2020/07/22

otaku hét | félévzárási pánik 2020/2


Szervusz, kedves Blog-Vándor!


Ahogy ígértem, elkészítettem a MID YEAR FREAK OUT, vagyis a félévzárási pánik kérdőív második részét, melyben a 2020. januártól június végéig elolvasott képregények kapják a főszerepet. Igaz, két-három héttel ezelőttre ígértem a bejegyzést, de hát ismersz: a folyamatos tervezgetésem csak a fejem burokba zárt világában kivitelezhető, sosem készülök fel előre a váratlan elfoglaltságokra, amiket az élet magával hoz... bocsi.

Bár nem minden ponthoz társítottam japán képregényt, egyértelműen túlsúlyban vannak a többivel szemben, és ha már otaku hetet tartok, pont beillik a tematikába ez a kérdőív is. Íme!




Az idei év eddigi legjobb képregénye


KOU YONEDA: TWITTERING BIRDS NEVER FLY

Nehéz döntés volt választani e között és Abe George RAINBOW-ja között. Végül az döntötte el a versenyt, hogy a RAINBOW-t nem idén ismertem meg, Yoneda sorozatával viszont most találkoztam először. Egy yaoi sorozatról beszélünk, ahol a férfiak közti szexuális aktusok is jelentős szerephez jutnak, ebben az esetben ráadásul jócskán akadnak erőszakos jelenetek is, mivel a főszereplőnk lelkes mazochistaként éli a mindennapjait - ja, amúgy meg befolyásos pozícióban dolgozik a japán maffia egyik legnagyobb tekintélyű családjának, szóval tud élni a pasi. Brutális történet, ami egy nagyon specifikus közönségnek készült, ezért nem szívesen ajánlom. De szerencsére jómagam pont beletartozom ebbe a specifikus célközönségbe, és élek-halok a sorozat minden egyes karakteréért. (A RAINBOW-hoz hasonlóan jelenleg ezt is max. spanyolul tudnám beszerezni, és ne tudd meg, mekkora a kísértés... most már mindenképpen meg kell tanulnom ezt a csodás nyelvet!)



A legjobb folytatás, amit idén eddig olvastál


YUKI FUMINO: I HEAR THE SUNSPOT 2.
Theory of Happiness

Örülök, hogy a történet elég népszerű lett a folytatáshoz, mert az első kötet nagyon lezáratlanul ért véget. Szerintem ez a legédesebb szerelmi sztori, amit idén olvastam. Ismét egy fiú-fiú kapcsolat történetéről van szó, amit hál' isten nem csak a "szabad-e?" kérdés hajt előre, hanem az egyik fiú speciális helyzete is érdekes konfliktussal fűszerezi a cselekményt: Kohei halláskárosulása révén az egész sorozat az érzelmeink kifejezésének, a megértésnek és meg-nem-értettségnek hiteles történetévé válik.



Egy új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnéd


RIICHIRO INAGAKI - BOICHI: DR. STONE 12.

Július elején érkezett meg hozzám a sorozat legfrissebb része, és igazából várni szeretnék vele egy kicsit, hogy összegyűljön még pár kötet, amit egyszerre falhatok majd fel. De ki tudja, meddig bírom ki...



Az év második felének legjobban várt kiadása


WARREN ELLIS - DARICK ROBERTSON:
ABSOLUTE TRANSMETROPOLITAN 1.

Hét hónappal ezelőtt étesültem róla, hogy a Fumax kiadja a Transmetropolitan c. sorozat omnibusz köteteit, aminek nagyon megörültem, mert egy cyberpunk világban játszódó történetről beszélünk, melynek főszereplőjét a vagányság emberi megtestesüléséről, Hunter S. Thompsonról mintázták. A vírusnak hála eltolódott a megjelenése, de jönni fog, és van rá félretett dugi-money, szóval hajrá, Fumax, imádlak!



A legnagyobb csalódás


NAM LE - MATT HUYNH: THE BOAT

Cindy (@read with Cindy) booktuber annyi szépet és jót mesélt a webcomic szerkezetéről, hogy álmomban sem gondoltam volna, mennyire unni fogom az egészet. Szeretem megismerni különböző kultúrák nemzeti traumáit, de ez a vietnami tömeges emigrációról szóló képregény semmi érdemlegeset nem tudott átadni, ráadásul a mozgó képektől konkrétan tengeribeteg lettem olvasás közben. Alaposan meglepődtem azon, micsoda kínszenvedést okozott pusztán az olvasás fizikai művelete, és ilyen körülmények között nem csoda, hogy le se tojtam, mi történik cselekmény szintjén... rettentően sajnálom, mert nagyon izgatottan álltam neki, de a végére rühelltem az egészet.



A legnagyobb meglepetés


SHINOBU OHTAKA: MAGI
The Labyrinth of Magic

Abban biztos voltam, hogy élvezni fogom a történetet, mert szinte csak pozitív kritikákat hallottam róla. Arra viszont senki sem készített fel, milyen súlyos társadalmi és gazdaságpolitikai kérdéseket feszeget a sorozat, és mindezt olyan árnyalt karakterek sorsán keresztül mutatja be, hogy a fiatalabb közönség figyelmét sem ereszti egy pillanatra sem. Igaz, az utolsó pár fejezetben már kezdtem unni az elméleti viták végtelen láncát, de összességében szépen el lettek varrva a szálak, és még egyszer bebizonyosodott, hogy milyen fontos szerepet töltött be a karakterek egyénisége a történet folyamában. Órákig tudnék beszélni erről a sorozatról, ha nem volnék olyan lusta, amilyen. Lényeg a lényeg: Tessék adni neki egy esélyt!



Új kedvenc író (debütálás vagy csak számodra új)

KOU YONEDA

A Twittering Birds Never Fly volt az első történet, amit olvastam tőle, de nem az utolsó. Olyan szörnyű elvonási tüneteket tapasztaltam a sorozat utolsó elkészült fejezete után, hogy körülbelül két nap alatt végig-galoppoltam a szerző teljes életművén. Nyilván volt, ami kevésbé tetszett, sőt olyan is akadt, amit kifejezetten utáltam, ugyanakkor ami tetszett, azt olyan mélyen a szívembe zártam, hogy azt a nagy Kaszás fagyos marka sem tépi ki onnan.



A legújabb fikciós szerelmed


TAKAO KAZUNARI
(Kuroko no Basuke)

A kényszerpihenő alatt egymás után maratonoztam le a jelenlegi anime-ipar két legsikeresebb sport-sorozatát, a Haikyuu!!-t és a Kuroko no Basuke-t, aztán levezetésként elolvastam néhányat mindkét sorozat manga köteteiből is - szóval alaposan feltankoltam izgalmas és fess fikciós fiatalemberekből. Nehéz volt a döntés, mert jó párat elfogadnék közülük... "játszótársnak", de Takao-ért komolyan lehoznám a csillagokat az égről. Akárhogy keresek, egyszerűen egy porszemnyi hibát sem találok benne. Minden kell belőle: a szemtelen poénjai, az éles esze, a nyami fizikuma; igen, kérem szépen, most rögtön. De komolyra fordítva a szót (már amennyire az ilyesmit komolyan gondolja az ember): úgy érzem, egy Takao jellegű társ mellett tényleg könnyebben venném az élet buktatóit. Megnevettetne és támogatna is a nehéz időkben, emlékeztetne rá, hogy nem kell mindent túl komolyan venni. Takao az egyik leglazább és legkiegyensúlyozottabb karakter, akivel valaha találkoztam, és szívesen csennék pár cseppet ebből a lazaságból.



A legújabb kedvenc szereplőd


REN HAKURYUU
(MAGI: The Labyrinth of Magic)

Takao kiegyensúlyozottsága után éles váltás a MAGI-ból megismert Hakuryuu jelleme, hiszen a tragikus háttértörténetek koronázatlan királyával állunk szemben. Ez a szerencsétlen fickó annyi mindenen esett át kiskorában, hogy az összes létező és jövőbeli Stephen King karakter elbújhat a sarokba, és hálát adhat az írójának, amiért ilyen kegyes volt hozzá. És mégis, mindezek ellenére Hakuryuu képes volt életben tartani magában a reményt, és szakadatlanul küzdött egy jobb jövő érdekében. Voltak pillanatok, amikor megadta magát a lelkében fészkelő, kétségbeesett haragnak, de ettől csak még inkább együttérzünk vele. A folyamatos huzavona a békés, jámbor alaptermészete és az elkorcsosult kötelességtudata között olyan izgalmas feszültséget kölcsönöz a sorozatnak, amivel kevesen dicsekedhetnek. Ismételten ajánlom, hogy adj neki egy esélyt!



Egy képregény, ami megríkatott


TWITTERING BIRDS NEVER FLY

Már hogy ne bőgtem volna egy mazochista maffia-legény élettörténetén! Egyes jelenetek olyan brutálisak, hogy már a szívinfarktus kerülgetett, a következőben meg olyan aranyos gesztusokkal kedveskednek egymásnak a szereplők, hogy elolvadtam a váratlan boldogságtól. Még most, a bejegyzés írása közben is elhomályosulnak a szemeim, ha visszagondolok egyes mozzanatokra. Brrrrrr, de imádom!



Egy képregény, ami boldoggá tett


ALICE OSEMAN: HEARTSTOPPER

Határozottan úgy gondolom, hogy ennek a sorozatnak az egyedüli célja az, hogy boldoggá tegye az embert. A fiatalok igyekezete, hogy megértsék mind egymást, mind önmagukat, pont úgy zajlik, ahogy annak zajlania kéne egy egészséges közösségben. Nyilván akadnak éretlenebb kamaszok is a mellékszereplők között, de a főszereplők viselkedése velük szemben szintén példamutató. Nem rajongok annyira a sorozatért, hogy kedvencemnek mondjam, de boldoggá tesz, hogy a fiatal LMBTQ+ olvasók ilyen pozitív mintát is kézbe vehetnek.



Kedvenc képregény-adaptáció, amit idén láttál


GIVEN

Ide is egy LMBTQ+ közösségről szóló történetet hoztam, mert úgy látszik, mostanában ezekre volt szükségem a túléléshez. Van ebben minden, ami szem-szájnak ingere: szerelem, barátság, gyász és remény. A történet keserédes hangulata szerintem jobban átjön a képernyőn, mint a mangában. Vannak olyan egészen apró mozzanatok, amik sokkal nagyobb hatást érnek el, ha anime formájában fogyasztjuk: egy pillantás vagy mozdulat hossza, a környezet hangulatfestő színharmóniája, és persze sokat hozzáad a zene, pláne, hogy egy banda első lépéseiről szól a cselekmény. Nagyon megkedveltem a főszereplő négyesünket is, és alig várom már a manga második felét feldolgozó filmet, mert rémes és rémesen megható dolgok várnak ránk benne!



A legszebb képregény, amit idén vettél (vagy kaptál)


DR. STONE 1-12.

Könnyű volt a választás, hiszen idén csak két sorozatból szereztem be köteteket: a RAINBOW spanyol nyelvű kiadásaiból kaptam párat a születésnapomra, meg a DR. STONE eddig megjelent angol nyelvű kiadásait rendeltem meg szép folyamatosan. És bár a RAINBOW-t illusztráló Kakizaki Masasumi is rém tehetséges grafikus, a DR. STONE rajzolója, Boichi nem csak ügyes, de kreatív is. Sokkal változatosabb panelekkel és dinamikusabb borítókkal örvendeztette meg az olvasókat, ezért ennél a pontnál mindenképp az ő munkáját szeretném dicsérni.



Milyen képregényeket akarsz mindenképpen elolvasni az év végéig?

Túl sokat ahhoz, hogy itt felsoroljam. Egy korábbi várólistában (ITT) említettem már az Our Dreams at Dusk c. és a The High School Life of a Fudanshi c. sorozatokat, amiknek még nyáron mindenképpen el szeretném olvasni legalább az első kötetét. De azóta a kívánságlistámra került a Mob Psycho 100 c. sorozat is, amit azonnal el fogok fogyasztani, ha még idén megengedhetem magamnak a vásárlást, mert az anime változatát végtelenül szeretem. A már birtokomban lévő képregények közül pedig végig szeretnék szántani végre a Hellsing köteteimen, de mivel egy vámpíros akció-horror történetről beszélünk, azt halloweenra tartogatom.


Remélem, Veled is szembejön még idén pár manga / képregény, ami úgy elkápráztat, ahogy a fent említett sorozatok elkápráztattak engem. Nincs jobb érzés egy új kedvenc felfedezésénél, ugye.


Köszönöm a figyelmet, további csodás napot kívánok!

Bye.



Engedelmeddel a mai bejegyzést egy olyan dallal zárjuk,
amit kifejezetten Takao karakterének írtak, és
amit az ő mérhetetlenül tehetséges japán szinkronhangja,
Suzuki Tatsuhisa a. k. a. Ta_2 ad elő:


Ezer hála a videó készítőjének:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése