvánultak meg az olvasós feladatokban. Bizony, a nagy vitát kavaró 5-dik feladatról beszélek, az olvass házon kívül-ről. Az általam követett youtuberek körében is volt, akit úgy kiakasztott a házon kívüli olvasás szorgalmazása járványidőben, hogy már másnap törölte a várólistás videóját, amiben alaposan felkapta a vizet. Igazi magyarázatot nem adott meg arra vonatkozóan, hogy a nézők visszajelzése miatt törölte a videót, vagy saját meggyőződésből, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egyetlen olvasós feladat ennyire erős érzelmeket váltott ki az olvasó közösségből.
Az olvass házon kívül már akkor is évente visszatérő kihívás volt, amikor még booktube-a-thonnak hívták a reading rusht, szóval megértem, hogy a szervezők az aktuális egészségügyi helyzet ellenére életben akarták tartani a hagyományt. Ugyanakkor eljön az idő, amikor a hagyományok csak útját állják az embernek, és ha egy nemzetközi közösségi akciót szervezel, amikor épp nemzetközi kényszerhelyzet van érvényben, bizony muszáj túllépni a hagyományok nyújtotta kényelmen. Igazán várható volt, hogy a minden sz*r kényszeres gyűjtögetésére nevelkedett fajunk bizony rossz néven veszi, ha nem tudja teljesíteni az összes olvasós kihívást. Hiába hangoztatják a szervezők minden évben, hogy egyet sem muszáj teljesítened ahhoz, hogy részt vehess a maratonon, ezek a feladatok csak opciók, amik a móka növelésére hivatottak - a társadalmunk alapvetően versengő típus, ez már a Pokemon előtt is így volt, különben nem tartanánk ott, ahol.
Összegezve: ezt az egész mizériát simán el lehetett volna kerülni, hogyha a szervezők észben tartják, hogy egy közösség számára szervezik a maratont, nem saját maguknak. Visszatekintve azt javasoltam volna nekik, hogy a feladatok bejelentése előtt hozzanak létre egy szavazást arról, hogy tartsák-e meg az olvass házon kívül kihívást, vagy sem. Tényleg ennyit múlt az egész.
A másik botrányt az jelentette, hogy a szervezők se nem reklámozták eléggé, se nem olvasták el a közös olvasásra kijelölt regényt, ami egyszerűen a legröhejesebb baki, amiről életemben hallottam. A regény fontos aktuális társadalmi problémákat feszeget, ezért különösen fontos lett volna, hogy a szervezők betartsák az ígéretüket, és tényleg elolvassák és beszélgessenek a könyvről. Ha ilyesmire vállalkozom, ez lenne az első, amit elolvasok. Komolyan nem tudom, mi történt a szervezőkkel, de idén nagyon kimerültnek tűntek, mintha elegük lenne az egészből. Azt a részét is átérzem a dolognak, hogy egy nemzetközi olvasós maraton szervezése nem leányálom, és a sok negatív visszajelzés nekem is elvette volna a kedvemet az élettől, de pontosan ilyenkor kell a sarkára állni az embernek, és bebizonyítani, hogy igenis törődik a közösséggel, és többé nem hagyja cserben az olvasókat. Ez idén sajnos nem történt meg, ezért komolyan megcsappant a kedvem, hogy jövőre részt vegyek a kezdeményezésen.
Mindezek ellenére remélem, hogy a szervezők nem bátortalanodnak el, és jövőre egy sokkal pöpecebb reading rusht fognak levezetni. Hiszen mind emberek vagyunk, hibázunk és tanulunk a hibáinkból. Ez a maraton sokak szívében fontos helyet foglal el, és tényleg képes összehozni az embereket, ezért kár volna, ha ilyen tragikusan érne véget. Egy nagyobb átszervezés után, ha újra az olvasók igényei kerülnek előtérbe, csodálatos élmény lehet még belőle. (Egyébként még mindig várom a hivatalos bocsánatkérést. A twitter nem számít, mert nem vagyok twitteren. Videót akarok.)
RACING TO READ TAG
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis hisztit, annak ellenére is, hogy biztosan ezerszer végighallgattad már ugyanezeket a panaszokat. Hálából a türelmedért, valamint annak érdekében, hogy ne a mai legyen a valaha írt legnegatívabb kicsengésű bejegyzés a blogon, kitöltöttem a reading rush hivatalos csatornájára feltöltött könyves kérdőívet - amit most kivételesen nem linkelek be. Nem érdemes megnézni, mert tele van idegtépő süketeléssel, ráadásul nem is magyarázzák meg rendesen a kérdéseket, csak felolvassák őket és röhögnek a saját nagyszerűségükön... bocsi, bocsi, abbahagytam.
Ahogy minden könyves kérdőív esetén, a legtöbb ponthoz most is olyan könyvet próbáltam párosítani, amit az utóbbi 12 hónapban vettem kézbe. Egyedül az utolsó kérdést válaszoltam meg egy örök kedvenccel, mert tökéletesen illett hozzá, és néha magamat is emlékeztetnem kell rá, milyen kincsekkel vagyok körülvéve. Íme!
#1 BEMELEGÍTÉS:
egy könyv, ami tágítja a látókörödet
RAY BRADBURY: AZ ILLUSZTRÁLT EMBER
Választhattam volna egy történelmi regényt vagy ismeretterjesztő könyvet, azokból sem szenvedek hiányt. De azok inkább tudásátadásra alkalmasak, míg Bradbury írásai aktív gondolkodásra ösztönöznek, miközben remekül szórakoztatnak is. Tavaly olvastam el a Fahrenheit 451 c. regényét, Az illusztrált ember pedig az első novelláskötet, amit olvastam tőle. Szerencsére az Októberi vidék is itt csücsül már a polcomon, amit majd halloween táján szeretnék elővenni. Sosem gondoltam volna, hogy egy sci-fi író így be fog robbanni a kedvenceim közé, de úgy látszik, tartogat még meglepetéseket az irodalom tág, színpompás világa.
#2 KEZDŐVONAL:
egy könyv, amit elkezdtél, de sosem fejeztél be
HANYA YANAGIHARA: EGY KIS ÉLET
Ez most duplán számít, mert kétszer is megpróbálkoztam vele: először tavaly decemberben, amikor körülbelül az első 50 oldalt olvastam el, majd idén májusban, amikor nagyjából 150 oldalt gyűrtem le belőle. Nem tudnám megmondani, miért ment el tőle a kedvem, mert a szereplők érdekesek voltak, ezért kibírtam a rétestésztaként elnyújtott, irreleváns jeleneteket is. Ugyanakkor volt és van is jobb, letisztultabb olvasmányom ennél, amivel szívesebben töltöm az időmet, ezért nem hiszem, hogy kapni fog egy harmadik esélyt.
#3 SPRINT:
egy könyv, amit nagyon gyorsan kiolvastál
&
#4 MARATON:
a kedvenc hosszú könyved
MIN JIN LEE: PACSINKÓ
Ritkán olvasok ki 540 oldalt másfél nap alatt, pláne családregényeket, de volt valami magávalragadó a Pacsinkóban, ami miatt nem tudtam letenni. Júliusban volt egy egyhetes koreai olvasós maraton, és ez volt az utolsó regény, amit akkor sorra kerítettem. Nem nevezném kiemelkedő mesterműnek, de az biztos, hogy saját személyisége van a könyvnek. Ha máskor olvasom, biztos nem végeztem volna vele ilyen gyorsan, viszont fene jólesett belebújni a Japánba emigráló koreaiak fejébe. Üdítő élmény volt, nincs jobb szó rá.
#5 AKADÁLYOK:
egy váltakozó minőségű könyv
RIVERS SOLOMON: KEGYETLEN SZELLEMEK
Ennek a regénynek is csak az ötletei tetszettek, a kivitelezés erősen hiányos volt. Remélem, az az oka, hogy debütáló könyvvel állunk szemben, mert tisztelem a szerzőt a bátorságáért, és szívesen olvasnék még mást tőle. Egyes jelenetek sokáig velem maradtak, de ez sajnos nem elég ahhoz, hogy jószívvel tudjam ajánlani a Kegyetlen szellemeket.
#6 CÉLVONAL:
különösen büszke vagy rá, hogy befejezted
VICTOR HUGO: A PÁRIZSI NOTRE-DAME
Nem volt könnyű mehet, de a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján elérhető hangoskönyv támogatásával sikerült átrágnom magam rajta. Nyilván nem mérhetem ezt a klasszikust egy modern történelmi regényhez, mivel Victor Hugo korában még gyermekcipőben járt a regény műfaja, ezért teljesen más olvasmányélményt nyújt. Hugo célja eleve az volt, hogy Párizsnak és magának a Notre Dame katedrálisnak állítson emléket, így a cselekmény és a karakterek lényegében mellékesek, pedig a történetükre fókuszáló részek tényleg jól sikerültek - nem hiába vált az egyik legismertebb francia klasszikussá. Kár, hogy olyan gyakran átcsap építészeti kézikönyvbe...
#7 ARANYÉREM:
a legjobb könyv, amit egy maraton alatt olvastál
NATHANIEL PHILBRICK: A TENGER SZÍVÉBEN
A koreai maratonhoz hasonlóan arról sem meséltem, hogy megpróbáltam részt venni egy Harry Potter tematikájú maratonon, ahol bizonyos olvasmány-kihívások mentén körbejártuk a Hogsmeade nevű helységet. Hogy miért nem írtam róla a blogon? Nos, ezt a maratont is ügyesen elcseszte számomra a sors - ez a 2020 már csak ilyen... nyomi kis ku*** -, mert pont akkoriban tweetelte Rowling azokat a baromságokat. Sosem voltam HP fan, ezért nem érintett olyan mélyen a hír, azt viszont sikeresen elérte, hogy végképp eltávolodjak mindentől, ami a sorozatra emlékeztet. Szerencsére ez semmit sem változtatott azon, hogy Philbrick könyve az egyik legtutibb dokumentumregény, amivel valaha megajándékozták a világirodalmat. Ha csak kicsit is érdekelnek a katasztrófák vagy azok a történetek, melyekben szélsőséges körülmények között küzdenek a túlélésért, ezt semmiképp sem hagyhatod ki!
#8 RÉSZVÉTELT ELISMERŐ OKLEVÉL:
egy alábecsült könyv, amit többeknek kéne ismernie
BÉKEFI DORKA: 10. 32.
Istenem... túl rég olvastam ahhoz, hogy összeszedett értékelést rittyentsek ide erről a kis kincsről. Nyilván ez sem varázsolhat el mindenkit, ahogy a mágikus realizmus zsánerében lubickoló regények legtöbbje sem, hiszen egy nagyon szubjektív stílusról beszélünk, ezért nehéz megragadni azokat az elemeket, amik megkülönböztetik a "jó" kivitelezést a "rossztól". Mindenesetre Békefi Dorka nálam telibe talált, és sírni tudnék amiatt, hogy 2015 óta semmit sem adtak ki tőle. Sírok is. Irány a zuhany, hogy elnyomja a zokogásom hangjait!
Holnap már tényleg rátérünk a reading rush alatt olvasott könyveimre. Addig is köszönöm a látogatást, és további szép napot kívánok Neked!
Bye.
Az egyetlen, ami tartotta bennem a lelket a maraton alatt,
Emma (@Drinking By My Shelf) napi vlogolása volt.
Ez a csaj csupa napsütés, és most pont erre volt szükségem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése